Sokan sokféleképpen elemezték, hogyan juthatott oda a magyar futball, hogy júliusban már egy csapatunk sem szerepel a nemzetközi labdarúgó kupákban. Sajnos a tényeken nem lehet változtatni, én azonban a válaszokat keresem, hogyan juthattunk idáig, hogy klubszinten Máltával, San Marinóval és Andorrával együtt emlegetnek minket.

Az egyik ok főleg az anyagiak. Egy sikeres közép-európai klub, mint amilyen a román CFR Cluj vagy a Steaua Bukarest, de említhetném a Partizan Belgrádot vagy a Dinamo Zagrebet is, jóval nagyobb költségvetéssel dolgozik, de eltérő stratégiákban. Amíg például a CFR olcsón vásárol minőségi játékosokat (persze nemzetközi szinten olcsót) és azokkal ér el sikereket, addig a többi klub kineveli azokat a játékosokat, akik nemzetközi szinvonalon tudnak futballozni. Az európai porondon edződnek ezek a játékosok, így jobb állapotba kerülnek, és magasabb áron lehet őket értékesíteni. Ne feledjük, hogy a délszláv klubbokra ez a felfogás a jellemző, gondoljunk arra, hogy a Videoton is ennek lett áldozata, hiszen a Mladost Podgoricában játszó játékosok jelentős része külföldre szeretne igazolni. Ha a magyar csapatokat nézzük, akkor azt vesszük észre, hogy jóval kisebb költségvetéssel dolgoznak, mint azok a klubok, akik esélyesek a csoportkörre Európában (ez alól talán kívételt képez az előbb említett fehérvári csapat, illetve a Ferencváros és a Debrecen is), és a sikerek pénzzel is járnak, hiszen az UEFA disztribúcióiból részesülnek, nem is beszélve a többi bevételről, ami a nemzetközi kupaszerepléssel jár. Így azt lehet mondani, hogy nagybefektetőknek kell jelentkeznie a magyar futballban, ha fel akarjuk venni a versenyt a környező országok nagy klubjaival. Ehhez azonban piac kell, amit sajnos a rendszerváltás óta nem alakult ki normálisan a magyar labdarúgásban.

Második nem más, mint az előbb érintett utánpótlás. A magyar klubok kezdőcsapatainak jelentős részében van legalább 4 idegenlégiós (kívételt képez a Paks, a Haladás és az MTK). A csapatok jelentős részében vannak olyan légiósok, akik talán nem is ütik meg az első osztály színvonalát. A fiatalok beépítése lassan zajlik, van olyan csapat, ahol a meglévő akadémia mellett igazolnak folyamatosan légiósokat, így a fiatalok dolgát megnehezítve, hogy a kezdőcsapatba kerüljenek. Rossz példa, amit például Győrben látunk. A meglévő akadémiáról nem került ki eddig olyan tehetség, aki ma az első csapat stabil embere lehetne. Még lehangolóbb a kép, ha például a Honvéd esetét vesszük. Sok tehetséges játékos nem tudna bekerülni a kezdőbe, mivel George F. Hemingway elvárásai nagyok, így légiósok kellenek a sikerekhez. Nem véletlen, hogy Lanzafame és Martinez voltak a nagy „sztárjai” az összel menetelő Kispestieknek, pedig ott van egy Bobál Gergely is, aki nagy tehetségnek tartottak a 2012-es Puskás-Suzuki kupa után, bár egy-két játékos, mint Vécsei vagy Hidi stabil kezdők tudnak lenni. Ha nem tud odakerülni egy fiatal az NB1 mezőnyébe, akkor fejlődésre nem lesz lehetősége! A délszláv országokban nem hogy az első oszályban, hanem a nemzetközi mezőnyben edződnek a fiatalok, akire hirtelen lecsap valamelyik nagy nyugati klub, mi pedig csodálkozunk, hogy nem viszik a fiataljainkat (és ha viszik, akkor aprópénzért), mikor azok csak korosztályos meccsen játszottak. Érdemes lenne ezen sok magyar edzőnek, vezetőnek elgondolkodni!

