Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Tágrazártszemmel

Stadionkérdés

2013. augusztus 28. - Tágrazártszemmel

Amikor írom ezt a cikket, akkor talán az egyik legnagyobb magyarországi társadalompolitikai feszültség okozójával foglalkozok! Amikor egy társaságban az aktuálpolitikáról vitatkoznak, akkor azonnal szóba kerül a stadionkérdés, amely sarkalatos pont, és vannak olyanok, akik politikai nézőpontjukkal is képesek szembemenni, mert egyszerűen a szeretett sportjukról, csapatukról van szó! A kérdés nézhető jobbról, balról, de nem kapunk egységes képet. A cikket megpróbálom érzelemmentesen (bár nem tudom kihagyni a saját véleményem), és politikai felhangok nélkül megírni, bár ez nagyon nehéz feladat lesz. Megpróbálok a gazdasági gondolkodással is a dolgok mélyére nézni, de nem hagyhatom ki, hogy társadalmi szempontból és a média oldaláról is megközelítsem a kérdés! Vágjunk bele!

FTC-Stadion-latvanyterv-11 stadion_terv_2.ashx A konfliktus két fő forrása: A debreceni és az FTC stadion látványterve

A rendszerváltás előtt igen sok sportlétesítmény (köztük stadion) épült hazánkban. A Rákosi korszakban felépült a Népstadion (mai nevén Puskás Ferenc stadion), és abban az időben dolgoztak egy modern sportcsarnok tervein is, hiszen meg szerettük volna rendezni az 1960-as Olimpiát! Az 56’-os forradalom idején és az azt követő pár évben nem igazán történt előrehaladás, majd a későbbiekben adták át például a mára lebontott FTC stadion vagy a Budapest Sportcsarnok (mely 1999 telén leégett). De a vidéki nagyvárosokban is épültek stadionok, sportcsarnokok. A rendszerváltás után az állam, a minisztériumok és az állami vállalatok kiszálltak a sport finanszírozása mögül, így tulajdonképpen a töke eltűnt, a sok klub finanszírozhatatlanná vált. A sporttelepek egy része az önkormányzatok kezébe került, melyek nem tudták előteremteni a fenntartáshoz szükséges pénzt, így eladták őket olyanoknak, akik plázákat és lakóparkokat építettek a helyükre. Az egyesületek nem rendelkeztek akkora pénzzel, hogy adott esetben új stadiont építsenek, vagy a régit karbantartsák. Bár sok helyen már vannak megoldások, érdemes elnézni mondjuk egy-két magyar stadionba, ahol ha bemegyünk az öltözőbe, akkor olyan retró hangulatunk lesz, hogy mindjárt a 70’-es években találjuk magunkat. A sportszerek, öltöző-berendezés, ajtók, szekrények még mindig ugyan azok, amelyeket a legutolsó felújításkor (rosszabb esetben az átadáskor) szereztek be. Van, ahol azóta nem is festették ki az épületet, a zuhanyzók még mindig a régiek, a fűtés- és elektronikai rendszer pedig elavult. Mintha a szocializmus szelleme beköltözött volna ezekbe az intézményekbe, és nem akar onnan kiköltözni. Bár hozzá kell tennem, hogy a profi klubok nagy része már azért ezeket a felújításokat megcsinálta, azért például a Hemingway korszak előtti Bozsik stadionban ilyen állapotok uralkodtak (még 2005-ben). És (sajnos) ez a helyzet nem csak a futballban van így! Sok más sportág esetében hasonló állapotok uralkodnak(egy évvel ezelőtt sokan említették a kajak-kenusok helyzetét, ahol ilyen állapotok uralkodnak, hozzátéve, hogy az egyik legsikeresebb sportágunkról van szó). Az elmúlt 23 évben a politikai vezetés nem végezte el azokat a feladatokat, amelyeket korábban meg kellett volna tennie! És most nem fogok egyik illetve másik oldalra mutogatni, hanem ez az egész politikai elit hibája!

ilovszky_stadion.ashx Az említett Vasas stadion állapota jól mutatja a stadionjaink állapotát!

