Anglia 1968 – itt és máshol a világban a nők kevesebb fizetést kaptak mit férfi társaik. Elnyomásban éltek, nem voltak megbecsülve, még az sem, aki tanult volt. És miért? Mert csak egy nő volt. Egészen addig, amíg ezt meg nem elégelték és kivívták maguknak az egyenjogúságot. Ez az igaz történet erről a küzdelmes és nehéz harcról szól!

A történet a Ford autógyárban indul. Itt dolgozik Rita 186 másik nővel együtt, igencsak rossz körülmények között. Ők készítik az autók bőr üléshuzatait. Minden egyes darabot kézzel raknak össze, szabásminta nélkül. De ezért a munkáért nem kapnak elég fizetést.

Egy napon a részlegvezetőjük, aki férfi, ki szeretne sajtolni egy kis pénzt még a vezetőségből, hogy a nők többet kapjanak, ezért Ritát és még egy nőt elvisz magával a tárgyalásra. A szakszervezet, aki korrupt és hazug meg akar egyezni a vezetőséggel, hogy semmi nem fog történni, csak a nők hónapokkal korábban benyújtott levelére majd válaszolni fognak, ezen kívül semmi nem történne. Rita csöndben ül, majd véletlenül kicsúszik a száján az elégedetlenség, és bejelenti a vezetőségnek, 24 órán keresztül sztrájkolni fog a Ford autógyár „női” részlege. Ez a sztrájk nem hoz sikert, így a következő megbeszélésen bejelentik, addig sztrájkolnak amíg nem kapnak egyenlő bérezést a férfiakkal. A cég nem veszi őket komolyan, és próbálják elsimítani a dolgot anélkül, hogy fel kelljen emelni a nők fizetését. Az ijedtség akkor jön, amikor a gyár raktárában elfogy a már legyártott és kész ülés, és nem tudnak többet beszerelni az autókba. Ekkor az autógyár teljesen bezár, senki se dolgozik már ott. Ritáék elmennek Londonba, ahol tárgyalnak Barbara Castle-el, akinek előzőleg a Ford kirendelt biztosa felhívja a figyelmét, hogy törje le a nőket és küldje vissza őket a gyárba dolgozni, mert az ország az iparra épül, és főleg az autóiparra. Ha nem lesz autó amit exportáljanak, nem lesz bevétele az országnak. Barbara Castle elhatározza, hogy meghallgatja a nők álláspontját is. A tárgyalás végére megegyeznek, hogy a férfiak bérének 92% jár a nőknek, a következő években pedig törvénybe foglalják az egyenlő bérezést.
A Ford gyár így kénytelen volt megadni a nők követelését, és visszaállhatott a termelés is.
Később a cég példás „életet” élt, és mára az egyik legrendesebb lett! Ezt persze a végén be kellett, hogy mondják!
Nagy harcot vívtak a nők, hónapokig küzdöttek azért, ami ma már „természetes”. Bár még ma is lenne miért sztrájkolniuk az embereknek, és nem csak a nőknek. Elég sok igazságtalanság van, de ez nem ide tartozik.
Érdemes megnézni ezt a filmet, mert tanulságos!

gugli

http://youtu.be/waWs3T-HJas