Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Tágrazártszemmel

Travel - Rio-i kaland

2013. március 20. - Tágrazártszemmel

Brazília - Rioi karnevál2

Nem tudom eldönteni, hogy mit szeretnék. Egyrészt nagyon szeretnék részt venni egyszer egy Rioi karneválon, másrészt meg nem. Szeretnék abban az esetben, ha látnék is belőle valamit, ha át tudnám venni, érezni ott helyben azt az eufórikus hangulatot, azt a hullámzást, azt az ütemet, azt a dobogást. Nem szeretnék viszont ott lenni, ha kiszorulnék a perifériára, ahol csak a közvetlen mellettem állókat láthatom, a zenét, az ütemet, az ujjongást ugyan érzékelném, de nem tudnám, hogy honnan, milyen közegből jönnek a hangok, és az borzasztóan kiábrándító lenne. Pláne ha még hozzá veszem azt az irdatlan tömeget, ahol esetleg csak úgy, vagy merő hisztériából eltaposhatnak, összetörhetnek, hát akkor inkább nem megyek. Vagy egyszer mégis? Ki tudja ebben a forgatagban ezt előre?

Nagy brazil kirándulásunk egyik fénypontja egy pár napos Rioi városnézés volt. Rengeteg előtanulmányt olvastam, képeket nézegettem, hogy felismerjem majd a helyszíneket, de ami ott várt rám, azt nem lehet szavakba önteni, azt nem lehet összehasonlítani egyetlen képpel egyetlen leírt szóval sem. Nagy igazság, ahogy a mende-monda járja, hogy az Isten igen csak jókedvében lehetett, amikor Rio-t megalkotta, mert páratlanul gyönyörűre sikerült.

Bár mindenhol még nem jártam, de én is csatlakozom azokhoz, akik állítják, hogy a világ legszebb városa Rio de Janeiro.

BraziliaAz általában a városról látható képek sokunk előtt ismerősek; a Cukorsüveg-hegy, a Corcovado hegy tetején álló Krisztus szobor, a Copacabana strandja, vagy a sportbarátok ismerőse, a Maracana stadion. Ezek az ismertebbek, de ez még csak egy hangyányi része Rio-nak, ennek a csodás városnak.

1960-ig Rio de Janeiro volt Brazília fővárosa, de ezt a címet a több mint 6 millió lakosú város átadta a mesterségesen épített fővárosnak; Brazíliavárosnak (Brasilia). 2012. nyarán az Unesco a Világörökség részévé nyilvánította a várost, amely a fővárosi rangjától való megfosztása után is töretlenül fejlődik, épül és szépül. Neve egy tévedésen alapul, de ennek ellenére az eltelt évszázadok alatt egyszer sem változtatták meg. 1502-.ben a portugál gyarmatosítók a Guanabara öböl felől érkeztek a nagy szárazföldre, s az öbölt egy nagyobb folyó torkolatának gondolták. S mivel éppen január hónapját töltötték, így „januári folyó” nevet adták a városnak, az új településnek.

Az 1889. évi függetlenség kivívásáig sok államformán, és ellenségeskedésen ment keresztül a város, és egyben Brazília. Az elsősorban portugál gyarmatot vallási, majd az indiánokkal szövetkező francia támadások érték. Az importőrként a rabszolga kereskedelembe is becsatlakozó város óriási fejlődésnek indult az 1800 évek elején, amikor Napoleon hadai elől a városba tette át székhelyét a portugál királyi udvartartás. Mintegy 20 évvel később az alkirálysági városból önálló császárváros lett, majd óriási kereskedelmi központtá fejlődött. Szinte kizárólagosan a város lett a fő elosztó központja a cukornád-, a rabszolga-, az arany-, és a hatalmas mennyiségben termelt kávé kereskedelemnek. Ez utóbbi terményből a nagy világválság idején 70 millió zsákkal dobtak a tengerbe, illetve égettek el!

