1975 óta október elseje a zene világnapja.

A wikipédia szerint a zene a hangok és a csend emóciókat kiváltó elrendezése. Egy művészi kifejezési forma, a hangok és „nem-hangok” (csendek) időbeli váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt. De ez így egy kicsit száraz, nemde? Pontos meghatározása pedig közel sem ilyen egyszerű...

Van egy haverom, jazz zenész, trombitás. Pokoli jól játszik. Havonta egyszer lenézek hozzá. Nyomatnak egy régi Chet Baker számot, az a kedvencem. Mindig ugyanazt játssza, de mégis mindig másképp szól. Egyik este iszogattunk… Mikor még ittam… És megpróbáltam megértetni vele, hogy mit jelent nekem ez a dal, hogy mit jelent a zene, mit jelent, ahogy játssza. De csak rázta a fejét, és azt mondta:

"A zenéről nem lehet beszélni. Az olyan, mintha építészetre akarnál táncolni."

(Szeress, ha tudsz! c. film)

És írni róla sem könnyebb. Mert mi is a zene? Hogyan lehetne körülírni? Leginkább sehogy. Stílusok, előadók, korszakok, miként ízlések és pofonok, különbözhetnek, de egy biztos: a jó zene mindig egy érzés, hangokba foglalva. A zene világnapja alkalmából összegyűjtöttem néhány dalt, melynek elsősorban a címében – de általában a mondanivalójában is – így, vagy úgy, de szerepel a zene. Fogadjátok szeretettel!

Máté Péter: Zene nélkül mit érek én

A dal, amely magáért beszél. A zene magyar himnusza, az egyik legzseniálisabb művész tolmácsolásában, 1982-ből. Találó szöveg, fülbemászó dallamok, Máté Péter szíve, és magával ragadó előadása. Egy igazi klasszikus, melyet a mai napig imádunk, kívülről fújunk, ami újra meg újra mosolyt csal az arcunkra, és kedvünk támad táncra perdülni rá.

Michael Jackson: Music And Me

A pop királya azon előadók egyike, akiknek minden mozdulatából áradt a muzsika. A vérében volt. Rövid élete minden pillanatát meghatározta a zene, annak szeretete, és a vágy, hogy ezt mindenkivel megoszthassa. A „Music And Me” című dal még a korai korszakában íródott. 1973-ban adták ki az azonos című album második kislemezeként – Jackson ekkor tizenöt éves volt. Szövege – a címből is következtethető – a zenével való kapcsolatáról szól; egy kötelékről, mely elszakíthatatlan, és örökké tart.

Rihanna: Don’t Stop The Music

Íme napjaink zenéi közül is egy! A barbadosi énekesnő 2007-es, „Good Girl Gone Bad” című albumán található sláger megannyi toplista éllovasa volt. A hip-hop beütésekkel rendelkező dance-pop dal egy pörgős, bulizós szám. Dallama kellemes és fülbemászó, szövege, refrénje jól megjegyezhető. Igazi party-sláger!

Nem élhetek muzsikaszó nélkül

Nincs dal, vers, vagy próza, mely jobban kifejezné egy magyar ember érzelmeinek kettősségét, szívének legmélyebb fájdalmát, mint egy magyar nóta. Ezért nem is maradhatott le a listáról. Keserédes örömök, sírva vigadás, hegedűszó mellett – ismerős, ugye? Móricz Zsigmond azonos című regényéből 1935-ben és 1979-ben is készült film, mindkettőben központi szerepet játszott a címadó nóta, előbbiben Jávor Pál, utóbbiban Oszter Sándor adta elő. Végighallgatva a mindenét elveszítő férfi nótáját, akinek csak a muzsika maradt, már abszolút nem hangzik túlzásnak a tétel: nem élhetek muzsikaszó nélkül...

Mozart: Kis éji zene

Ha zenéről van szó, a felsorolásban szerepelnie kell egy komolyzenei darabnak is. Mozart méltán híres, 1787-es G-dúr szerenádja még azok számára is ismerős lehet, akik, hozzám hasonlóan, nem nagyon hallgatnak komolyzenét. Elég belehallgatni az első dallamokba, és máris elégedetten csettintünk, hogy ezt bizony ismerjük! A művet lendületes indítás, kellemes hegedűfutamok jellemzik, muzsikájából vidámság és ünnepélyesség árad. Jólesik hallgatni.

Valahol Európában: A zene

Avagy: A zene az kell... Dés László és Nemes István „Valahol Európában” című musicaljének egyik leghíresebb dala elsöprő erejű, mondanivalója az ember elevenéig hatol. A második világháború után otthontalanul csellengő árvák egyetlen menedéke egy elhagyatott kastély, és benne az egykori karmester, akinek segítségével felfedezik magukban a zenét, hogy aztán egyfajta pajzsként tarthassák maguk elé. A remény dala ez. Hiszen ha van zene, talán mégsem olyan komor és szörnyű a világ – és senki sem vész el, senki nem adja fel, és valaki mindig segít. Mintha a zene egy apró fénysugár lenne a legsötétebb éjszakában... és ami azt illeti, ebben a történetben valóban az is...

Madonna: Music

Madonna sportot űz a megújulásból. Olyan, mint egy kaméleon, egyfolytában váltogatja a stílusát, mindig idomul az aktuális trendekhez – sőt: valójában ő alakítja ki az új trendeket. És harminc év alatt nem sokszor hibázott. 2000-ben kiadott, nyolcadik albumának címadó dala számomra abszolút meglepetés volt annakidején, még tőle is. A kellemes popszámok után kaptunk egy diszkóbarát, elektropop slágert, minimális, könnyen megjegyezhető szöveggel, és egy egyszerű üzenettel: a zene összehozza az embereket. Mellesleg a kijelentés abszolút helytálló!

Európa Kiadó: Popzene

Íme az alternatív zene a listán. A magyar underground zenekar 1987-es albumának címadó dala szókimondó, erőteljes és nyers – ami egyébként elmondható az együttes teljes munkásságáról is. A világot úgy írja le, amilyen: mindenféle díszítés, felesleges sallang nélkül. Az életből meríti a témákat, kritizál, megmond, és belehal. Igazából ez a dal leginkább egy kordokumentum, a nyolcvanas éveknek egyfajta letisztult, szikár lenyomata – és messze nem popzene...

Abba: Thank You For The Music

A ’70-es évek a diszkó évtizede volt, és az Abbáé. A svéd popcsapat 1977-es, ötödik albumán található dal pedig pontosan az, ami a címéből sejthető. Köszönetnyilvánítás, a hála kifejezése, a zene piedesztálra emelése – megjegyzem jogosan. Egy kicsit szirupos, klisés és szájbarágós ugyan, de a lényeget kellően megvilágítja.

Legyen komoly- vagy könnyűzene; musical, opera, operett, vagy nóta; cukormázas pop vagy kőkemény rock; elvont őrület vagy sablonosan egyszerű sláger, szeretjük a zenét! Mert hozzánk szól, megérint minket, átsegít a nehézségeken, társunk örömünkben és bánatunkban egyaránt... Kell nekünk. Amíg zene van, élet is van. Remény is van. Nem tudnék élni egy olyan világban, amiből eltűnt a zene. Becsüljük hát meg!

A_Rézi