Harmadrészről hibáztatható az előző évek kupaszereplései is. Nehéz lenne végigsorolni, hogy az elmúlt 10 évben milyen blakmákat szenvedett el a magyar klubfutball, de azért én megpróbálkozom ezzel. 2004-ben a bajnok Ferencváros ugyan továbbjutott idegenben lőtt több góllal, de kikapott az SK Tiranától az Üllői úton 1-0-ra. 2005-ben viszont az FTC kiesett, méghozzá a fehérorosz MTZ-Ripo Minszk ellen, 3-2-es összesítéssel már az első körben. Ugyanebben az évben a kupagyőztes Sopront a Metalurg Donyeck ütötte el a párharc 5-1-es végeredményével. Jó, talán egy erős ukrán csapat ellen nem is lett volna olyan meglepetés, mint ahogy a későbbi UEFA kupa győztes Sahtar Donyeck kiütése a DVSC felett sem az, ha a csapat utóéletét vesszük figyelembe. 2006-ban hasonlóan rossz évet futott a magyar klubfutball, mint most. A bajnok Debrecen a Rabotnicski Skopje, az ezüstérmes Újpestet a liechtensteini Vaduz ejtette ki. A szégenletes kieséseket nehéz értékelni ennyi év távlatából is, mindenesetre óriási kijózanító pofon volt ez a magyar labdarúgásnak már akkor is. 2007-ben két újabb súlyos pofon ért minket. A bajnok DVSC a svéd Elfsborg, az ezüstérmes MTK az örmény MIKA Ashtarak áldozata lett. Ekkor szembesülhettünk először, hogy a Sándor Károly Akadémiáról kijött játékosok nem feltétlenül érzik a nemzetközi szintet. 2008-ban majdnem megleptek minket a keleti csapatok, ugyanis a grúz Zsestafoni ikszelt Győrben, míg a Debrecen idegenben a kazah Karagandi ellen tette ugyanezt idegenben. Az MTK-t a török Fenerbahce intézte el 7-0-s összesítéssel a BL selejtezőn, de a Debrecen is 7-et kapott a svájci Young Boys-tól, azonban a cívisvárosiak 3-at rúgtak is. A sorozatok változtatása miatt 2009-ben már 4 csapatunk indulhatott a nemzetközi kupákban alanyi jogon (megszünt az Intertoto kupa az UEFA kupa pedig Európa liga néven folytatódott). Az év kétségtelenül a DVSC BL szereplése miatt maradt emlékezetes, de meg kell említenem a Honvéd Fenerbahce általi 6-1-es kiütését, illetve az Elfsborg áldozata lett a bronzérmes Haladás, és az Újpest sem bírt a Steaua ellen. 2010-ben a Debrecen és a Győr szereplése okot adott újra a büszkeségre, de a bajnoki ezüstérmes Videotont a Maribor búcsúztatta, pedig többet várt a közvélemény a fehérváriaktól, míg a ZTE hasonlóan az évekkel ezelőtti Fradihoz, kikapott otthon a Tiranától, de ez a kiesést jelentette a zalaiak számára, hiszen Albániában nem sikerült gólt rúgniuk. A 2011-es évben a kupagyőztes Kecskemét a kazah Aktobe ellen esett el a további küzdelmektől. Emlékezetes év volt, hiszen a kizárólag magyarokkal felálló Paks jutott a legmesszebb, azaz a harmadik körig, egy lépésre lettek volna a Play Offtól. Tavaly az Anzsi Mahacskala gázolta el a Győr helyett induló Honvédot (a Győr az UEFA kizárása miatt nem indulhatott az Európa ligában, pedig jogosult lett volna rá), míg az MTK továbbra sem tudott egy kört menni, ezuttal a szlovák Senica ejtette ki. Az idei évet pedig egyszerűen értékelhetetlen, igaz a Honvéd Celik Niksics ellen aratott fényes diadalát nem veszem el, de a montenegrói csapat olyan gyenge volt, mint amilyen a magyar csapatok idei szereplése. Ha összesítjük a három a második körben állva lévő csapat eredményét, akkor egy nem gyenge 4-14-es eredményt kapunk. Soha ilyen gyenge eredmény nem született! És mi a lényeg a szereplésben? Csak annyi, hogy az UEFA a koefficiensek alapján rangsorolja az országokat és a klubbokat is ez alapján emeli ki. Nem véletlenül mondta Csányi Sándor MLSZ elnök, hogy ezek az eredmények évekkel vetették vissza a futballt, hiszen ez az együttható 4 évig kisér majd bennünket. Egy jobb szerepléssel előre került volna az egyik klubbunk, így a bajnoki bronzérmes idnult volna csak az Európa liga első körében, a bajnoki második már a második körben kapott volna lehetőséget a kupagyőztessel együtt. Ez a szereplés azonban akár azt is eredményezheti, hogy a kupagyőztes is majd az első fordulóban indul, így még nehezebb lesz előrébb jutni. márpedig nem mindegy, hogy a nyár elején hány mérkőzést kell vívni, hogy eljusson egy csapatunk legalább a Play Off-ig. A szerepléseket az alábbi táblázat jól szemlélteti:

