Ebben a fantasztikus pénz orientált, rohanó világban elfeledkeztünk egy apróságról... mégpedig a valódi értékekről. Értékek vannak, csak éppenséggel pénzben mérik. A mértékegysége tízezer, a neve pedig forint. Bármi megvehető belőle pár dolgot kivéve, amit már a sarokba dobtunk, az egészség, szeretet, gondoskodás, törődés. Szó sincs itt a Kozsó féle "peace and love forever" életérzésről, pusztán az egészséges erotikához hasonlóan a normálnak tekinthető értékekről. Manapság életünket jól szimbolizálja az a szlogen, mi szerint egészség legyen a többit majd megvesszük valahogy (ha máshogy nem, akkor hitelből 0%-os THM-re 10 hónapos futamidőre).

Ami okán eszembe jutott a téma, az a karácsony szent szellemében elkövetett ész nélküli rohangálás, költekezés, ami az ajándékozással jár. Kikészíti az embert, és a végén alig várja, hogy vége legyen az ünnepeknek, ami után újabb szabadságot kérnek januárra, hogy kipihenhessék az egész herce hurcát.

Értem Én, hogy mindenki a lehető legjobb ajándékot szeretné szeretteinek, de milyen áron teszik ezt? Az, hogy huszonnegyedikén még, mint egy mérgezett egér rohangálnak fejvesztve a delikvensek, hogy mentsék a menthetőt, legyen valami a fa alatt, minden ötlet és elképzelés nélkül, az évek óta megszokott jelenség. Szerencsére nem dolgozom olyan helyen ami karácsony napján is nyitva van, de gondolom a dolgozók hátuk közepére nem kívánják azt a napot. Emlékszem régebben (húsz éve biztos) azt a pár napot meghagyták a családoknak, hogy érdemben valóban együtt tudják eltölteni. Sok-sok évig magam is az anyagiasság azon formáját gyakoroltam ajándékozás címszó alatt, amire az Isten összes pénze kevés lett volna. Minél jobbat, többet, persze minőségi termékekkel, heroin áron. Miképpen fajult odáig a dolog, hogy erre vetemedjek? Egy mondattal megmagyarázom: Volt rá igény. Idővel ez beszippantott és természetessé vált. Ennek köszönhetően volt sok szép drága cuccunk, de nem volt az igazi. Mielőtt azzal jöttök, hogy nekem semmi nem jó, és nem elég, akkor azt cáfolnám. Örültem Én mindennek, de mikor tudom, hogy az utolsó pillanatban "a kényszer nagy úr" hatására vegyünk valamit a fa alá, akkor az nem az igazi. Ez még sokáig működött volna, ha nem törik meg a jég, és nem fordítok hátat addigi életemnek. Odáig mindig ment a matek, hogy kinek milyen igényei vannak, mire lehet szüksége? Aztán az apróságokból egyre drágább ajándékok lettek, a végén arra eszmél az ember, hogy a mobil, monitor, számítógép, laptop, lcd tv után dukálna egy motor, vagy autó. Nagy vonalakban lesarkítva ez a lényeg. Mondja még valaki, hogy a méret nem lényeg... Nézzétek csak meg a műszaki boltokat, minél nagyobb, annál jobb elvén méteres tévékkel sétálgatnak ki az üzletből. Persze a külsőségek, és a növekvő igények ezt megkövetelik.

Határozottan túlzásnak tartom, hogy karácsony szent ünnepén, mikor elméletileg a szeretetről szólna a dolog, kígyózó sorban állnak az üzletek sarkaiban kihelyezett hitel ügyosztályon, hónuk alatt az ajándéknak szánt  kütyükkel, amit nem tudnak máshogy megvenni. Hol van az az egészséges tudat, hogy addig nyújtózkodjunk, míg a takarónk ér? Tudnunk kell hol húzódik a határ, mindenkinek mást engedd meg a pénztárcája, mégis sokan  belehajszolják magukat a gondosan felépített álomvilágba, ahol mindent a szemnek és a kéznek jelmondata él. Mit várunk, a média sem mutat mást. A sok "ZS" kategóriás celeb könnyen költi a számukra kiutalt keretösszeget. Az azonban fel sem merül, hogy a Dolce Vita más az életben, mint a képernyőn. Végül is egyszer élünk mi lehet belőle? A legjobb esetben a következő karácsonyra újra sorban állhatunk, addigra letelik a fizetnivaló. A kereslet és a kínálat összhangja eddig nem látott módon söpri el a határokat. A lényeg, hogy az ajándékozott mosolya őszinte legyen a nagy napon, igaz mindenki máshogy mosolyog a fa alatt (ez függ a futamidőtől, és a részletfizetés összegétől). Kissé belelovaltam magam, de szerintem van igazság abban amit írtam. 

Elárulok egy titkot, képzeljétek, a szeretteink tudnak örülni az apróságoknak is! A lényeg, hogy merjünk kreatívak lenni, és szánjunk rá megfelelő időt, így ajándékunk biztos, hogy telibe talál. Igazából  kellő gondoskodással kiválasztott  apróság  is tuti siker. Akinek még van egy kis kézügyessége, és mer saját ötleteket megvalósítani, az maga a királyság. Jusson eszetekbe, mikor gyerekként magunk készítettünk ajándékot fillérekből. Annak valahogy volt hangulata és emlékeim szerint sokan meg is őrizték ezeket a tárgyakat. Én lassan négy éve készítek alacsony költségvetésből ajándékokat (nyilván van amit megveszek, de azt is ésszel).  Személyre szabott képkeretek, képek, fűszertartók, képmontázsok, szappanok, lakásdíszek, naptárak, sütik stb... Sokan biztos legyintetek, ugyan már királylány... Pedig elhihetitek jó dolog. Sok oldalt találhattok a neten, ami ötleteket és segítséget ad a kivitelezéshez. Nézzetek szét a lehetőségek között, egy próbát megér.

Végül, de nem utolsó sorban Szilágyi Domokos versével szeretnék Nektek kívánni minden jót az ünnepekre.

A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony.