Mióta megszereztem a jogsimat, azóta igen figyelemre méltó kalandokban részesültem az utakon, melyeket most már ideje megosztanom Veletek. Hűséges társam a Húgom, aki mindent végig asszisztált és lelkesen kapott röhögő görcsöket.

Karácsony. Anyuék elzavartak minket egy bevásároló központba, hogy most rögtön, de azonnal vegyünk Mamának és Papának rádiót, mamuszt és még pár olyan felesleges dolgot, ami minden évben ott döglik a fa alatt, Ők pedig Nagyszülőkhöz méltóan minden évben meglepődnek és úgy csinálnak, mintha örülnének. Biztos megbánták már, hogy van 4 kreatív hiányos unokájuk, akik ötletmentesek lesznek, amikor meglegyinti őket karácsony szelleme.

Bevágtuk magunkat Anyuék kocsijába és elindultunk. Megérkeztünk a cselekmény színhelyére és iparkodtam leparkolni, de mint ismeretes, ilyenkor szinte lehetetlen üres parkolóhelyet találni. Egyet kiszúrtam és megcéloztam. Ez a hely egy oszlop és egy ferdén beparkoló autó közé esett, amit valószínűleg szintén egy nő parkírozott le. Alászedtem és gázt adtam. Láttam, hogy ki-be szerencsétlenkedek és egyre kilátástalanabb helyzetbe hozom az autót. Ekkor szóltam Reninek, hogy nézze már meg mennyi hely van a kocsi és az oszlop között. Ő letekerte az ablakot, kilesett, majd párás tekintettel és egy kaján vigyorral a fején közölte velem, hogy ide egy kurva papírlap sem fér be. Fasza. Kiszálltam, Reni utánam, mint egy kiskacsa, aki követi az anyukáját, mivel a saját oldalán nem tudta magát kiverekedni, (hiszen akadályozta az oszlop) és megállítottunk pár autóst, akik kőröztek a parkolóban, hogy segítsenek. Segítettek.  Belenyomtam a srác kezébe a slusszkulcsot, hogy szabadítsa ki Willyt a fogságból. Páran megemelték és láss csodát eltávolodott az oszloptól. Eltakarodtunk a bevásárló központból ajándékok nélkül.

Reptérről gyorsultam haza egyik hajnalban. Az egyik barátom megkért, hogy szánjam meg egy négy órási keléssel. Megtettem. A légterelőmet lelopták pár hónapja, azóta ki-be szökkent az ablakom a helyéről. Párszor megcsináltattam már, de körülbelül annyit ért, mintha adtam volna egy pofont a szarnak. Nem akartam lehúzni, de rá voltam kényszerítve a sorompónál. Gázt adtam, elindultam. Hulla fáradtan tepertem haza, amikor is elkezdtem fázni a lehúzott ablakomnál a lobogó hajammal. Megnyomtam a gombot. Elindult az ablak, de félúton megállt egy befelé dőlő pozícióban. Remek. Úgy hagytam, nem foglalkoztam vele. Kellett volna, mert körülbelül 5 perc múlva gyakorlatilag berobbant az egész és egy szilánkokkal teli kocsiban találtam magam a gyorsforgalmi kellős közepén. Egyrészt majdnem összehugyoztam magam az ijedtségtől, másrészt nem tudtam félre állni. Lassítottam egy kicsit és kiszedegettem a melltartómból, a hátamból és a seggem alól a szilánkokat. Fél hat volt, amikor begurultam a lakótelepen egy kútra. Kiszálltam, kiráztam magamból az ablakom maradványait és közöltem a fiúkkal, hogy szeretném itt hagyni estig az új cabriomat. :)

Pár hónappal később nézelődni indultunk édes kettesben a Húgommal. A sorompónál vettem egy elég furcsa kanyart, aminek az lett a következménye, hogy sikerült 2 méterrel arrébb megállnom az autóval a jegykiadó automatától. Reni nézett rám, hogy na most mi a tököm fog már megint történni, mert tolatni és igazítani már nem tudtam a kocsi helyes irányba terelésén, ugyanis beállt mögém még egy autó. Kézifék be, ablak le, láb kitámasztása, majd kihajolás az ablakon, hogy megkaparinthassam a jegyet. Megszereztem, Reni könnyesre röhögte magát, és a mögöttünk lévő autóból pillogó pár férfi tagja is ráborult a kormányra a röhögéstől. Én lazán intettem neki, hogy minden rendben, megoldottam.

