Bevalljuk, vagy sem: érdekel bennünket, hogy hogyan működik az alvilág. Gondoljunk csak Coppola Keresztapa-trilógiájára, Scorsese filmjeire, a klasszikus krimiregényekre, de, hogy el se rugaszkodjunk a hétköznapoktól: a rendőrségi hírek magas nézettségére. Nem véletlen a krimisorozatok népszerűsége sem.  A televízió képernyőjén keresztül évtizedek óta, biztonságos távolságból figyelhetjük a különböző veszélyes bűnözők, maffiózók, terroristacsoportok, fanatikus szakadárok kitalált (vagy nem is annyira kitalált?) tevékenységét. Rendőrös-nyomozós sorozattal tele van a padlás: találkozhatunk hobbinyomozó írónővel, hawaii inges magánkopóval, nyalókázó, kopasz rendőrhadnaggyal; de itt vannak még napjaink helyszínelői, profilozói; FBI-osok, CIA-sek, egyenruhás járőrök, öltönyös nyomozók vegyesen. Akad néhány sok éve futó, elég jól sikerült széria is köztük. De mi van a másik oldallal? Róluk azért kevesebb sorozat készül – viszont egytől egyig ütősek. Autentikusak, fordulatosak, a nézőt a székbe szegezik, és nem eresztik. Csak íme néhány, a teljesség igénye nélkül: A polip, Maffiózók (The Sopranos), Gengszterkorzó, Breaking Bad, The Shield, Sons of Anarchy.

A 2013-as év egyik kellemes meglepetése volt számomra a Feketelista. Ugyanúgy nyomozunk – ez esetben az FBI-jal; törvényenkívüli figurákkal találkozunk – akik észrevétlenül, ám roppant hatékonysággal tevékenykednek, és akiknek ereje abban van, hogy a létezésükről senki sem tud; ugyanakkor a főszereplő által beláthatunk a színfalak mögé: ő az, aki összekapcsolja a két világot, aki ismer minden titkot, és hajlandó is felfedni azokat – természetesen a saját céljai érdekében.

A történet főhőse, Raymond Reddington (James Spader újabb díjat érdemlő, kiemelkedő alakításában) egy szép napon besétál az FBI washingtoni irodájába, és feladja magát. Ez azért is nagy horderejű, mert „Red” egyike a legkeresettebb bűnözőknek. Az egykori katonatiszt és családapa több évtizede eltűnt, átállt a „sötét oldalra”, manapság az alvilág ügynökeként ismerik. Kiterjedt kapcsolatrendszere van, bűnözőkkel üzletel, összehozza a megfelelő embereket, megszerzi, amit kell – és ezzel vagyonokat keres. Múltját és tevékenységeinek nagy részét sűrű homály fedi, ám jelene még ennél is titokzatosabb. Miért adta fel magát? Miért kész tálcán kínálni olyan gengsztereket, akikről az FBI-nak fogalma sem volt eddig? Miért most? És mi köze Elisabeth Keenhez, akivel beszélni akar?

Keen ügynök (Megan Boone) csinos, fiatal nő, aki újonc az FBI-nál, és újonc Washingtonban. Vér szerinti szülei nincsenek, férjezett, épp egy örökbefogadási procedúra elején tartanak. Munkamániás, de eltökélt, hogy a munkája nem fogja befolyásolni a családi életét – ami szép terv, de a néző már tapasztalatból tudhatja, hogy ez nem fog sikerülni. Hiszen Lizzy első munkanapján betoppan az életébe Raymond Reddington, és rövidesen fenekestül felforgatja azt…

Amellett, hogy minden rész egy bizonyos bűnöző kiiktatásáról szól, egyre csak gyűlnek a kérdések. Ám Reddington indítékai sokáig rejtve maradnak – a néző pedig amúgy is inkább Red és az ügynöknő kapcsolatára fókuszál. Vajon Red lenne Keen igazi apja? Ha nem, akkor miért ilyen fontos számára a lány? A megerősítő és cáfoló információk rengetegében nehéz lenne megmondani.