Negyedrészről okolható a társadalom is. A legnagyobb társadalomkritika az, hogy hazánk a két véglet között van. Az optimisták nagyra tartják a magyar futballt, hiszen az eredmények azt mutatták, hogy ott lesz a helyünk legalább a legutolsó selejtező körben. Hozzá kell tennem, hogy én is ebbe a csoportba tartozom, de hazánkban ez a csopot az emberek úgy 30 %-át teszi ki. A maradék 70 % a szkeptikusok, a pesszimisták és az antifutball hívek Magyarországon. Szörnyű látni, hogy egykori magyar politikusok, közszereplők a Maccabinak szurkoltak izraeli zászlóval a kezükben. A politikát mellőzve sajnos ez az igazság hazánkban. A magyar társadalom egyik betegsége a múlt idealizálása, így van ez a futballban is. Amikor egy magyar embert megkérdezel, hogy mondjon egy magyar futballistát, azt fogja válaszolni, hogy Puskás, esetleg a bulvár követői Dzsudzsák nevét fogják mondani. És ennyi! Itt tartunk! A társadalmunk ma már nem jutalmazza a magyar labdarúgókat, sőt lenézik őket. A hölgyeket nem érdekli a futball, csak abban az esetben, ha egy futballmérkőzést látnak, akkor is Cristiano Ronaldo aktuális frizurája a női téma, meg az, hogy melyik futballista helyesebb a másiknál. Az NB1 küzdelmeit egyenesen lenézik. A nyugdíjasok és a liberálisok egy forintot nem adnának a magyar futballra, mondván, legyenek eredmények, aztán lehetnek stadionok. Felhívom a figyelmét ezeknek az embereknek arra a tényre, hogy milyen botrányt okozott a DVSC kontra Madonna koncert kérdés 2009-ben (azaz kié legyen a Puskás stadion a kérdéses időpontban?), és jól mutatja a helyzetmegoldó képességünket, hogy a kérdésre pontot az UEFA tett. És jól mutatja a magyar társadalom hozzáállását a kérdéshez, hogy az akkori kommentek azt olvashattam, hogy egy olyan sztárt, mint Madonna, nem lehet bezsúfolni (mintha olyan hájas lenne) egy Papp László Sportarénába (mintha más nagy sztároknak nem lett volna jó hazánk legmodernebb sportcsarnoka), illetve nem kéne a lovak közé bezárni a Kincsem Parkba (ki mondta, hogy bezárnák egy istállóba?),arról nem beszélve, hogy kis focimeccsnek nevezték azt, amely az ország számára 3 milliárd forintot hozott (ennyit adott az UEFA a BL csoportkörbe jutásért). Így tehát a kontrasztok nagyok, az elvárások pedig szintén azok a futballal szemben itthon. Az optimisták saját szenvedélyükért, a futballért, míg a pesszímisták és a többiek az eredmények hajszolása miatt akar sikereket a magyar kluboktól.

Végszóként tehát annyit lehetne mondani, hogy nehéz az értékelése az idei évnek, és csak reménykedni tudok abban, hogy jövőre jobb szezon elé nézünk, egy jóval hosszabb szezon elé!

Ha tetszett a posztom,kérlek szavazz ránk a Goldenblog 2013 választáson!"
http://goldenblog.hu/szavazas.aspx?bId=4575#_=_ az "EGO" kategóriában találsz meg minket!

Köszönöm!