Így száll sírba a dicsőség...
Régen az őskorban az emberek keveset tudtak a világról, mely körül vette őket. A rengeteg ismeretlen természeti jelenség még mind érthetetlen volt számukra és ezért kitalálták az Isteneket, akik számukra mindenhatók voltak, kik kényük, kedvük szerint formálják a környezetüket, sorsukat. Az idő előrehaladtával és az ismeretek bővülésével voltak egyes emberek, akik már az Istent vagy Isteneket nem tisztelték, mert a sok háború és nyomorgás miatt őket okolták, a jótevőkben vagyis a szentekben hittek tovább. Őket tartották példaképnek. A két véres világháborúban már a szentekben sem bízhattak az emberek. A XIX. század közepén a tehetséges emberek kerültek reflektorfénybe. A népesség egy-egy szakma legkiválóbb tehetségeit ünnepelte és éljenezte. Ők voltak a sztárok. Nekik nem volt semmiféle misztikus hatalmuk, de mindenki szívesen cserélt volna velük. Rajongók milliói vették körül az ilyen különleges embereket. Napjainkban viszont az életmódváltozás miatt már a sztárság sem jelent semmit. A modernkori ember celebekkel vannak elfoglalva, akik nemhogy egy dobogóval fölöttünk állnak, hanem éppen ellenkezőleg. A mai hírességeket joggal nevezhetünk inkább hírhedtségeknek. Semmi különös nincs bennük azon felül, hogy mutogathatunk rájuk, milyen ostobák és értéktelenek tudnak lenni. Az emberek hétköznapi gondjaikról megfeledkeznek pár órára, amíg nézheti őket a tv képernyőn keresztül, ahogy megalázzák őket vagy még gyakrabban saját magukat.
Mi köze mindezeknek az Eurovízióhoz?
Sajnos, ma már millió celeb közül örülhetünk annak, ha van egy-két, aki tényleg tehetséges valamiben és van benne érték. Az utóbbi években figyelemmel kísértem én is ezt, az állítólag Európa egyik legnívósabb rendezvényét, de ami számomra lejött róla az, hogy giccs és puccparádé, ami nem az értékekről szól, hanem a magamutogatást és pénzherdálást helyezi előtérbe. Bennem az is komoly kétségeket ébreszt ezzel a rendezvénnyel kapcsolatban, hogy időnként mérhetetlenül kritikán aluli előadókat delegál némelyik ország jelezvén, hogy mennyire érdektelen ennek a bohóckodásnak a végeredménye. Láttam köztük egész jó produkciókat, melyekben tényleg tükröződött a befektetett munka mennyisége és minősége, de ennek ellentettje is állandó jelleggel megmutatkozik. Őszintén szólva én tavaly voltam a legcsalódottabb. A magyar mezőnyből kijutott Bye Alexet azért tartom nagyra, mert ő magának vívta ki a tiszteletet. Az összes többi énekes celebünk (mert sajnos inkább celebek, mint sztárok) pusztán egy eszköz, mely bármely másikkal helyettesíthető.
Mire gondolok ez alatt, hogy a mai kor felkapott magyar énekesei eszközök?
Hallgatjuk koncerten vagy rádióban, esetleg interneten a zenéket. Időnként olvasunk róluk, vagy bemondják milyen csapat áll mögöttük. Van egy, vagy több dalszövegíró, zeneszerző, designer, sminkes, fodrász, manager és végül egy énekes. Mindezek után tévesen használjuk azt a kifejezést, hogy ez XY dala, amit épp most hallgatunk. Igazából egy ilyen csapatban a legkisebb tényező az énekes. Bármelyik másik tudja helyettesíteni, ami persze elég gyakran meg is történik, mert különböző koncerteken vagy egymás dalait éneklik át vagy pedig a régi még igazi sztárok által szerzetteket. Bye Alex a kis zenekarával pedig kiállt és megmutatta, hogy saját kútfőből és erőből is elérhet valaki nagy eredményeket. Nem volt sem csillogás, sem villogás, pusztán az énekes és a kísérete. Csalódtam tavaly, hogy nem végzett előrébb, de a 10. hely is igen jónak számít, így nem szabad lebecsülnünk ezt sem.
