Ki látott már olyan nőt, aki nem áll meg egy cipőbolt előtt, akár csak egy pillanat erejéig?  Itt nem arra gondoltam, hogy elbotlik, orrot fúj, vagy csak éppen ott a buszmegálló, cukrászda, vagy a megbeszélt randi helye, hanem arra mikor tekintetünk pár másodperc alatt felméri az aktuális trendeket, színeket a szívbe markoló árakat, és azt az érzést hogy egy-egy darab ha törik ha szakad kell nekünk.Ilyenkor a heroin árhoz közeli cipők esetében jöhetnek a kiárusítások, illetve az olcsóbb megoldásként a "made in china" által kivitelezett formációk. Biztos vannak kivételek, akik nem ilyenek de ők azok  akik erősítik a szabályt.

Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy olyan Nő vagyok aki imádja a cipőket, és igyekszem megszerezni a kiszemelt darabokat. Viszont ha már cipő akkor már színben illő táska is kellene hozzá, az öv már csak hab a tortán de az is dukál. Vagyis egy egyszerű cipő vásárlásból magas szintű, több órás művelet kerekedhet. Persze ott vannak a kényelmes lapos talpú cipők, de mint tudjuk az ember gyarló, és a magas sarok olyan szép -bevallom azok a gyengéim-, imádom a magasított sarkokat, a kelleténél több párral is akad a gardróbban. Kicsit kényelmetlenebb, de rövid távon elengedhetetlen, hosszú sétákra kegyetlen a viselete, mégis felveszem. Fáj a szívem a szebb darabokért, ami nem lehet az enyém.

Különben is a cipő a nőiesség egyik mivoltja, már Hamupipőke korában is mérvadó volt a léte, a házasságához elengedhetetlen kiegészítőként szerepelt. Szerencsére ma már a magas talpú, sarkú cipőkben nem a szarban egyensúlyozunk, mint a XVI. században, és hála az égnek Casanova ideje lejárt így már nem is a férfiak kiváltsága, mint akkor. A Nők immár büntetlenül kényük, kedvük szerint lehetnek cipő őrültek, és könnyedén tehetnek szert a huszadik párra, amit a szekrényünk jótékonyan befogad.   Kedvenc darabjaimmal példának okáért a piros magassarkú csizmával hónapokig szemeztem. Majd eljött a pillanat, leárazták. Most már az enyém, övvel és kis táskával együtt, mert mint tudjuk szettben sokkal szebb. Hasonló esetek több alkalommal előfordultak velem, nincs mit tenni nekem ez a keresztem.

Cipős történetek is akadnak szép számmal. Előfordult hogy egy  buli közepén elhagyott a  sarka, még szerencse hogy a csomagtartóban mindig van 2-3 pár tartalék, hiszen bármikor szükség lehet egy pótlásra, vagy szaladós kényelmesebb cipőre. Új beszerzéses papucs  törte már fel úgy a lábam, hogy nyáron a Szabadság- hegyről mezítláb sétáltam le. Napokig gyógyítgattam sebeimet, mire ismét felvehettem. Más alkalommal bevásárlásnál egy lyukacsos gumiszőnyeg állta utamat, ami simán benyelte a tűsarkakat egymás után mind a kettőt. Nagy hirtelen azt vettem észre, hogy mezítláb állok a kosárral, és mint a tündérmesékben egy hős, tisztes ötvenes szabadította ki a topánkáimat a fogságból, majd diszkréten megkérdezte hogy az enyém-e? Nem tudom mit gondolt, ki másé lehet, de a környezet nagyon nevetett. Amennyiben ez mese lett volna, akkor ölbe kap, fehér lovon elvágtatunk a palotájába, majd feleségül vesz, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Akadt olyan történet is mikor hatalmasat estem a magas sarkak miatt. Még vendéglátóztam, mikor a cipőm sarkam beakadt a 20 fokos lépcsőn lévő egyik szőnyegben, így a tányérokat messzíre eldobva estem vagy 3 métert. A falon egy gyönyörű szabályos félkörívben, fejmagasságban a cipősarok hagyott mélyen nyomott a történtek emlékére. Előfordult, hogy ismét lépcsőn ért a meglepetés. Csizmám tűsarka beakadt a farmerom szárának végébe. Egyik kezemben telefon, másikban számla és még 10 fok várt lefele, plusz a közfal amit vagy kiviszek esés közben, vagy nem.Megpróbáltam épségben lejutni, 2-3 lépcsőként szedtem a lábam, mikor az egyensúly végképp elveszett. Az utolsó fokokat leugrottam. Az irodában minden szem rám szegeződött, ahogy a gugolásból összeszedtem magam. A bemutatott gyakorlat pontozható volt. Én megúsztam, közfal szintén, akció közben a kezemben lévő számlát galacsinná gyűrtem, és felhívtam vagy 2 embert egyszerre, sőt az egyiket sikerült várakozásra tennem.