A társadalom felháborodását valamilyen szinten meg lehet érteni. Az elmúlt 23 évben esett a bérek reálértéke, nagyobb lett a munkanélküliség, viszonylagosan kisebb lett az életszínvonal, az emberek napról napra élnek, nincs perspektíva a magyarországi életben, ezért sokan külföldre mennek. Ahogy Pityinger László Dopeman fogalmaz, hazánk a befásult vének és a reményt nem látó fiatalok országa lett. A társadalom nem érti, miért kellenek stadion-beruházások, mikor a társadalom egy része mély szegénységben él, a felsőoktatásban megszorításokat kellett alkalmazni, az egészségügy lassan már évszázados problémákkal küzd, a hazai filmgyártás 2010-ben leállt, a kultúrában átalakítások következtek be, a színházak működését átalakították, és a médián is reformot hajtottak végre. A problémák megoldása természetesen nem egyszerű, de ha belegondolunk abba, hogy az elmúlt 23 évben mindig volt valami törekvés, amely próbált ezeken a kérdéseken segíteni, akkor láthatjuk, hogy mi a lényeg! A sportlétesítmények kérdésében ez nem teljesen egyértelmű! A rendszerváltás után felújították ugyan a Népstadiont az 1998-as atlétikai Eb miatt, az aréna felső tribünjei veszélyesek, ezért évek óta nem lehet oda jegyet kapni. A BS 1999-es leégése után 2003-ra megépült a Papp László sportaréna (a legendás bokszoló nevét később vette fel az intézmény), melyben sajnos ritkán hoztak sporteseményt. A nagyobb hazai világversenyekre is épültek nagy sportcsarnokok (mint a debreceni Főnix), vagy felújítottak csarnokokat (mint például a győri Magvassy sportcsarnokot), de magánpénzből (ETO Park), illetve önkormányzati hozzájárulásokból (Arena Savaria) is épültek létesítmények. Az állam maga nem fordított akkora hangsúlyt a fejlesztésekre, pedig sok esetben láthatjuk (például a Fradi pálya esetében), hogy az állam a stadion tulajdonosa és az klub csak a használati jogot kapja meg. Ne feledjük, hogy ma csak az ETO Park van magánkézben, azelőtt pedig a Stadler stadion volt az, amely nem az állam tulajdonában volt. Így elvárható lenne, hogy a tulajdonos tartson rendet a stadionokban. A stadionkérdéssel a politika is nehezen foglalkozik. A Bokros csomag nem tért ki a stadionok eladására, azt nem privatizálták, talán azért, mert féltek, hogy olyan emberek kezébe kerülnek NB1-es stadionok, akik például az olajügyekben is érdekeltek voltak, és akkor létrejött volna egy olyan helyzet, mint amilyen az orosz futballban volt a 90’-es évek végén. A különböző politikai oldalak pedig kényesnek tartottak egy olyan kérdést is, ami az állam feladata lett volna. Ha a mai Puskás stadionra gondolunk, amely idén 60 éves, akkor láthatjuk, hogy mindenki számára eltérő gondolkodást igényel a kérdés. Pártok kimondása nélkül elmagyarázva úgy tudnám megtenni, hogy a polgári demokraták egyértelműen építéspártiak, a szociáldemokraták nem támogatták az ötletet (főleg azért, mert elvesztették volna a népszerűségüket az idősebb korosztály körében). A konzervatívok, de főleg a liberálisok pedig kényesnek tartották a kérdést, nem nyilatkoztak, főleg utóbbi inkább ellene volt minden ilyen beruházásnak. Magyarországon pedig tudjuk, hogy a politikai elit csak 4 években gondolkodik, így pedig egy ilyen nagy horderejű beruházásba nem kezdenek bele.

puskas-ferenc-stadion A 60 éves Puskás stadion, melyben még lehet rendezni atlétikai versenyt is!