Raymond Reddington személyében egy kifejezetten okos, stílusos alvilági figurát ismerhetünk meg. Ő a rejtélyek embere, egy bábjátékos – ám a teljes darabot rajta kívül senki sem ismeri. Márkás öltönyben jár, nyakkendőt, mellényt és kalapot visel, egy valódi ínyenc, nyelveket beszél, anekdotázik és végtelenül udvarias. Akkor is udvarias, amikor éppen lelő valakit – igaz, a saját kezét ritkán mocskolja be, ugyanakkor tudja jól, hogy vannak dolgok, amiket az embernek magának kell elintéznie. És, ha szükség van rá, ő nem habozik. A jó kedélyű, vicces figurából egy szempillantás alatt lesz kegyetlen, ellentmondást nem tűrő ragadozó – és fordítva! A éles váltások még érdekesebbé teszik a karaktert.

Bűnözőről lévén szó, sosem lehet tudni, hogy Red mikor hazudik, és mikor őszinte – ha az érdeke úgy kívánja, talán egyszerre mindkettő. Arról nem is beszélve, hogy nem tudjuk, mit miért tesz; hogy miért, és miként vált azzá, aki. Amikor már azt hinnénk, hogy közelebb kerültünk a megfejtéséhez, történik valami, ami eltérít minket, és talán épp az ellenkező irányba terel… Abban viszont szinte biztosak lehetünk, hogy amikor egyszer végre minden kiderül, akkor le fog esni az állunk…

Miután Reddington feladta magát, az FBI egy egész csoportot hozott létre a „feketelistás” ügyek megoldására, amiben természetesen Keennek is helye van. Bár a nőnek nincs könnyű dolga. Zöldfülűként bizonyítania kell a rátermettségét a tapasztaltabb ügynökök előtt. Szót kell értenie Reddel, hogy az hajlandóságot mutasson az együttműködésre. Elkapnia a bűnözőket anélkül, hogy belehalna. Valamint egyben tartania a házasságát az egész embert kívánó munka és a kétségek közepette, melyek egyre erősödnek a férjével, Tommal (Ryan Eggold) kapcsolatban…

A csapat feje Harold Cooper igazgatóhelyettes (Harry Lennix), aki első ránézésre egy szabálykövető bürokrata. Szerencsére hamar rájön, hogy Reddington listásai gyakran különleges módszereket és rugalmasabb szabályértelmezést igényelnek. Teszi, amit kell, és tartja a hátát, ha kell – ezért akár kedvelhetjük is. Donald Ressler ügynök (Diego Klattenhoff, aki a Homelandből tűnhet ismerősnek) kezdetben egy igazi fafej. Lekezelő és bizalmatlan Keennel, Reddingtont pedig – egy múltbéli sikertelen, áldozatokkal is járó akció miatt – gyűlöli, és rács mögött akarja tudni. Később kiderül, hogy igazából haragszik az egész világra. Ahogy lassan megbékél, úgy nyílik meg – és beláthatunk a munkamániás álarc mögé. Meera Malik (Parminder Nagra, a Vészhelyzet Neelája) CIA-s összekötő. Tipikus hírszerző: zárkózott, jól informált, határozott, tapasztalt, jól képzett. De ami fontosabb, a szíve és az esze a helyén van. Aram Mojtabai (Amir Arison) számítógépes szakember, csak később csatlakozik az osztaghoz. Nem közelharcra termett, de bármit képes kideríteni, aminek digitális nyoma van. Hűséges, szimpatikus tagja a csapatnak – és személy szerint remélem, hogy nem beépített ügynök, és hogy nem fogja csúnyán végezni…

A rendőrsorozatokat, a nemzetközi- és/vagy politikai összeesküvésekkel operáló szériákat, és a kémjátszmákat mesterien ötvöző Feketelista főhőse csupa olyan egyént, vagy csoportot húz elő gondosan kiválasztott kalapjából, akik alapjaiban lennének képesek megrengetni az általunk ismert világot. Elgondolkodtató és időnként félelmetes ebbe belegondolni... de talán ez is hozzátesz a sorozat varázsához.

Már több mint egy éve keringünk a Reddington-féle univerzumban, és ki tudja, hol van még a vége? Az izgalom és a bonyodalom garantált, a titkokra pedig újabb titkok felelnek. A főszereplő, elítélendő életvitele ellenére is szimpatikus, megnyerő és a végletekig stílusos. De vajon ki a valódi ellenfele? És mi fog történni, ha végre szemtől szemben állnak majd?

Talán a második évad választ ad erre is...

A_Rézi