Amikor az imádott falinaptárról végre leszakíthatjuk a „tavasz vége!” - feliratú oldalt és feltűnik a „gatyarohasztó meleg”  harsogó színeivel, sutba dobjuk eddigi félelmeinket és visongva konstatáljuk, hogy négy fal közé betuszkolt „ anyarobot” életünk képzeletbeli rolóját lehúzhatjuk, heuréka!  Még ha csak három hónapra is.

 A plafonig ugrálunk örömünkben, majd ezen gyakorlat kivitelezése során a derékbántalmak mellett még társunk lesz valami megmagyarázhatatlan „ mindent most és azonnal akarok!”- érzés. A nyár a nagy utazások, nagy csavargások, ikerbabák után rohangálások és egyéb fárasztó lehetőségek egész tárházát borítja lábunk elé.

 Jöhetnek a tervezgetések! Apuka legszívesebben az egész nyarat szabadságban töltené, de valószínűleg a világ összeomlana, ha negyven fokban fűtés nélkül maradnának a lakások, ezért nem teheti!

Így marad a „kevésből gazdálkodjunk, de abba sűrítsünk bele mindent”- verzió. Legyünk minél többen, anyós, após, sógornő férjestől, kislányostól és persze mi négyen, nevelt lányommal kiegészítve. Alsó hangon is 6 felnőtt, 4 gyerek. Többségben vagyunk, vagy csak azt hisszük.

Úti cél: a magyarok „Riviérája”, ennyi gyerekkel több mint elég utazás. Ez persze nem várt problémákat is generál, főként, hogy a szélrózsa minden irányában lakik ez a majd’ egy tucatnyi turistacsoport.

Vidékre autókázás, ikrekkel felpakolva, hogy nevelt lányomat a fővárosba szállítmányozzuk, utána vissza Budapestre ikrestől, nevelt lányostól, pár nap „kisnagycsaládos” móka nálunk, majd jöhet a balatoni kiruccanás tizedmagunkkal!

Persze két 20 hónapos, erős öntudattal megáldott gyermeket és egy 8 éves, akaratban szintén nem szűkölködő, örök kérdező kislányt betuszkolni egy hétre való cuccal egy személyautóba: verejtéket nem nélkülöző, hangszálakat nem kímélő kihívás. Azért a nagylány mindent megtesz, hogy segítsen nevelt anyjának, mert ha nevelt lány van, létezik bizony nevelt anya is, hogy a viharba ne létezne.

Sűrű csapkodások, ötször fel és le a negyedikről a csomagokkal, „eztmegminekhozzuk” és társai után megnyomjuk az indulás gombot végre!

A kezdeti feszültség mulatós zene és gyerekdalok egyvelegbe torkollik, amikor meg épp egy percünk lenne a csendet hallgatni, valaki a hátsó ülésen utazó lurkók közül akkor unja el magát, akkor kérdezi meg ezredjére, mennyivel megyünk, mennyi az idő és mikor érünk már oda, esetleg akkor esik le a cicás könyve és azonnal vissza kell adni…mert ha nem, jaj szegény fejünknek! A lényeg, hogy egy perc se maradjon kihasználatlanul, és csemetéink szigorúan betartatják eme szabályokat.

Folyamatos a kommunikáció a csapat többi tagjával, akik bár nem voltak oly szerencsések, hogy a fővárosból indulhattak, kedvük töretlen, bátran vágtak neki a kalandnak. Érdekes, bármikor telefonálunk nekik, mindig a „kávézunk-cigizünk-pihenünk-pisilünk” verzió egyikét hallhatjuk. Hiába, ott is öten ülnek és ez azt is jelenti, öt különböző egyéniség, ráadásul generáció is, más-más igényekkel természetesen. Kávéfőző, completa mindenesetre a csomagtartóban, mert mi van, ha a szálláson nélkülöznünk kell és egész Fonyód a koffeinmentes életmódra esküdött fel? Biztosra kell menni.

Kis csapatunk első öt turistája, azaz mi, időközben birtokba vette a szálláshelyet, ami némi csúsztatásokkal, de valóban tartalmazott:

- két fürdőszobát ( igaz, az egyiket nem lehet használni)

- konditermet, ( igaz, a szuterénben van és oda ember le nem jut, kulcs sincs hozzá)

- homokozót, ( álmainkban)

- kiságyat ( ami első használat után összecsuklott, mert majdnem annyi idős, mint én)

- és gyermekbarát környezetet ( amennyiben a sok magas lépcső annak számít).

Ha úgy vesszük, a honlapon nem tüntettek fel hamisságokat, mindösszesen máshogy értelmeztünk néhány fogalmat. Hiába, a magyar nyelv szépségei!

Na de nyeljük le, végülis fő a pozitív hozzáállás, aludni van hol, enni van mit, közel a csodás Balaton, a többi majd kialakul!

Mama és Tata megérkezésükkor egyből átveszik az unokák irányításának nemes feladatát. Vagyis inkább fordítva.

 Két egykorú ikerbaba ugyanis, mint a bogarak, úgy nyüzsögnek körülöttük. Nincs megállás! Fogják Mama kezét és már viszik is, azt még ők sem tudják, merre.

Kisfiam egyébként sem rohanós típus, de Tata láttán hatványozódik kényelmesség utáni vágya és egész nap kinyújtott kezekkel várja, hogy az ölében lehessen. Persze nem tagadja meg tőle apósom ezt az élvezetet. Innentől kezdve Zsombit majd’ 6 napig alig látom. Összeforr a két generáció és ha közelíteni is próbálok, gyermekem heves fejcsóválással, szélsőséges esetben hisztivel reagál, mielőbbi távozásomat követelve. Itt azért elgondolkodom: lehet, túl sok időt töltök velük és nekik is elég belőlem néha? :)

A csapatos kirándulás jó ötletnek tűnik,néhány tanulság így is született:

1. Egy fürdőszoba édeskevés 10 embernek.

2. A strandra hiába viszel homokozó készletet, labdát, úszógumit, csónakot és mindent, mi gyermekeknek vágya lehet. Nincs olyan, hogy ne veszítsünk el valamit e népes társaságból. Viszlát, kedves pöttyös labda, ezúton állítunk emléket neked. Még biztos most is magányosan úszol a Balaton hullámain…

3. A bazár megunhatatlan két 8 éves kislány számára. A szülők a padon ülve várják, most vajon mivel mennek haza.

4. Hajókirándulásra csak kipihent babákat vigyél, mert a visszautazás nem egyszerű és főleg nem gyors. Ellenkező esetben, amint kiköt a hajó: dupla babával dupla nyűgösködésre számíthatsz!

5. Mama és Tata megfizethetetlen kincs. Türelmüket kikezdeni lehetetlen küldetés, pedig porontyaink ezen sokat munkálkodnak.

6. Esti SOLO kártyapartik végeláthatatlan sorozata, mikor már az összes utód ágyban: dettó.

7. Az, hogy első este nincs szúnyog, nem jelenti azt, hogy más napokon sem lesz. Még a szúnyogok is élnek a beetetés furfangjával, hiába, csak balatoniak ők is, „vérükben” a vendéglátás.

8. Hiába élsz a mindennapokban távol a rokonoktól, esetleg épp azért, van mit mesélnünk egymásnak az életünkről.

9. Sógornő, mint ahogy anya is, csak egy van. A női összetartás is létező fogalom, hölgyeim, nem csak a széthúzás!

10. Minél nagyobb a rakás, annál nagyobb a zsivaj, annál több a rendetlenség, annál inkább elszabadul a fejetlenség. Mégis: nyaralni így érdemes, érdekes és változatos!