Van egy pár barátom, mint mindenkinek; fiúk is, lányok is. Mégis ugyanazt hallgatom mindkettőtől: kihasználtak, otthagytak, megcsaltak. Miért?

Menjünk vissza kicsit a múltba: a kapcsolat egy cserekereskedelem, egy evolúciós hagyaték. A nő a születendő gyermekének biztos jövőt, illetve jó géneket akar, így kikeresi a tökéletes jelöltet erre a célra, míg a férfi a hátára veszi az egész családot, de persze csak akkor, ha kielégítik a vágyait.

Manapság ez a rendszer a női egyenjogúság és a kapitalizmus következtében egy kicsit felbomlani látszik, de a gyökerei megmaradtak.

Bármit is hiszünk, a nyugatiak nagyszerű találmánya, a kapitalizmus nem csak egy gazdasági forma. Magával vont egy megváltozott életritmust, mert a hatására megjelent a fogyasztói társadalom, aminek csak a termék számít.  A termék pedig akkor jó, ha sok van belőle és gyorsan megkapható. Meg persze a marketing. Az nagyon fontos. Izmos hasak és domborodó idomok: mindent a kirakatért. És ha megtaláltuk a megfelelőt, akkor elő a bukszával. Keress pénzt, hogy megvehesd, ami kell. Vagy aki kell. Rohanó ez a világ, mindent ki kell pakolni, hogy el ne fusson mellettünk az Igazi, mert nem vesz észre a tömegben. Csak a felszínt érinti, mert nincs ideje mélyebbre látni. De ha mindenki kirakati bábuvá változik, akkor mitől fog kitűnni a többi közül? A mások oldalról meg ilyenkor jön a jól ismert sóhaj: Mind ugyanolyan!

Csak egy kicsit nézz körül! Tényleg ez a fontos: termék meg az ára?