Persze érdemes lenne elemezni üzleti szempontból is a stadionépítést! A dolgot itt ketté kellene választani, hiszen beszélhetünk kicsi és nagy stadionokról. Ha a Puskás stadion rekonstrukcióját vesszük alapul (talán ez a stadion az egyetlen, amelynek átépítése-felújítása nem okoz akkora társadalmi vitát), akkor figyelembe kell venni egy-két gazdasági szempontot. A fenntartás kérdésével többen is foglalkoztak. Muszbek Mihály például többször is azt mondta, hogy a magyar közönségnek maximálisan egy 50000 férőhelyes nemzeti stadion is elég lenne, hiszen a válogatott mérkőzéseken nem tudják megtölteni a jelenlegi arénát sem. Mások véleménye szerint azonban az ország elbírna egy 65000-es stadiont, azonban eseményeket, rendezvényeket kell hozni Magyarországra. A kormánynak is ez az elképzelése a Puskás stadionnal kapcsolatban. Viszont ki kell térni itt valamire. Egy stadionnál döntő szerepe van annak, hogy atlétikai pályával vagy anélkül épül meg. Ebben az esetben ugyanis atlétikai versenyeket (Eb, vb, Diamond League) nem lehet a stadionban rendezni, de még (kisebb átalakításokkal) salakmotor versenyt sem. Azonban így is számtalan lehetőség van sportesemények rendezésére. Ha a nyugat-európai trendeket követjük, akkor sokszor láthatjuk, hogy bokszgálákat, jégkorongmérkőzéseket is rendeznek labdarúgó stadionokban. Mindemellett ki kell emelni, hogy koncertek rendezésére is alkalmas lenne az új stadion, így akár egy bécsi fellépés után a nagyobb sztárok át tudnának jönni egy budapesti koncert erejéig, ez pedig növelné hazánk népszerűségét, tehát a turizmust. Ezek pedig fent tudnák tartani a stadion éves költségvetését. A kisebb stadionok esetében már másról van szó. A klubok mérkőzései mellett kisebb események megrendezése (esküvők, kisebb koncertek, akár kézilabda mérkőzések, és ugyanazok, amik a Puskás stadion esetében meg lettek említve) lenne alkalmas. A mérkőzéseket tekintve úgy tudunk számolni, hogy egy évben 30 NB1-es mérkőzés mellett jobb esetben kb. 10 kupa- és ligakupa találkozót rendeznek, ezen felül pedig a nemzetközi kupaszereplés is bejöhet. Ha a legjobb variációt nézzük, akkor 50 mérkőzést rendeznek egy évben a stadionban. Az épülő debreceni és az FTC stadion esetében mindenki arról beszél, hogy az állam 24 milliárdot fizet ki ezen arénák megépítésére, szerintük feleslegesen, hiszen ezt a magyar futball színvonala nem érdemli meg. Ezekre a megállapításokra két ténnyel szoktam válaszolni. A debreceni stadion esetében arról kell beszélni, hogy a DVSC csapata az elmúlt években olyan eredményeket ért el, hogy nem érdemtelenül „kaphat” új stadiont. Ha a debreceniek a nemzetközi kupában indulnak, akkor állandó albérletben játszottak. Debrecenben nincs egyetlen stadion sem, amely megfelelne az UEFA előírásainak, így vagy Budapesten, vagy Nyíregyházán játszott a DVSC. Így tehát arról kell beszélnünk a Loki esetében, hogy a 200000 lakosú Debrecen megérdemelne egy modern stadiont. A Ferencváros, amely a legnépszerűbb magyar csapat, pedig szintén megérdemelne egy új, modern stadiont. Több ezer ember látogatott ki akkor is a régi Albert stadionba, amikor a csapatot kizárták a másodosztályba. A csapat hírhedt fanatikusai mellett azért ott vannak azok a békés szurkolók, és a több ezer néző, aki hétről hétre kilátogat az FTC meccseire. A nemzetközi mérce is elvárná, hogy az első számú magyar csapat egy impozáns létesítményben játsszon. Amúgy is, stadionkultúrát illetőleg le vagyunk maradva már a környező országoktól is. Stadionjaink átlagéletkora már több mint 60 év, és a statisztikán az sem javít, hogy épül egy-két új stadion az elmúlt években. A helyzetet jól ábrázolja, ha valaki elmegy a Vasas, a Csepel vagy éppen a BVSC stadionjába. De vidéken se jobb a helyzet, bár az önkormányzatok vagy az állam adott pénzt rekonstrukciókra az elmúlt 23 évben.

