„Tiszta Élvezet” címmel tartottak ma, azaz szeptember 21-én drogprevenciós napot az egri Érsekkertben. Engem még mindig meglep, hogy a célközönség, a felsőbb osztályosok és a gimnazisták még pénteken is iskolába járnak, úgyhogy az a gondolatom, hogy milyen elvetett ötlet péntekre tenni egy egyébként sem túl izgalmas rendezvényt, megdőlni látszik, hisz szegényeknek nincs választásuk, az Ő munkanapjuk még mindig öt napból áll. Nah, de az enyém nem, így csupán a program éjszakai részére értem oda, ami, bár ez pusztán csak feltételezés, de a fiatalokat ismerve, s magamból is kiindulva, igen valószínű a feltételezésem, hogy az említett esti program sokkal több érdeklődőt vonzott, mint a délelőtti. De persze Egerben nem lehet gond az érdeklődéssel, minden programra nyitottak a városiak, de egy Hősök koncert a népszerű Érsekkertben, úgy hiszem, viszi a pálmát. Így volt ez ma is, fél óra stílusos kezdéssel kezdett a banda, pont mire megérkeztem. Fagyott ujjaim a telefonon jegyzetelve próbáltam életben tartani, a fényképezés már nem ment annyira jól.

Éreztem én már az elején, hogy a gondolata is furcsa annak, hogy én egy hip-hop koncertre tévedjek, de azért csak rávettem magam. Őszintén szólva, nem bántam meg, de az élmény nélkül is ellettem volna. A veszprémi hiphopperek mögött igazi zenekar állt, az első kellemes csalódás, amit csak tetőzte az, hogy még jók is voltak. A dobos úgy belelendült, hogy még a pergő dobot is átszabdalta alul-felül, a gitáros pedig igencsak megnyúzta a húrokat a szólónál, az est fénypontja. Azért még mindig furcsán idegenül éreztem magam a közönség sűrűjében, ahol az átlag magasság mínusz egy fej, és az átlag életkor mínusz 10 év. Ennyi baseball sapkát egy helyen pedig szerintem még sosem láttam, pedig sok amcsi sportolós filmet láttam már. De azért azt megemlíteném, hogy az ilyen design elemekkel nagyon nem tudok azonosulni: a nap ellen mit védjen, ha egyszer este van, a hideg ellen pedig mit sem ér, hisz kb mint egy kipa, annyit takar az ember búrájából. Én inkább a hatalmas kapucnim alá rejtettem gúnyos mosolyom, és a boogie-val a lábamban ugyan, de inkább odébb vonultam a színpad mellé, hátha még fotózásra is jut alkalmam és bár én még annyira sem éreztem jól magam, mint a Tankcsapda májusi koncertjén új felállásban, szerintem egyedül lehettem ezzel, mert több sör landolt a ruhámon, mint tavasszal. Aztán kicsit cikinek tartottam, hogy a Hanna Montanás műanyag pohárból habzik rám a szomszéd megye hazai söre, a Borsodi, s mivel én inkább Heves megye lordjait támogatom, átpártoltam a gardedám posztokra a szélső jobbon. Ha levettem volna a hiphop részt, ami a végére egészen reggies lett, akár még jó buli is lehetett volna. Megfigyelő és kutató énem felfedezte viszont, hogy ha úgy tekintünk minden zenei stílusra, mint az egyedbesorolás fontos szempontjára, akkor minden zenei fajnak (s nemcsak műfajnak) megvannak a sajátos rángásai. Ez alatt azt értem, hogy ha valaki „érzi a ritmust”, akkor úgy ráng, vagy táncol, kinek hogy tetszik, hogy az nagyjából olyan, mint ami a többiekből is kijön. Egyéb koncertekből van tapasztalatom: komolyzene reflexszerű álomba zuhanás, népzene imitált néptánc, rock koncert pogó és headbange, reggie ugribugri, discoban a robot a menő, retróban a kacsatánc, és most már azt is tudom, hogy hip-hop esetében pedig a szeletelő csápolást kell alkalmazni, Legközelebb igyekszem majd asszimilálódni, addig viszont maradok a megfigyelő állásban.

Mondjuk hiába a majdnem jó zene, ha nem érzem magam jól abban a közegben, ahol a picsa-gatyás hasi-tasis pasik egymás nyakában ülnek és jobban be van lőve a hajuk, mint nekem volt  a szalagavatón, ráadásul tömegnyomor van, mint pudingosztáskor a kiscsoportban. Pedig a tömeggel nekem igazán nincs bajom, metál maratonokat nyomtam végig első sorban hajdanán, de talán már 22 évesen öreg vagyok a gimisekkel bulizni.

Egyébként, köszi Eger Város Önkormányzata, drogprevenciós napon megmutattátok, miért ne drogozzon a gyerek, aztán rendeztetek nekik egy „részegedjünk együtt péntek este” koncertet. Átgondolt koncepció volt…

De az est mélypontja egy kicsit félresikerült koncertelem:

Mondjátok, hogy Eger!

Eger!

Nem hallom!!!

EGER!!!

„Te szemét láda!”

És ez is csak nekem tűnt fel.

Defiszon