A VILÁG 7 EREDETI CSODÁJA

1. Kheopsz piramis, Egyiptom (Gíza)

Az ókorban csodálatos alkotások érdemelték ki a világ hét csodája címet. Ezek közül azonban csaknem valamennyi elpusztult. Ma már csak régi utazók beszámolói alapján képzelhetjük őket magunk elé, kivéve a gízai piramisokat, amik dacolva az idő múlásával, több ezer év távlatából még ma is sok millió látogatónak adnak hű képet az ókor építészetéből, kultuszából. Természetesen nem mindegyik piramis érte el már akkor sem a csodák színvonalát, csak a matematikai, csillagászati, és építészeti remekműként is nyilvántartott Kheopsz fáraó hatalmas síremléke, amely i.e. 2560 körül épült.

2. Szemirámisz függőkertje, Babilon (ma: Irak)

Szemiramisz, Hammurappi babilóniai király felesége volt, aki a sivatagos Babilóniai környezetből folytonosan visszavágyott dús vegetációval rendelkező szülőhazájába. Hogy valamelyest otthonosabban érezze magát, férje ezért építette számára i.e. 6. század-ban az akkori ókori világ által is megcsodált teraszos, öntözőrendszerrel is ellátott hatalmas méretű függőkertet. Ilyen azt megelőzően soha nem létezett, és csak jóval későbbi évezredekben kezdett kialakulni, az ún. „angol-kert” fogalom.

A legendák szerint egy mesterséges hegyen zöldellt ez a földi édenkert, sokak szerint azonban valójában sosem létezett. Ki tudja?

3. Az Epheszoszi Artemisz-templom (ma: Törökország, 50 km-re Izmirtől)

Az ókorban sok istennek áldoztak az emberek, sok istentől vártak csodát, és sok istennek adtak hálát, ha valami jó történt velük. Artemisz (más néven Diana) a vadászat istennője volt, s vadra, élelemre mindig is nagy szükség mutatkozott, de Artemisz nemcsak a vadászatra nyújthatott segítséget, hanem a termékenységhez is, hiszen az erdők, mezők, hegyek, a szüzesség és a termékenység Istennője is volt egyben. Epheszosz, mint az ókor egyik kiemelt kereskedővárosa a i.e. 6. században építette a templomot. A hatalmas, és építészetileg, műszaki megoldásokban is gigantikus hálatemplom két célt is szolgált. Egyik oldalról a templomi feladatot látta el a hívők számára, másrészt viszont kincstárként is működött, ahol a kor legnagyobb bankjának adott otthont. Sajnos a benne lévő értékek egy tűzvész során az egész templommal együtt megsemmisültek, és bár újjáépült, de az eredetit mégsem tudta sem pótolni, sem felülmúlni. (Csak egy kiegészítés: Nagy Sándor szeretett volna pénzzel is hozzájárulni az új templom építéséhez, amit az Epheszosziak elutasítottak, mondván, hogy egy Isten nem fizetheti egy másik Isten templomának építését). A templomot később a kereszténység terjesztői földig rombolták.

4. Az olümposzi Zeusz-szobor (ma: Görögország);

Az Olümpeion, ahol eredetileg állt a hatalmas szobor, az ókori Görögország legnagyobb méretű temploma volt. A maga idejében monumentális méreteivel az abszolút hatalom építészeti kifejezése volt. Az ókori világcsodák közül a 12 méter magas Zeusz szobor az egyetlen, amelyik egy ember nevéhez köthető. A ránk maradt leírások szerint a remekmű végleges változatát Pheidiasz készítette el körülbelül Kr. e. 435-ben. A végleges arany-elefántcsont szobor olyan hatalmas és súlyos volt, hogy csak elemeire bontva lehetett a templom erre a célra kialakított kupolás cellájába szállítani és összeállítani. Az ülő szobor az egész templomhajót elfoglalta. Történészek szerint egy tűzvészben pusztult el ez a remekmű, de már nem eredeti helyén, hiszen szintén a leírásokból tudjuk, hogy a templom szentelését követő 800 évvel később Konstantinápolyba szállították, és itt érte tragikus vége.