2014
Magyarországnak kinek kellett drukkolnia? Kijuttattuk Kállay-Saunders Andrást. Magyar vagy nem? Mi emberünk vagy sem? Igazából ez nem számít. Minket képviselt és ezt Európa is tudta. Az 5. hely mellyel végzett számomra meglepő volt. Személy szerint nem kedveltem az ő zeneszámát, amivel kvalifikációt szerzett, de gondolom nem a zene és éneklés a domináns az értékelés során, hanem a szöveg volt az, ami betalált. Akárhogy is nézzük ez nem rossz helyezés, amiért elismerés jár a csapatnak és neki is. Illetve elismerés járna, ha valóban egy értékteremtő, őrző esemény lenne. Ami sajnos elnyomja bennem a magyar remek helyezés tényét, az a számomra botrányos első helyezett.
A 2014-es döntő végeredménye:
1. Ausztria 290
2. Hollandia 238
3. Svédország 218
4. Örményország 174
5. Magyarország 143
6. Ukrajna 113
7. Oroszország 89
8. Norvégia 88
9. Dánia 74
10. Spanyolország 74
11. Románia 72
11. Finnország 72
13. Svájc 64
14. Lengyelország 62
15. Izland 58
16. Fehéroroszország 43
17. Egyesült Királyság 40
18. Németország 39
19. Montenegró 37
20. Görögország 35
21. Olaszország 33
22. Azerbajdzsán 33
23. Málta 32
24. San Marino 14
25. Szlovénia 9
26. Franciaország 2
Úgy gondolom, hogy az Osztrákoknak és a zsűrinek elment a józan eszük. A győztes egy szakállas nőimitátor volt. Eredetileg Thomas Neuwirth néven látta meg a világot, de mire eljutott ide a bazári majomkodásig, már Conchita Wurstnak hívják, és popdíva. Förtelem! Vannak emberek, akik rossz testbe születtek. Mikor lesz elég pénzük, akkor megkezdik a hormonkezelést, műtétek sorát és vagy nőből férfivá vagy férfiből nővé kezdenek válni. Ezzel nehéz együtt élni, de létező jelenség. Továbbá, vannak olyan emberek, akik a másik nemre jellemző viselkedésmintát imitálják. Egészséges embernek egyik sem kellemes látvány, de nem tehetnek erről ezek az emberek sem. A mai világban már rengeteg ocsmányságot kellett látnunk, elviselnünk, viszont amit itt láttam az számomra abszolút premier volt. Szakállas nő képét tükröző szerencsétlen fellépőt kellett nézni, ahogy a zsűri a túltengő toleranciától, a pocsék ízlés és mások kigúnyolása iránt, a dobogó legtetejére emelte. Ezzel személy szerint úgy éreztem, hogy arcon köptek engem, a régi sztárokat, korábbi nyerteseket, a beteg és egészséges tudattal rendelkező embereket. Egy teljesen jelentéktelen, ócska popslágert énekelt el, ami be sem került volna a döntőbe, ha nem ez a kiállított gusztustalan és ízléstelen kreálmány adja elő. A legszomorúbb, ami mutatja mekkora sötétség burkolja körül a világot, hogy ennek rengeteg ember még örült is, tetszését fejezte ki.
Összefoglalásként amit az Eurovízióról tényként lehet mondani az, hogy Irdatlan nagy költségvetésű produkciók felvonulása, ami nem tükrözi a minőséget és értékeket, továbbá csak a tehetős országok privilégiuma a szervezés, mert ennek költségei egy Magyarország kaliberű állam számára kifizethetetlen, így nem kell aggódni, hogy mikor lesz nálunk megrendezve, de ezzel párhuzamosan a győzelemtől sem kell félni. Miért? Mert a győztes fellépő országában lesz a következő évben. A fellépések messze nem a tehetségről, tudásról, ügyességről szólnak. Mögöttes üzenetek közvetítése folyik, amivel manipulálják az arra fogékonyakat. Egyben biztos vagyok, amíg nem kerül hatalmas reform alá ez a rendezvénysorozat, addig számomra a méltósága, tisztelete a süllyesztőben van.
