Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Tágrazártszemmel

Böjttábor, és ami mögötte van – 5. nap

2013. április 12. - Tágrazártszemmel

Felzárkóztató: 0. és 1. nap, 2. nap, 3. nap, 4. nap

Asszem, így az 5. napra úgy fogalmat nyert az „éhes vagyok” kifejezés. Ez már nem is éhség, hanem egy földöntúli, kínokkal teli életérzés, mely során átkerülök egy totál másik dimenzióba, egy elbaszott anyagi síkba, ahol a gyomromban érzem az ördög patáit, amint bukovinai ugróst jár.
Reggel, mikor sikerült kinyitnom a szemem, úgy éreztem magam, mint akinek a herezacskóján átment egy bobcat, oda-vissza rükvercben, sőt, én magam voltam az aszott herezacsi.
Valahol a távolban, mennyei hangfoszlányokban hallani véltem Amálkát again, de olyan misztikus elegyben, hogy hirtelen úgy gondoltam megdöglöttem végkimerülésben, azonban a Föntiek rám dobtak még egy lapát szart, és a hétből fennmaradó napokat is figyelemmel kell kísérnem, onnan.
Épp azon járt az agyam, hogyan fogok majd magamnak egy dagadt kis puttót és csinálok belőle saslikot, mikor Táltos viharzott be a jurtába és üvöltötte a pofámba, hogy mindjárt kezdődik a cselendzsdéj.
Mondom, hát ez vándörful, de nekem a mai nap kurva nagy cselendzse az lenne, ha egyáltalán ki tudnék kelni ebből a rohadt ágyból úgy, hogy ne vizeljem magam össze az erőlködéstől.
chalTáltos nagyon segítőkészen felajánlotta, hogy visszakéri Jézustól a napelemes fejpántját, hogy dugjam magamra, na az majd segít, hogy erőt merítsek. Miután ippeg tegnap láttam az ominózus pántlikát Jézus csüngő-büngőit díszítve, úgy gondoltam, hogy nem tudnék elvonatkoztatni a gondolattól, miszerint a homlokomon ott virítana falloszának lenyomata. Szar lenne így meghalni, meg aztán mocskosul ártana az imidzsemnek, így szívélyesen visszautasítottam az ajánlatot.
Mikoron nagy nehézségek árán sikerült kikelnem az ágyból, s így a cselendzsdéj fogalmát immáron teljes mértékben abszolváltam, kibaktattam a gárdenbe, hogy megkeressem Vajákos Pirikét, hogy legalább valami lének nevezett szar hadd kerüljön a patás által összeugrált gyomromba.
A sor ismételten hosszú volt, s mivel úgy éreztem, hogy állapotomat tekintve óriási prioritást élvezek, nemes egyszerűséggel bevágódtam hajléktalan sor elejére, mit ad Isten, Levendula elé.
Levi nem vette túl jó néven az éles jobb kanyaromat, s felvilágosított, hogy milyen pofátlan vagyok, s tán korábban kellene kelnem, ha előbb akarok sorra kerülni. Eme intő szavakat sikerült neki laza 68 mondatban megfogalmaznia, miközben úgy rikácsolt, mint egy gyűlöletbanya.
Ez ott, akkor, maga volt a sátán hangja.
Úgy voltam vele, hogy ha nem állítom le most azonnal, fogom Amálka vesszejit és addig ütöm, míg a kibaszott színek ki nem fakulnak a tógáján. A gondolat nem volt rossz, ám mikor megperdültem tengelyem körül, azzal a svunggal, akaratomon kívül, leokádtam Levedulát. A rossz gyomrom, ugye.
A sokktól pár másodpercig csak mereven bámult rám, ami számomra igen kedvező volt, lévén, hogy legalább addig is kussolt, majd oldván a kínos helyzetet, felvilágosítottam, hogy ne aggódjon, ez csak az elmúlt 4 nap teaadagja, semmi más, a patakparton sepercalatt ki lehet mosni.
Szerintem Levinek nem volt túl sok humorérzéke, mert sikítva hagyta el a helyszínt, pedig már majdnem sorra került volna.  Micsoda pech.
Pirike ismételten előhozakodott az úri-gyomrommal, mert naná, hogy az lehet a gond, mondtam is neki, mélységesen egyetértek, még véletlenül se vegyük azt számításba, hogy mióta itt vagyok lófaszt sem ettem, csak iszom ezt a fortyogó valamit, amibe ki tudja ki köpött és brunyált bele.
Azt mondta hálátlan vagyok – bár, ezt mintha elemes Táltos is említette volna már anno -, de majd jól nézzem meg magam a tábor után, olyan leszek, mint akit kicseréltek. Na, mondottam volt, ebben legalább egyet fújunk, mert valóban nem leszek a régi önmagam, ha sikerül egyszer elhagynom ezt a gyilok-tömörülést, mert vékonyabb vagyok, mint Sarka Semmirenemjó Kata szülés után.
A bögrébe öntött levet elfogadtam, majd eldöntöttem meglátogatom a titkos rekettyésemet.
Szó, mi szó, le is legeltem rendesen a bokrot, sőt, a nagy vehemencia végett szerintem néhány levelet is elrágcsáltam tetűvel együtt, de rohadtul nem zavart a dolog, mert a világot immáron egészen más aspektusból láttam.