5. Halikarnasszoszi mauzóleum (ma: Törökország, Bodrum);

Halikarnasszosz városa Epheszosztól csupán 110 km-re feküdt. A perzsa Mauszólosz király, aki i.e. 378-tól folytatta apja nagyszabású város és ország építő tevékenységét, ennek a hatalmas kikötőforgalmat is lebonyolító kereskedővárosnak a fejlesztését. Még élete során pályázatot írt ki saját síremlékének megépítésére. A nagy feltűnést keltő ún. „barbár országból” érkezett pályázatot Szatürosz és társa, Phütheosz görög építészek nyerték meg.

Az ő irányításukkal épült fel, fehérmárványból a 49 méter magas, oszlopcsarnokos, hatalmas sírhely, amely i.e. 334-ben kiállta ugyan Nagy Sándor ostromát, de 1500 évvel később sajnos lerombolta egy földrengés, majd további 300 évvel később a kereszteslovagok saját építkezéseikre hordatták el köveit az utolsó szálig. Ha maga a monumentális éület nem is maradt fenn az utókornak, de az elnevezés még ma is él, hiszen a nagyszabású síremlékeknek még ma is a király nevéből adódóan mauzóleum a nevük.

6. Rodoszi kolosszus (ma: Görögország, Rhodos városa);

A körülbelül 36 méter magas szobor a görög napistent Heliost ábrázolta.

Az épült: i.e. 4. században épült gigantikus szobor helyét, és formáját illetően még ma is több felfogás kering, hiszen sem hiteles rajz, sem egyértelmű leírás nem maradt fenn, amely fix útmutatást adna. Egy tény, hogy a mai Rodosz város kikötőjében állították fel hálából védőistenüknek, hogy Demetrios seregét legyőzték. A vert sereg hátrahagyott felszerelését a városiak 300 talentumért (mai pénzre átszámítva mintegy 15 milliárd dollár!) eladták, és ebből a pénzből finanszírozták a monumentális szobor készítését. A szobor egy ujja nagyobb volt, mint egy normális szobor. Az értékesítés valamilyen szinten a szoborhoz kötődve megmaradt. 54 évvel a felállítását követően egy földrengés térdnél kettétörte a szobrot, a felső test a tengerbe zuhant. A városiak intő jelként kezelték a tragédiát és nem újították fel, így az további 800 évet hevert darabjaival a kikötőben, míg i.e. 654-ben a hódító arab muszlimok eladták egy zsidó kereskedőnek, aki 900 tevével szállította el a szobor darabokra szedett maradványait.

7. Alexandriai világítótorony (Egyiptom);

Az alexandriai világítótorony i.e. 3. század folyamán épült Egyiptom területén az alexandriai Pharos szigeten. Először, mint a kikötőt jelző szimbólum állt, majd később világítótorony lett belőle. Magasságát 115 és 135 méter közöttire becsülik, sokáig a Föld legnagyobb, ember által készített építménye volt. A világ első világítótornyának felső szintjén mindig égett a tűz, melynek fényét tükrökkel megsokszorozták, így a nyílt tengeren hajózók is láthatták. A torony tetején egy szobor állt. A szobor kilétét illetőleg több vita is van a történészek között: egyesek szerint Poszeidónt, a tengerek istenét ábrázolta, mások szerint Zeuszt, a főistent.

Földrengések sorozata támadt a toronyra, majd az utolsó egy 14. századi végleg lerombolta a világítótornyot. Maradványait Alexandria keleti kikötőjében találták meg a búvárok 1994-ben. Sajnos nem az egészet, mivel 1480-ban az egyiptomi mameluk szultán, Qaitbay erődöt építtetett a világítótorony helyére, a torony köveit és márványait is felhasználva. Így az utókornak ebből a csodából is csak a legendája maradt meg.

Sz Júlia