Ezt a természetei szépségében egyedülálló, ember alkotta létesítményeiben, épületeiben csodálatos várost fedezhettem fel, egy a Copacabana strandtól egy utcányira foglalt szálláshelyről kiindulva. Szállásunk nem volt maga a tökély, de arra a pár éjszakára, amikor szó szerint roskadva a fáradtságtól hazaértünk, alvásra tökéletesen megfelelt. A szállásnál már az első nap gondok voltak, mert hiába foglaltuk le (kivételesen) előre, érkezésünkkor mégsem volt elég szabad szobájuk. Egy éjszakát az egyik baráti házaspárral egy apartmanban töltöttünk, igen jó elosztásban. Mi nők aludtunk a hálórészben a nagy franciaágyon, a párom hétrét hajtogatva egy deszkákkal teli rekamién, míg a barátja „S” kanyarban, egy keskeny műbőr sarokkanapén, amiről annyiszor csúszott le az éjszaka folyamán, hogy hajnaltól kezdve a párommal inkább kiültek az erkélyre pletykálni. Csak elegendő mennyiségű ital kellett, és simán túlélte mindkét férfi a megpróbáltatásokat.

Az étkezésünkkel egyáltalán nem volt gond, mivel szállásunkkal rögtön szemben volt egy Rodeo nevezetű étterem, amely a Dél-amerikai földrész, de kiemelten Brazília és Argentína egyik jellegzetessége. Az étteremben szabadtűzön, hatalmas kardokon, kard formájú nyársakon százféle húst és húskészítményt sütnek, amiből súlyra lehet bármit, és súly szerint bármennyit venni és enni. Ennek az éttermi változatnak egy fejlettebb kiszolgálási formája, amikor a kardokon körülhordozzák az étteremben a húsételeket (parillada), és azokból bárki annyit ehet, amennyit csak bír, egy meghatározott összeg befizetésével. Mi azért el-elkalandoztunk a város egyéb pontjaira is, hogy kipróbáljunk egy-két jellegzetes brazil ételt, vagy italt. Megkóstoltuk a feijoada-t, a húsos feketebabos nemzeti ételt, amit a jó erős nemzeti italokkal cachaca-val, caipirinha-val öblítettünk le.

Ez az étel valaha a rabszolgák eledele volt azokból a gusztustalanabbnak vélt állati maradékokból, amit az uraságok szó szerint a rabszolgák elé hajítottak. Ma viszont Brazília első számú nemzeti étele, amire nagyon büszkék és amit naponta fogyasztanak is.

Az első reggel (szokásunkhoz híven) egy neppertől béreltünk egy kisbuszt, ami körbe vitt bennünket a városon, megállva minden jellegzetes pontnál, egész ott tartózkodásunk ideje alatt. A busz sofőrrel együtt járt, közülünk senki sem ült a volánnál, így bőven fogyaszthattunk a nemzeti italból! Amikor megérkeztünk Brazíliába, és az első reggel egy korai órában a halpiacot jártuk, feltűnt, hogy a korai időpont ellenére rengeteg az ingatag részeg ember. Azon csodálkoztunk, hogy lehet, hiszen még alig pirkad, ezek máris be vannak rúgva? De miután elfogyasztottunk pár pohár caipirinh-at egyből rájöttünk a nyitjára.

Első utunk a Cukorsüveg-hegyre vezetett. Két szakaszból álló kabinos, üvegablakos kötélpálya visz fel a hegy csúcsára, ahonnan a legszebb a város panorámája. Előbb a 224 m magas Urca hegyre jutottunk fel, ahol annyira belefelejtkeztünk a látványba, hogy mire feljutottunk a második szakaszra (Pao de Acucar), már csak az utolsó libegővel tudtunk visszajönni. Ez az a hely, ahonnan beláthattuk a várost, ahogyan beépítették a tengerpartot és a hegyek közötti területeket a gyarmatosítástól napjainkig. Sűrű esőerdő, tengerparti luxusszállók, lakóházak, irodaházak, szegény negyedek azaz favellák, a gyarmatosítási időkben felépített koloniál, szecessziós és még sokféle stílus jegyeit viselő régebbi épületek váltogatják egymást. De a legszebb panoráma a hegy két oldalán elterülő hatalmas stranddal a híres Copacabana, a Botafogo öböl, az Ipanema strandra nyílt. Őrületes látvány! Ha egyszer eljut valaki oda, nem is akar többé lejönni a hegyről.