Visszatértem a táborba, nagy volt a zúgolódás, mindenki a nagy cselendzsdéjre készült, s bár aszott jelenlétemmel semmi esetre sem kívántam emelni a nap fényét, de a kíváncsiság hajtott a részletes programok végett.
Amálkát céloztam meg, naná, hogy ő volt megbízva, mint koordinátor, úgy fel volt spannolva, mint szűzfiú dugás előtt.
Megkörnyékeztem hát, és érdeklődtem, ugyan mily’ pontokat takar ez a csudálatos heppöning. Amika nádpálcáját egyik kezéből a másikba dobva suhogtatta vadul, így véletlen pofánbaszva egy arra járó camp-lakót, Edét, aki, mint kiderült, 8 éves kora óta csak reverendában hajlandó járkálni, alsógatya nélkül. Hát mondom, remélem, hogy itt nem kényszerítenek semmilyen gyónáshoz akárcsak hasonló dologra sem, mert valószínűleg nem tudnék átsuhanni ama tényen, hogy a szent fallosz a saját útját járja a reverenda pállott sötétségében. Ámen!
Na tehát, Ede kapott egy csípős pofást, csórikámnak szép kis vörös sávocska lett keresztbe az arcán, s miután Ami közölte vele - elnézést sem kérve -,  hogy viselje férfi módra a sérülést és ne is próbáljon meg csajoskodni, gondoltam én is feldobom kicsit, és megpendítettem, hogy szerintem kifejezetten faja, olyan zord, kemény külsőt kölcsönös neki, olyan, mint egy zúzda közben szerzett sebhely, szóval ne aggódjon, sőtmitöbb, reménykedjen, hogy legalább 2 hétig látható lesz a stigma.
Eztán visszafordultam Amálkához, hogy akkor ott tartottunk, mit is takar a mai nap, mire megkérdezte, hogy látom e azt a kurva nagy fatáblát, ott a padoknál, mert oda van írva részletesen mit-merre-mikor, valamint, ugyanott tudok feliratkozni, amennyiben kedvet kapok valamelyikhez. Megköszöntem szíves (nem)segítségét, és próbáltam magam a célhelyre vonszolni. Menetközben találtam egy husángot, gondoltam egyrészt jó lesz ez támogatni nyamvadt testem, másrészt ki tudja, kit fogok civilizálatlan módon fejbe nyomni, ha megkívánom a husi kis karját.

