Sokszor és sokat foglalkozom az igazán isteni zsömle – már ami nekem azt jelenti -, vagy kenyér elkészítésével. Számos receptet kipróbáltam, eltettem, megvalósítottam, vagy éppen elvetettem, de az igazi, még váratott magára.

Rongyosra lapoztam a szakácskönyveimet, nagyanyám korabeli századelejei kiadástól kezdve a legmodernebbekig, napokig bújtam a netet, mire egy halomra való receptet összegyűjtöttem. A kutyám terebélyesre hízott a próba időszaka alatt, hiszen, ha nem volt emberi fogyasztásra alkalmas a végtermék, akkor ő kapta meg.

Volt, amelyiknek az állaga nem tetszett, némelyiknek az íze ellen volt kifogásom, de még olyanok is akadtak, aminek már a kinézete sem ígért semmi jót.

Néha beleestem a saját csávámba, a hamar, hamar, minél gyorsabban eljutni a kóstolásig rohamba, és így esett meg, hogy az olvasztott vaj, mint fő alkotóelem a mikróban maradt. Hozzáteszem még melegen nagyon finom ropogós volt a péksütemény, csak másnap tört volna be az idegen feje tőle, ha hozzávágom.

Jónéhány recept megállta volna a helyét, de én még azokon is változtattam egy picit. Vagy kihagytam egy-két alkotó részt, vagy újakat tettem hozzá, vagy éppen helyettesítőket alkalmaztam.

Így született meg az a zsemle, ami méltán megér egy misét. (Nekem!)

Enyhén kemény, pirospozsgás a vékony héja, belül omlós, foszlós, nem édes, nem sós, egyszóval isteni finom, na és a legfőbb erénye mindemellett, hogy gyorsan elkészül.

Hogy mitől lett ilyen finom? Lehet, hogy attól a különleges beavatkozástól, amivel szó szerint szétvertem, széttörtem a tésztáját. Mint a bagettet gyúrás közben, ezt is jó sokszor megrángattam, húzogattam, csűrtem-csavartam és jó erősen odacsapkodtam a deszkához.

Ha valaki, egy lakótelepi lakásban szeretné reggelire elkészíteni ezt a finomságot, akkor először is bundázza ki belülről a konyháját hangszigetelővel, másképp korai riadót fúj a lakótársaknak, és nem biztos, hogy mindenki méltányolni fogja a tevékenységét. Hacsak, nem kínálja meg őket is a végtermékből.

A foszlós zsömle készítése:

Elképesztően igénytelen, elképesztően olcsó! Fél csésze langyos vízben, egy jó csipetnyi cukorral felfuttatok kb. 1 dkg friss élesztőt. Ez egy kockának a negyede. Egy keverőtálba öntök kb. 32 dkg lisztet, hozzáadok egy kávéskanál sót, fél pohár kefirt, egy jó kanálnyi (1+1/2) olajat, valamint az élesztőt. Ezt összedolgozom. Kicsit mindig ragacsos lesz, de ezt csak enyhén lisztezve próbálom ellensúlyozni, mert a sok liszttől kemény lesz a tésztája.

A hozzávalóknál azért írtam, hogy kb. 32 dkg liszt szükséges, mert még úgyis hozzá-hozzá adok menet közben, tehát elérem majd a szükséges 35 dkg-os határértéket.

Ha már nagyjából összegyúrtam, félreteszem langyos helyre pihenni. A kelesztés után lisztezett deszkára teszem, és megkezdem a tészta kínzását. Nyújtom, húzom, tekerem, és odacsapkodom, majd összegyúrom, és kezdem előröl. Jó néhányszor megismétlem a műveletet, miközben mindig egy kevés liszttel hintem meg a tésztát, vagy a deszkát, hogy ne ragadjon le. Ha már kilehelte a lelkét is, hosszú botformára sodrom, és ezt a mennyiséget összesen 16 egyenlő darabba vágom. Sütőpapírt teszek a tepsibe, a darabokat a két tenyerem között jó alaposan sodorgatva gombócokat formálok, a tepsibe teszem, majd az enyhén előmelegített, de már üzem nélküli sütőbe teszem, hogy keljen. Egy kb. fél óra múlva kiveszem, a sütőt  170-180 fokra állítva előmelegítem. A zsemlék tetejét, oldalát sima tejjel megkenem és a sütőben hőlég-keveréssel, először alsó lánggal kb 18-20 percig sütöm, majd kiegészítem még felső lánggal is, és ezzel is sütöm még kb. 8-10 percig.

Soha nem tudom megállni, hogy az elkészült, de még tűzforró zsemléből azonnal ne kapjak ki egyet, amit azonmód meg is eszek. Igaz, hogy leégeti még a szőrt is a torkomról, de ha nem tehetem meg, hát összedől a világ.

Ezt a tésztafélét használom zsemlekenyér készítéshez is, akkor természetesen nem darabolom fel, és nem tepsiben, hanem jénai tálban sütöm, először fedővel, majd a maradék 10 percre fedő nélkül. Bagettnek nem megfelelő az alaptészta, mert a bagett vastag héjú, jóval tömörebb, mint ez a foszlós változat.

A kipróbáláshoz sok sikert, a fogyasztásához jó étvágyat kívánok. Természetesen mindenki vegye figyelembe, hogy sütő és sütő között nagy különbségek lehetnek, ennek megfelelően kell a sütési fokozattal és idővel bánni.

Sz. Júlia