Igen van egy titkos ügynökünk, aki a szigetről jelent. Ő egy nagyon tanár és imád szigetelni. István tanár úr jelenti, mostantól midennap! A sziget és minden amiről nem hallani.

Hej, Regő rejtem…

Ma reggel hajnali 10 órakor kezdtem kinézni a fejemből. Irány a csipetnyi közért és némi harapnivaló beszerzése, utófinanszírozásban. (Esetleg ha itt hirdetném őket, akkor ez szponzori hozzájárulás is lehetne?) Kijövet a boltból régi ismerős kap el, te szigetelsz, hát képzeld én még az 1500 Ft-os Szigeten voltam és csápoltam a Mekleszre!(:-)). Köszi, de majd máskor folytatjuk. Mennem kell, mert hétfőn hozzák a rendőrök és közmunkások az iskolai tankönyveket (Lehet, hogy TEKESEK is lesznek, mert kemény környéken vagyunk.) Utána kell néznem a könyvlistának, nehogy hétfőn derüljön ki, hogy nem készültem, mert állítólag az emberi erőlködés minisztériumából is érdeklődni fognak, hogy átszámoltam-e a raklapnyi könyvet. Igaz az kevésbé érdekli őket, hogy a tavalyi szállításból még mindig lógnak kéttucat cukrászkönyvvel. Előkészítem a fa testápolót is, (nyóckerben bészbólütőnek híjják) mert a szállítók tavaly is majdnem meglincselték a könyvtárosunkat, hogy az emeletre kértük a szállítást.
Ennyi munka után kényelmesen ledőlve, két félliteres kakaó és egy csomag keksz elmajszolása közepette írom beszámolómat a pénteki élményeimről.
Kicsit megkésve indultam, mert még egy jelentést kellett leadnom a fenntartó felé köznevelési hídprogram ügyében.
Az utazás a Miticsinszkij Masinosztroityelnij Zavód-dal kezdődött és az Árpádhídig tartott. Persze csigatempóban, csikorgó kerekekkel, fülledt levegővel, leizzadva. Döbbenetemre az első, elém gördülő Helyi Érdekeltségű Vasútra is felfértem (mondom, hogy fogytam). Aztán elkezdődött…
Jegyet eszek, fölösleges napijegyet eszek! Kurjongatják Filatorigátnál folyamatosan a dolgozó jegyüzérek. Ja, hogy veszek! Így már értem, csak a fülem sem a régi, főleg mert előző nap a hangfal előtt álltam több órán keresztül. A rendőrök a zebrán készségesek és udvariasak (ájjámámegbazdmeg). A besorolásnál a Vip-folyosón csekkolok be, nézve a tömeget, ahogy irigykednek rám, a gyors bejutóra. Ez tetszett, egy kis kiváltság. Bár eszembe jutott a Gyűrűkúra testileg tönkrement, aszott figurája, aki remeg a drágaságos gyűrűért a hatalomért, kiváltságért. (Ez csak azért mondom, mert reggel véletlenül belenéztem a tükörbe, hát mit mondjak tiszta Szmijagold)
Kőhalmit hallgatni jöttem, ám patakibalázsba futottam bele, a kulturzónában. Nem kellett volna, tényleg gáz volt. A közönség rezzenéstelen arccal, tapsmentesen, szórvány sörös büfögéssel honorálta a vergődést. Csak érzékeltetném a szintet, a legnagyobbnak vélt poénjával: Hallottátok, hogy Viktornak fogműtétje volt? Hát ez az igazi gyökérkezelés! Uff, köszi, de inkább menjél ásni, keresd a gyökereidet!
Szerencsére Kőhalmi Zoli hozta a formáját, laza volt és ironikus. Volt lázározás, nemzeti kenderboltozás és némi tavalyi poénfelböfögés is. Ezért kár volt, de nevettünk, mert bírjuk őt.
A voltsátras csápolásokat csak pozitív jelzőkkel tudom említeni. Ocho Macho és Ladánybene hozta az elvártakat és hangulatos örömzenét nyomtak.
Gondoltam feltöltöm a pénzkártyámat, hogy révületbe essek estére, mint egy jó sámán. A feltöltő konténerben ülő srácnak mondom, háromezret töltsön fel, kettőt kérek vissza. Jó, aha és beszélget tovább a bungalós munkatársával. Figyelmetlenül feltölti az utolsó ötösömet a kártyára. köszi. Anyámnak üzenem, mint a régi időkben az úttörőtáborból: Édes kedves édesanyám, tudod jól magad, nem élhet meg pénz nélkül az úttörő fiad!
A tavalyi udvar beszállítómat megtaláltam végre, így a mindennapi sajtos lángosomat add meg uram ma. Köszönöm, zsírmentes, nem műsajtos (műsajt: sajtnak látszó tárgy, ölni is lehet vele, nyúlik, már hidegen is).
Ja és csak 800 Ft! (Na, ez a gyilkos!)
Közértbe is úgy illik menni, hogy előtte otthon bekajál az ember, mert akkor a fiziológiai szükségletei (copy rights Maslow) nem csábítják el a féktelen költekezés – zabálás – irányába. Ezért merészkedtem lángosos hassal a gasztronómia szigeti veszedelmébe. Egy utca a nemzetközi „kulin áriák” jegyében, sok zenével fűszerezve.
Már az első pultnál malacnak néztek, mert egy lángszóróval sütő konyhai alkalmazott belefeledkezett a szemben található nagyszínpados Manic Street Preachers koncertjébe és karszalagos kezem szőrtelenítésébe kezdett. A kérdésemre azt a választ kaptam, hogy anyukája nem prostituálódott. Sebnyalogatás közepette somfordáltam tovább gyros, pizza, hamburger, hotdog, salátás irányba.
Mondjuk révületbe esve kérni egy vaslapon sült olasz kenyérlepényt, hát ez még Grétsy tanár úrnak is nehézségeket okozna. Vártam a nemzetköziséget, a távoli kelet ízeit, a halválogatást a baklavát és társait, de a barangolás végén csak a McDonald’s hambijait arcba nyomó csivitelő első bálozós, műsorfüzetben található térképpel tájékozódó, kiskorú lánybandába ütköztem, akik számomra ismeretlen nyelven beszéltek: Gecó, de édi! (Ez valami francia nyelvterület lehet)
Ettől a jelenetsortól elvarázsolva ültem melléjük, hogy tovább hallgassam magvas gondolataikat, és felkészüljek, a vélhetőleg az iskolámba jelentkezett tömegeik jelenségvilágából. Szerencsére egy szabadtéri szambás fenék és egyéb testrész-rázogató érettebb tsaj elvette eszemet és elmélyedtem az ő jelenségvilágába.
A nap befejezéseként a Világfalut látogattam meg lampionerdő, emeletes világító margaréta lámpák, műanyagból épített füstölgő sárkány-kreátumok látványa mentén. Vidám cigis illatfelhők, rasztás hajzuhatagok és kubai ritmusok tarkították az igazi fesztiválhangulatot sugárzó helyszínt. Ide még visszatérek holnap!
A kijáratnál drogkutyás rendőr ismerősömmel találkoztam, inkálos felöltőben. Mi van privatizáltak téged is? Hol van Csöpi? (Álnéven, nehogy kompromittáljam Kántort) Pihen, ott fekszik hátul - mutatja az inkál-őrmester úr a tigrismintás boxert. A szuszogó, nyáladzó eb a tányérján fekszik, és néha beremeg. Ja, értem, akkor ma jó fogásotok volt.
Szerintem ők is a Világfalunál voltak…
Sámán-helyettesi üdvözlettel: I.