A tavaly Rockbeach-ként futó fesztivált idén átkeresztelték RockPartra, ám az életérzés és a helyszín mit sem változott. A sátortábor meg a színpadok, amiből három is volt, Balatonszemes határában kapott helyet, de sajnos a magyar tengerhez csak húsz perces séta árán juthatott el az ember. No, nem baj, egy hűs sör társaságában ez sem tűnt annyira vészesnek! Többségében jó időt fogtunk ki, így csak a délutáni-esti koncertekre szedte össze magát a rockerhorda és vonult vissza a fesztivál területére. Legalábbis az élelmesebb fajta, hiszen így ötvözhette a nyaralás feelingjét a hamisíthatatlan fesztivál hangulattal, illetve az italbolt még mindig klasszisokkal olcsóbb volt, mint a bent árult sör. A legnagyobb surprise -t mégis a koedukált zuhanyzófülkék okozták, voltak szép kis kalamajkák belőle. Mindenesetre jól szórakoztunk. Éljen a rock, a metál, a Balaton!
A nulladik nap a Tribute zenekaroké volt a híres wiskeyről elnevezett sátor alatt. Talán a Dürer Kertből vagy a Rocktogonból már ismert arcokról írok most, mint a Grain (Korn), Slipchaos (Slipknot), Science of Society (SOAD), vagy a Hollywood Rose (Guns and Roses). A nagyszínpadon meg a szokásos nulladik napos sereg dübörgött az élen Deák Bill Gyulával, a P.Mobillal, valamint Kalapáccsal és a Lorddal. Bár ezen a napon még a kemping terület csaknem fele üresen maradt, de a koncertek nagyot szóltak, akadtak, akik reggelig ropták a rockbuliban.
Az első nap lett a kedvencem, hiszen ekkor már három színpad is tártkarokkal várta a rockra éhes közönséget, de ami a fő, aznap lépett fel az Ensiferum, aki még dedikálást és fotózkodást is vállalt nem csak a VIP jegyeseknek! A nagyszínpadon rajtuk kívül zúzott még a Rómeó Vérzik, a Road, ám a legnagyobb csapatást a Behemoth végezte. Másnap össze is futottunk pár begipszelt karú arccal, de még ők sem bánták, hogy tomboltak egy jót! A másik nagyszínpadon rengeteg zenekar csapott a lecsóba, ha csak a Leander Rising és a Blind Myself nevét említem, már mindenki tudja, miféle partit toltak. Az előbbi bár eladta a lelkét a sátánnak meg a koncertjük is meglepően populárisra sikeredett, a nosztalgiázás kedvéért még megérte pár szám erejéig csatlakozni a színpad elé. A kisszínpadon meg a Wacth my dying és az Insane sokkolta a népet egyéb gitárnyűvő társaikkal egyetemben.
A második nap kicsit laposabbra sikeredett, mint a többi, engem kifejezetten csak a Wisdom fogott meg, akik a bőrcuccukban fényesre izzadták a színpadot, olyan jót zúztak odafenn. Bár ahogy elnéztem a csőcseléket, a Freedom Call is nagyot hasított a happy metállal (?!) meg a Depresszió is adta rendesen. Én kifejezetten csak azért álltam be az utóbbi koncertjére, hogy a szőkébbnél szőkébb, vonagló tiniket visszalökjem a pogóba, ahol aztán megtanulhatták, mi az a metál. A szemesi nagyszínpadon olyanok húztáka nótát, mint a Tales of Evening, a Nevergreen vagy az Omen, a fesztivál arénában pedig punk napot tartottak, volt ott a Rózsaszín Pittbulltól kezdve az Auróráig minden.
A befejező nap, amely vasárnapra esett, jónak ígérkezett, csak már mindenki kávéval, illetve energiaitallal tuningolta magát, hogy fenn bírjon maradni. A Soproni Nagyszínpadon csupa nagy név szerepelt, mint a Dr. Living dead a csontvázos szerkóban, a Sex Action a nagyöregekkel, valamint a népség felét idevonzó Biohazard és Kreator. A közönség soraiban szinte minden előfordult, valaki a pogó meg a cirle pit közepén is cigánykereket vetett, mások pedig bőgtek a gyönyörűségtől, hogy átélhették ezt az éjszakát. A másik nagyszínpadon ezzel egyidőben a Dalriada meglepően jó koncertet adott elő, az énekesnőjük nagyon elemében volt, a Paddy meg megunhatatlanul adta alánk az ütemet. A kisszínpadnál a Samas, a Niburta, a Virrasztók (valaki szóljon az énekesnőnek, hogy nem gond, ha néha mozog is!) és a Démonlord, csak úgy megemlítve a sok közül, tombolás itt is akadt.
Hajnalig ment a dajdaj, a kóricálás, a headbangelés, viszont hatalmas bánatomra tízig el kellett hagyni a fesztivál területét. Ha van valami, amit beszűntetnék a fesztiválokkal kapcsolatban, az a hajnali sátorbontás lenne! Ennek ellenére jófélére sikeredett ez a négy nap, megadta a nyár alaphangulatát, a lepény és a lángos pedig isteni volt, így éhen sem haltam. Minden hasonló stílusú rendezvény elbújhat /elbújhatott az idén, mert a RockPart nagyon adta és maga mögé utasított minden mást. A punk, a rocker, a metáler, sőt még a folker is megelégedhetett!
Jövőre ugyanitt!
Képek forrása: http://underground.pcdome.hu/galeria.php, https://www.facebook.com/SadaWeb
Ha többet szeretnél olvasni tőlem, rólam: siratoll.blogspot.com