Brazília - Rioi karnevélÉrdekes különbség pl. a Budapesti felfogással szemben a brazilokéval. A pesti tehetősebb emberek felfelé törekszenek. Minél magasabban áll a háza, minél magasabbra kapaszkodva lakik, annál módosabb. A riói felfogás ennek pontosan az ellenkezője. Minél módosabb valaki annál inkább a leglankásabb, a legmélyebben fekvő részen próbál meg építkezni, és minél szegényebb valaki annál inkább a magasabb részekre kényszerül. (A favella lakó Rióban lehet, hogy nagyon szegény, de micsoda panorámában gyönyörködhet egész nap!)

Második nap pihenésképpen a Copacabana nyüzsgésébe vetettük bele magunkat. Kicsit tanácstalan voltam a nap végén, mert ugyan a hatalmas homokos partszakasz, a homokból épített szobrok látványa, és a milliói ember nyüzsgése tökéletesen lekötötte a figyelmemet, a hullámzó tenger csodálatos volt, a jéghideg sör, na meg a caipirinha üdítő, a társaság és a hangulat eszményi, de valahogy mégsem voltam annyira hasra esve tőle, mint sokan mások.

Másnap, miközben a Megváltó Krisztus szoborhoz igyekeztünk, meg-megálltunk a belvárosban, megcsodáltuk a gyönyörűen megmaradt, vagy restaurált épületeket, hatalmas zöld ligetes tereket, a belvárosi utcákat és az embereket. Valóban őrjítő lehet a karnevál hangulata, mert így karnevál nélkül is szinte lüktetett minden körülöttünk.

A szoborhoz kötélvasúttal is fel lehet jutni, ami a Tijuca Nemzeti Parkon keresztül viszi fel az utasokat a Corcovado hegy tetejére, de ha már egyszer autó zötyögött a fenekünk alatt, akkor inkább ezt választottuk. Kiszállás után még várt ránk további 220 lépcsőfok, hogy feljussunk a szoborhoz, de a városatyák jóvoltából (elsősorban a mozgáskorlátozottak részére építve) ezt kihagyhattuk, mert már mozgólépcsőn is feljuthattunk.

A 30 méter fesztávú, ölelésre tárt karú szobor alatt kápolnát alakítottak ki a hívek és a házasságkötők számára. A 30 méter magas szobor Rio de Janeiro és egyben Brazília jelképévé vált. Az ország függetlenségének 100-ik évfordulójára készült hatalmas szobrot Párizsból elemeire bontva szállították Rio-ba, majd hosszas munkálatok után állították fel mai helyén. 1931.évi felavatása óta évente mintegy másfél millió turista keresi fel. Az 1000 tonnás szobor a 300 tonnás statikusan megerősített talpazatának köszönhetően dacolhat a hegy tetején a természeti erőkkel szemben. A monumentális szobor már a repülőről nézve is fantasztikus, de életben ez a nagyság szinte csodálatosan félelmetes. A szobor az egyetlen 20. századi építmény, amely 2007-ben bekerült a világ hét új csodája közé.

(A szobor nem a világ legmagasabb Krisztus szobra, mivel a lengyelországi Swiebodzinban felállított szobor viszi világszinten a pálmát 36 méter magasságával)

Kevés a hely, sok a mondanivaló!

Sajnos mindig ez a helyzet, minden egyes beszámolónál, hiszen nem lehet csakBrazília - Maracana stadion egy-egy szóval elintézni egy helyszínt, egy építményt, egy élményt.

Oly sok mindenről nem meséltem még Rio-val kapcsolatban, nem mondtam egy szót sem a világ legnagyobb stadionjáról, a 20 ezer főt befogadó modern templomáról, a közel 2 km hosszú karnevál utcáról, a botanikus kertről, az éjszakai forgatagról és a mini karneválról sem, amit volt szerencsém átélni, megélni, megnézni.

Na, majd egy legközelebbi beszámolóba igyekszem mindezt még besűríteni.

Sz. Júlia

süti beállítások módosítása