Feltehetőleg a kevés tápanyag bevitelből kifolyólag, a látásom is romlott szerintem, mert 3 lépés távolságból képtelen voltam elolvasni azokat a kurva betűket.  Még az is eszembe jutott, hogy megkeresem a leszázalékolt zsoldost, Ede atyát, és megkérem térgyepeljen már értem párat, hátha lesz itten valami olyan cselendzs, amiben zabálni kell, mert ez esetben menten feliratkozom arra a nyomorul listára.
Mocskos kis remény ez, ugyanis még csak hasonlót sem találtam, ellenben giliszta-vadászatot, folyadékfacsarást (a ’miből’ kérdésre válasz híján csak gusztustalan dolgok jutottak eszembe), valamint hangyacsatát igen.
Mivel egyik program sem hozott lázba, és még csak fel sem állt rájuk – hozzátenném, már lassan egy hete fel sem áll, reggel sem, szóval kezdtem aggódni a hiányos erekcióm miatt -, így elindultam a fövenyes felé, hogy úgy istenesen elvágódjak. Útközben elhaladtam Sanyesz jurtája előtt, s ha már ott voltam, bekukkantottam. A fő-chief valami nagy matatásban lehetett, mert egy rohadt nagy faládában volt benne torokig, na mondom, itt az új Mary Poppins, aki remélem, hogy giga-szelencéjéből a rökamié mellett, egy fél mangalicát is elővarázsol. Mikor befejezte a kutakodást, s kiemelkedett a doboz aljából, na akkor vettem észre, hogy a szája körül valami fehér, porszerű anyag halmozódott fel; úgy nézett ki, mint valami elbaszott kokóbáró. Gyanúm akkor lett igazán faktum, mikor zokszó nélkül lenyalta saját magáról a cuccot, s ekkor már biztos voltam benne, hogy őrölt kristálycukor, más néven porcukor lehetett a kérdéses anyag.
Ez volt az a pont, amikor a szar elöntötte az agyam, hátmert csak nem járja, hogy mi itt éhezünk, mint beöntés előtt, ez meg titokban ZABÁL, mindig is mondtam, hogy kurva nagy gyíkarc ez a Sanyi!
Már épp azon voltam, hogy egy életem, egy halálom, a maradék erőmet arra fogom összpontosítani, hogy fogom a husángomat és módszeresen leverem pofájáról a maradék porcukrot, mikor éktelen sikítás ütötte meg a fülemet. A hang irányába fordultam, ekkor láttam, hogy egy kisebb csoport gyűlt össze a réten és meredten bámulnak lefelé. Oké, gondoltam, lesz még itt mocskos bosszúállás egytőlhatig, mert nem felejtek, de előtte megnézem mire ez a nagy hepaj.
Az emberkoszorúban utat törve megláttam, mi is a pánik releváns alapja.
Egy megrágott túrós-batyu morzsányi szelete hevert a földön. Magányosan.
tbHangosan szóltam, hogy ez aztán az élien, csak nehogy valaki torkának ugorjon, és a mazsi  goauldként rátapadjon az agyközpontra.  Gyilkos szempárok szegeződtek rám, majd Pirike szólalt meg elsőnek, hogy álljon elő az a csaló, aki ennek a péksütinek a tulajdonosa. Persze mindenki kussolt, csak én nyikkantam meg kis szünet után, hogy ha nem is az enyém, de szívesen föltakarítom a fövenyről, hátcsak, hogy ne legyen útba, még a végén valaki elbotlik benne, oszt nyakát töri. Már épp nyúltam volna érte, mikor Amálka a vesszejivel a túrós-csodára vágott, hogy meg ne próbáljam, ez itt egy bűntény helyszíne, emez pedig a bizonyíték. Óóó, nahát, ez minden NCIS forgatókönyvíró vágyálma, hogy egy a gyilkos-batyú epizódhoz a hozzávalót helyben merítse.
Ekkor már Sunnyogó Sanyi is a terepen tartózkodott, persze porcukinak se híre, se hamva nem volt a szája szegletin, majd méltóságteljesen egy komoly szpícsbe kezdett, miszerint hajlandó szemet hunyni a tett felett, hiszen azért vagyunk itt, hogy lélekben (is) erősödjünk, amúgy meg Ádi meg Éva is kísértésbe esett, szóval minden ember valahol gyarló blablabla; szóval nagy álszent mocsok ez a Sanyi én mondom,  de ami késik nem múlik, kiverem én az Édenből se perc alatt.
A duma után Genya Guru feloszlatta a népet és biztosította a tábor további zavartalan működését. Én próbáltam oldalazva résen lenni, merre megyen a bukta útja, kikurkászom én bárhonnan, Istenazatyám, legalább is így tettem volna, ha ezek a szemetek nem dobták volna tűzre.
Sírtam.
Nagyon.
S így, zokogva hajtottam álomra a fejem, majd elmormoltam egy miatyánkot a péksütemény lelki üdvéért.
Most úgy érzem, nem élem meg a 6. napot.

Hekksütő Marika néni

süti beállítások módosítása