Ma Magyarországon a munkakeresés nem egyszerű, mert igaz, hogy hivatalosan alig van munkanélküliség, de valahogy mégsem olyan könnyű új munkát találni.

 Ha az ember mégis úgy dönt vagy abba a helyzetbe kerül, hogy munkát kell keresnie és nincsenek olyan kapcsolatai, hogy pár nap alatt találjon valamit, akkor egy érdekes kaland részesévé válhat. Ma már elmondható, hogy az emberek többsége elsődlegesen az internet segítségével próbál munkát keresni. Az emberfia több álláskereső portálra vagy fejvadász cég honlapjára feltölti az önéletrajzát, kitölti az adatlapokat, beállítja a keresési preferenciákat és persze azt is, hogy kapjon hírleveleket a legfrissebb álláshirdetésekről. És hogy nagyobb esélye legyen új munkát találni, engedélyezi, hogy a hirdető cégek is lekérhessék az önéletrajzát. Aki már többször megcsinálta ezt a „rituálét” annak nem lesz újdonság, de aki először annak meglepő lehet, hogy a regisztrációt követő pár napban többször is megcsörrenhet a telefonja és a lelkében a remény, hogy igen, megtalálta egy cég és nem is kell tovább keresnie. Ez a lelkesedés viszont nagyon hamar eltűnik, mert ezek a hívások biztosítóktól, „független” pénzügyi tanácsadóktól és az ehhez hasonló helyekről érkeznek. Igaz, már vannak trükkös cégek és a telefonban nagyon szép mesét mondanak, így sokan elmennek a személyes interjúra és ott derül ki az igazság. Szóval az első pár nap és sok-sok ilyen telefonhívás után az ember rájön, hogy nem marad más, minthogy Ő küldözgeti az önéletrajzait a szimpatikusnak vélt meghirdetett állásokra. 

Az álláshirdetéseknek több típusa van. A két véglet a nagyon rövid és a nagyon hosszú, amiben minden apró részletre kitérnek. Aki tapasztalt álláskereső annak mind a két verzió a gyanús kategóriába fog esni. A nagyon rövidnél sokszor az derül ki, hogy bárkit felvesznek, amiből sejthető, hogy nem álom munkáról van szó. A túl hosszú is takarhat olyan munkát, aminél azt akarják mutatni, hogy mennyire jelentőségteljes a munka és milyen komoly feltételeknek kell megfelelni, de valójában ez csak a mézesmadzag és az interjún kiderül, hogy nem is kell olyan sok minden a munka elvégzéséhez…

A következő fázis, amikor az elküldött önéletrajzok után jönnek a telefonhívások a személyes interjú időpontjának egyeztetése végett. Véleményem szerint kijelenthető, hogy nincs két egyforma állásinterjú és még a tapasztalt álláskeresőt is meg tudják lepni.
Van azok a kis magyar cégek, amelyek nagyon multinak akarnak tűnni és akár hónapokig is elhúzzák a kiválasztást sok-sok fordulóval, tesztekkel, több telefonos és személyes interjúval. De vannak olyan interjúk is, amik mindennek csak komolynak nem nevezhetőek és igazából semmi lényeges dologról nem esik szó és a végén az álláskereső azt a kérdést teszi fel magának, hogy ez mi is volt… De persze vannak korrekt kiválasztási folyamatok, amik tényleg azt mutatják, hogy egy komoly cégről van szó és odafigyelnek arra, hogy kit vesznek fel.
A munkaerőpiacon van egy olyan jelenség, hogy behívják az embereket próbára. Ez alapvetően egy nap vagy pár óra, ami igazából nem egy rossz dolog, hiszen mindkét fél megnézheti a másikat és akár az is kiderülhet, hogy nincs meg a kölcsönös szimpátia vagy éppen a munka jellege mégse annyira jön be. Viszont vannak olyan cégek, amik ezt a próba dolgot kicsit érdekesen képzelik el és nem próbanapot, hanem hetet vagy akár hónapot szabnak feltételnek. Persze bejelentés és fizetés nélkül és akár napi 12 órás munkavégzéssel, ami mindennek nevezhető csak korrektnek nem.
A korrektség sokszor a bérezéssel kapcsolatban is hiányzik, és most itt nem arra gondolok, hogy mennyire jól megfizetik az embert, hanem, hogy hogyan jelentik be a munkavállalót, illetve kifizetik-e a megállapodás szerint a bért.

Az mindenkinek világos, hogy a jelenlegi helyzetben nem könnyű munkát találni és nagyon válogatni sem lehet, de azért fontos, hogy az ember körültekintő és óvatos legyen és legyen felkészülve arra, hogy szó szerint egy kalanddá tud válni a munkakeresés, ami bizony lelkileg is meg viselheti az embert.