Ismét egy évet zárhatunk, tudhatunk magunk mögött minden örömével, és bánatával. Mint mindig ebben az évben is kaptunk hideget és meleget, de egyben biztos vagyok, hogy az elmúlt évben többek lettünk mások által mint valaha hittük, vagy gondoltuk volna.
A világhálónak köszönhetően kötődtek barátságok, de általa léptek ki úgy is az életünkből, hogy szinte észre sem vettük, esetleg nem értettük. Még régen olvastam egy idézetet, miszerint mindenki pontosan annyi ideig tartózkodik az életünkben amíg szükség van rá, se többet se kevesebbet. Igen sokkoló és kegyetlen megállapítás, de igaz.
Idén több barát
tal lettem gazdagabb, mint gondoltam volna. Sok önzetlen embert ismertem meg. Olyanokat akik mások érdekeit maguk elé helyezve, minden követ megmozgatnak, hogy segíthessenek. Vagyok olyan szerencsés, hogy személyesen is ismerhetem őket. Akikről szó van: Állatvédők, Állatmentők. Több csoport tesz meg minden lehetségest azért, hogy a megkínzott, kidobott jószágoknak megfelelő gazdát, és ellátást biztosítsanak. Külön jó dolognak tartom, hogy szükség esetén a csoportok összefognak, és együttes erővel dolgoznak egy-egy mentésen. Ilyen esetekben mindegy ki kivel, hol és miért, egy cél lebeg a szem előtt menteni a menthetőt. Tisztelem az akaratukat, és az erejüket, hogy elviselik azt a látványt amit az Én lelkem nem bír el, mozgósítva a megfelelő hatóságokat mentenek.
Egyik kedves állatvédő barátomtól kérdeztem meg egyszer, hogy bírják lelkileg azt a rengeteg meggyötört jószágot nézni, és esetenként ott hagyni, mert abban a pillanatban nem hozhatják el? A válasz elgondolkodtatott: ez úgy van, hogy az ösztönzi őket, hogy tudják, hogy egy életen tudnak segíteni. Tudják, hogy mi vár az elkobzott állatokra, és mikor megnéznek egy új képet az új gazdival, egy boldog kutyával, vagy macskával, akkor tudják, hogy van értelme annak amit csinálnak, akármilyen borzalmas a helyzet. Itt emeltem meg nem létező kalapomat, mert tudom magamról, hogy egy hasonló helyzetben minimum sírva fakadnék, és hetekig ezzel álmodnék. Tudom, tudom , nem vagyunk egyformák. Örülök, hogy Ők vannak!
Az ok amiért erről a témáról írok, évtizedek óta adott. Új év, új élet, buli, szórakozás, szilveszter, és a petárdák! Ami nekünk buli, az az állatoknak rettegés. Rengeteg jószág kóborol el ezen az egy éjszakán a durrogtatások miatt, hiszen számukra ez olyan mintha ágyúval lőnének közvetlen a fülünk mellett. A kutya tartóknak illene erre felkészülni. Legyenek szívesek gondoskodni arról, hogy bezárják, megkössék, vagy zárható helyre vigyék kedvenceiket erre az egy éjszakára. A lakásban élő jószágok számára ideális hely lehet a fürdőszoba, hiszen ott nagy kárt nem tehetnek. Ha egy kutyus mégis elszökik sokat tud segíteni egy bilétás nyakörv, vagy a chip. Lehetőleg este már ne vidd ki utcára sétálni. Ha ezeket nem tartod be, úgy a remény is kevesebb, hogy megtalálják a jószágot. Elég kellemetlen az új évet másnaposan azzal kezdeni, hogy a kis kedvencet órákon át keressétek. Amennyiben mégis sikerül megszöknie, abban az esetben érdemes az állatmenhelyeken érdeklődni, főleg az Illatos úton. A legtöbb jószágot oda viszik be.
Mellékelek egy linket mely tartalmazza Magyarország menhelyeit.Érdemes kerületnek, településnek megfelelően érdeklődni.
Amennyiben itt sem találjátok meg, akkor tudom javasolni, hogy kedvenc közösségi portálunkon (hogy magyaros legyek: fészbúkon) az erre szakosodott szervezeteknél, csoportoknál érdeklődjetek. Több esetben is volt már sikersztori, meglett a gazdi, vagy a keresett kutyi. Mikor megtaláljátok jusson eszetekbe egy köszönetet mormolni mindazoknak akik a segítségetekre voltak, és igen erősen elgondolkodni azon, hogy hol szúrtad el a dolgot, hiszen mint tudjuk mindenre van megoldás, és előzetes óvintézkedés!
A legfontosabb mégis, hogy szem előtt tartsuk, és nem csak szilveszterkor :
“Felelősek vagyunk azért, akit megszelídítettünk”