Hazafele megkértem Renit, hogy vezessen Ő, mert nem volt idegrendszerem már a vezetéshez. Nagy boldogan bepattant, szépen mentünk, mentünk, majd egy körforgalomhoz értünk. Megállt és egy hirtelen ötlettől vezérelve elindult balra. A körforgalomba. Átfutott rajtam a hideg, meleg, a hugy és a szar, idegösszeomlást kaptam, nem akartam hinni a szememnek. Rákiabáltam, megállt. Nyerített egyet, én meg sokkos állapotba kerültem, de szerencsénk volt, hogy éppen kihaló félben volt a lakótelep, így maximum egy kóbor galambbal ütközhettünk volna frontálisan. Nem tudja nekem megmagyarázni a mai napig, hogy miért gondolta azt, hogy Ő ma megváltoztatja a forgalmi rendet, de ez maradjon az Ő titka.

Vidék, haverok, buli, Fanta… Keresztanyám autója nálunk, mivel nem akartunk a gáton ronggyá égni a nagy sétánk közepette. Kocsi leparkolva, nagy dumálások, hülyülések, majd induláskor egy kérdés.

 - Kinél van a slusszkulcs? Hmmm…. Ez egy csodálatos kérdés volt, de a választ senki nem tudta.

Odacsoszogtunk a kocsihoz és láss csodát, a kulcs a kocsiban fityegett, a zene bömbölt és természetesen az össze gomb lenyomva. Na most mi legyen? -  tettük fel a költői kérdést. Pótkulcs Pesten volt, Keresztapám húzna reggel dolgozni, úgyhogy valamit muszáj volt csinálnunk, mert mégsem mondhattuk neki azt, hogy reggel Te márpedig egy talicskával keresed meg azt a pénzt, amit este elinnánk. A fiúk igen ügyesnek bizonyultak, bár tegyük hozzá, hogy nem kellett a szomszédba menniük babrálási tippekért. Kölcsönkértünk egy dobozról valami huzal félét, betuszkoltuk az ablakon és addig szenvedtünk a napon rohadva, amíg nem sikerült felrántani a gombot a huzal segítségével. Igen, feltörtük a saját kocsinkat.

Úgy gondoltuk, hogy hazamegyünk, de nem osszuk meg ezt a kis kilengést a Szülőkkel, mert semmi közük hozzá. Iszogattunk, mintha semmi nem történt volna aznap, erre Keresztanyám a semmiből felszólalt a medencében lubickolva, két karcsapás között, aki mellesleg tisztaság mániás, és még a szotyit is hámozás nélkül tömöd bele a pofádba, nehogy egy lendületes köpés miatt a kertbe landoljon egy darabja is.

- Csajok! Ha elviszitek a kocsit, akkor be ne zárjátok véletlenül a kulcsot a kocsiba, mert akkor baszhatjuk. Haza sem tudunk menni.

 Egymásra néztünk Renivel és körülbelül ugyanaz futhatott végig mindkettőnk fejében.

- Baszki, megbeszéltük, hogy kussolunk róla, erre mégis köptél???

Mi lazán eleresztettük ezt a mondtat a fülünk mellett és kiderült, hogy egyikünk sem szólta el magát, Keresztanyám szimplán ráérzett, de nem aznap tudta meg, hogy kineveltek minket gombos autók feltörésére, hanem évekkel később árultuk el neki.

Ohhh, majdnem elfelejtettem. Az egyik barátnőm egy ideig minden találkozónkon mesélte, hogy állandóan megnézik az utcán, amikor sétál és egy kereszteződéshez ér. Éppen kutyát indultunk sétáltatni, majd a barátnőm szóvá tette, hogy:

- Látod bazdmeg? Már megint néznek. Mi a faszom van rajtam, ami furcsa?

 Ekkor megvilágosodtam…

- Édesem! Azért néznek meg minden kereszteződésnél Téged férfiak és nők egyaránt, mert jobbkéz szabályos az egész lakótelep és azt nézik meg, hogy jön- e jobbról autó.

Ehhez nem fűznék kommentet. :)

Ez csak pár elrettentő példa volt a rengeteg story közül, hogy hogyan NE KÖZLEKEDJETEK az utakon.

Vigyázzatok magatokra és egymásra, Ránk is vigyáz valaki ;-) Ugye Papa? ;-)