De észre kell azt is vennünk, hogy a média nagyban felelős azért, hogy a magyar társadalom csak a rosszat látja a magyar futballról. Az RTL vagy a TV2 híradójában csak akkor van szó labdarúgásról, ha valamelyik meccsen nézőtéri botrány volt. Arról sose tudósítanak, hogy mondjuk a Győri ETO bajnok lett, vagy a DVSC kupagyőzelméről, az FTC Ligakupa sikeréről, vagy a Honvéd Niksics elleni diadaláról, hogy csak pár közelmúltbéli eseményről beszéljek. Pedig ezek nagyobb predesztinációval rendelkeznek, mint a két csatorna hírei. Gondoljunk bele, hogy a Győr megnyeri az országos bajnokságot, de sokkal fontosabb hír, hogy Nyíregyházán egy bakkecske született az állatkertben, vagy, hogy Teri nénit ki akarták rabolni Bivalybaznádon, esetleg hogy melyik X faktoros vagy Megasztáros, rosszabb esetben Való Világos celebritás hogyan vásárolt be a Tescoban. Itt tartunk! Magyarországon ez a hírérték! A kereskedelmi tévék híradóira pedig nincs visszacsatolás a nézőktől, nincs, aki kritizálja ezt, aki pedig kritizálja, az csak nagyon kevesekhez jut el. A hírekkel foglalkozó sajtó és az ilyen témájú tévécsatornák pedig nem mellőzik a politikai felhangokat. Ha beletekintünk ezekbe, akkor az egyik oldal katasztrófaként, a másik mennyországként állítja be az ország helyzetét. A helyzet a közszolgálati média esetében szinte ugyanaz. Továbbá felelős (főleg a kereskedelmi) média, hogy a magyar futballt szerető emberek a társadalom legmélyebb rétegével van összekötve, ami már egyfajta megbélyegzése a magyar futballt kedvelő közönség irányába. Sokak még a Kell egy csapat szatirikus világában élnek, ahol a budai elit nem jár meccsekre, csak ha muszáj. Vagy pedig abban a világban, hogy az életszínvonallal egyenlő az is, hogy ki milyen focimeccset néz meg a tévében. Az tény, hogy nem mindenki engedheti meg magának itthon, hogy megnézzen egy Premier League meccset élőben, de szerintem egy Fradi-Újpest hangulatához egyik sem fogható. A magyar emberek számára nagy tanulság lenne, ha megtapasztalnák, hogy hangulati szempontból milyen lehet a magyar derbi. Ha jobb kép lenne vetítve, mint amilyen most van, akkor nem beszélhetnénk generációs problémákról meg ilyen mértékű társadalmi vitáról, így a stadionkérdés sem lenne annyira felfújva, mint amennyire azt egyes sajtóorgánumok megteszik.

post_136906_20130727111549preview Ezek a fontos hírek a média számára! Nevetséges az egész!

A társadalmi viták itthon nem eredményeznek normális párbeszédeket. Az emberek sose nézik a jó és a rossz oldalát a dolgoknak, mindig a saját álláspontjuk az igaz. Ez az állítás a stadionkérdésben bizonyítást nyer. Az emberek nem nézik azt, hogy ez a jövő generációi számára lenne fontos, sok ember, család, baráti társaságok szórakozásában segítene, amely újra előtérbe helyezné azokat a társas kapcsolatokat, amelyek napjaink zárt világában kicsit háttérbe szorulnak. Tudom, hogy hazánk gazdasági helyzete évtizedek óta olyan, hogy nem lehetne ilyenre költeni, de véleményem szerint ez már nem egy gazdasági vitakérdés, hanem inkább politikai és főleg társadalmi, mint ahogy azt már az elején említettem. Társadalmi viták ide vagy oda, futball lesz hazánkban, hogy emberek ezreit szórakoztassák a helyszínen, vagy a képernyők előtt.

süti beállítások módosítása