A születésnapi torta és az ünneplések különös történetei

 Ezzel kívánok a weboldalnak nagyon boldog születésnapot!

Egy legenda és félig-meddig történelmi ismereteink szerint Philipposz fia, Makedóniai Alexandrosz azaz, Nagy Sándor találta fel a tortát. Történt, hogy Alexandrosz megrendezte az ismert történelem legnagyobb lakodalmi ünnepségét Perzsiában, Szúza (Susa) városában. Tízezer makedón férfit királyi módon rábeszéltek, hogy vegyen el feleségül egy-egy perzsa nőt, azaz tízezer leány és özvegyasszony a makedón hadsereg arája lett. Alexandrosz szinte mindenben találékony volt, egyébként is szeretett meglepetéssel örömet okozni.

Az ókorban a katonák napi élelmezési adagként egy darab kb. 60 dkg-os A szúzai lakodalom napján azonban a torta gabona, mandula, dió és szárított gyümölcsdarabkák mézes tésztájából készült, félbevágva és betöltve anizsos, kecsketúrós, mézes krémmel. A tetejét szintén mézbe mártott rózsaszirmokkal díszítették, és fehér hántolt mandulából mágikus jeleket raktak ki rajta.
Ez hát a mai torta igaz története. Eltelt 2300 év és még mindig nem találtunk ki ennél jobbat. A torta ma is kevert édes tésztából, krémből, bevonóból és tetején díszből áll.

A régmúlt időkben a születésnapi gyertyát azért tették a torta tetejére, hogy a születésnapi kívánságok egészen Istenig eljussanak. Az ókori időkben az emberek imádkoztak a tűz felett, mert úgy hitték, hogy a füst elviszi majd a gondolataikat, a kívánságaikat a magasba, az istenekhez. Ma abban hiszünk, hogy ha sikerül egyszerre elfújnunk az összes gyertyát, akkor teljesül a kívánságunk.

Néhány történész szerint a születésnapi torta szokása valóban egészen az ókori Görögországig nyúlik vissza, ugyanis ők voltak az elsők a feljegyzések alapján, akik mézes süteményt, vagy édes kenyeret készítettek, mint ahogy az előző legendából is kitűnik.

Az ókori rómaiak mézes tésztából készült egybesütött édességgel ünnepelték meg elsősorban a családtagok, az uralkodók, a templomok és a városok 50-ik kerek évfordulós ünnepnapjait.

A mézes tortát fehér lisztből, reszelt sajtból, mézből és olívaolajból készítették. A születésnapi ünnepségeket az ókorban azért tartották meg, hogy megvédjék az ünnepeltet a veszélytől, a gonosz szellemektől, akik születéskor előszeretettel vonzódtak az emberhez.

Mások német szokásként említik a torta eredetét, ahol édes kenyeret készítettek a kisded Jézus pólyájának formájában, így is kifejezve, hogy az ő születésnapjára emlékezzenek. Ebből a szokásból fejlődött tovább először Németországban a gyerekek születésnapi tortaünnepe a születésnapokon, illetve a gyermek születésénél. Egyéb szokásként alakult ki náluk, hogy a születésnapi gyertyák már hajnaltól kezdve egész nap égnek, és annyi szálat gyújtanak meg egyszerre, ahány éves a gyerek, plusz egyet a jó szerencse érdekében. Ugyancsak Németországban van szintén szokásban, hogy ha egy férfi betölti a 30-ik életévét és még nincs barátnője, akkor neki kell tisztára takarítani a városháza lépcsőit, miközben a barátok kőzúzalékot szórnak a már letakarított részekre is. Ebből láthatják a hajadonok, hogy itt van egy facér férfi, aki ráadásul jól tud takarítani is.

A középkori Angliában a tortát úgy sütötték, hogy valami szimbolikus tárgyat rejtettek bele. Ilyen tárgy volt a pénzérme és az ujjvédő. Aki a pénzérmét találta meg, az várhatóan gazdag lett, aki az ujj védőt, az sosem házasodott meg. Legalábbis a hiedelem és legenda szerint. A szokás még ma is él a szigetországban, de ma már apró figurákat, álérmeket és cukorkát sütnek a tésztába. Angliában más szokás is kialakult a születésnapok alkalmával; az ünnepeltet annyiszor dobják a levegőbe, ahány éves és még egyszer, hogy szerencsés legyen.

Skóciában az ünnepelt gyermek annyi egyfontos bankjegyet kap ahány éves, és még egyet ráadásnak, hogy szerencséje legyen, ezen kívül minden egyes betöltött évért egy fenékre csapás jár.

Írországban az ünnepelt gyereket fejjel lefelé emelik fel, és imitálják, hogy a padlóra ejtik. A leejtések száma a gyerek életkora, plusz még egy extra, hogy szerencsés legyen. Persze mindezt a jó szerencse érdekében teszik.

Hollandiában „korona éveknek” nevezik az 5-10-15-20 és 21.-ik születésnapot, mert ezekben az években az ünnepeltnek különösen nagy ajándék jár.

Norvégiában a születésnapját ünneplő gyerek az iskolában választ egy társat magának, akivel az osztály előtt eljár egy táncot, miközben az osztály a születésnapi éneket énekli neki.

Dániában zászlót tűznek az ünnepelt házára, és az ajándékait éjszaka helyezik az ágya köré, hogy reggel ezeket lássa meg először.

Litvániában az ünnepelt egy virágokkal díszített székben ül, amit a családtagok az ünnep során háromszor felemelnek.

Olaszországban a gyerek fülét annyiszor húzzák meg, ahány éves. (Szegény!)

Az azeriek a születésnapi ajándékot a partin soha nem csomagolják ki, nehogy megsértsék azokat, akiktől a nekik nem tetsző ajándékot kapták.

Afrika különböző részein nem partit adnak a gyerek születésnapján, hanem avatási ünnepség keretében megismertetik vele a törzs szokásait, törvényeit, dalait, táncait.

Dél-Afrikában a 21-ik születésnapon egy ezüst, vagy arany papírból készült kulcsot kap az ünnepelt, ezzel is jelezve, hogy most már kinyithatja jövője kapuját.

Dél-Amerika államaiban divat, hogy a 15-ik életévüket betöltött lányok rózsaszín ruhába öltöznek a partira és keringőt táncolnak életükben először apjukkal, és a partira meghívott fiúkkal. Equadorban még ráadásnak az apa adja fel lányára az első magas sarkú cipőt is.

Brazíliában is dívik a fülhúzogatás, mellette az ünnepelt a tortából az első szeletet vagy szüleinek, vagy legjobb barátjának adhatja. Dél-, és Közép-Amerikára, is jellemző, hogy kis cukrokat tartalmazó jól becsomagolt zacskókat lógatnak fel egy füzérre, amit az ünnepeltnek bekötött szemmel kell levernie, vagy legalább kilyukasztania.

Az USA-ban nem terjedt el különleges szokás, maradtak a hagyományoknál, a partinál és a gyertyákkal díszített tortánál.

Kanadában viszont Új-Skóciában és Új-Fundlandon az ünnepelt gyerek orrát vajjal kenik be, hogy csúszós legyen és a gonosz ne tudja megfogni. Quebec tartományban az ünnepelt annyi puncsot kap ahány éves, plusz egyet még a szerencséje kedvéért.

A kínaiaknál az ünnepi ebéd nudli, ami a hosszú életet jelképezi és az ünnepelt gyerek pénzajándékot kap a rokonoktól.

Vietnámban mindenki az Újév napján tartja a születésnapját, mert vagy nem tartják számon, vagy nem tudják, hogy ki mikor született pontosan.

Nepálban az ünnepelt homlokára színezett rizsjoghurtból rajzolnak jelet, hogy szerencsés legyen.

A Fülöp szigeteken élők a kínaiakhoz hasonlóan szintén nudlit esznek az ünnep napján és a Dél-Amerikaiakhoz hasonlóan cukorral teli zacskót vernek le.

Japánban az ünnepelt vadonatúj ruhát kap, amelyben a családdal együtt körbejárja a sinto szentélyt.

Indiában az ünnepelt gyerek színes ruhát vesz fel és csokoládét oszt szét az osztálytársak között.

Ororszországban sosem szabad a pontos dátum előtt megünnepelni a születésnapot, mert a hiedelem szerint akkor nem biztos, hogy meg is éri az illető.

Izraelben székre ültetik az ünnepelt gyereket és annyiszor emelik fel, ahány éves, plusz egyszer, hogy szerencsés legyen az életben.

Új Zélandon a gyertyával feldíszített torta mellett szokás hamisan énekelni a születésnapi éneket, majd annyi tapsot kap az ünnepelt ahány éves, plusz még ott is egyet a szerencséjéhez.

Egy világrekord érdekesség:

A torta már nemcsak a születésnapok velejárója, hanem főleg az esküvők nemes kelléke. A világ legnagyobb esküvői tortáját 2004. február 8-án egy esküvői kiállításra készítették Londonban, mintegy 59.000 ember számára. A torta 7 emeletes,5 méter magas és több mint 10 kilós volt. Csodák csodájára a torta a kiállítás ideje alatt elfogyott!

Szendrey Júlia