A tavalyi év visszatérő motívuma a kalocsai minta és a szegecsek mellett a csipke volt. Nagyon sok tervező újra felhasználta, így idén biztosan sokat fogunk ezzel a textillel találkozni.

A csipke eredetét tekintve, a 16. ik századra nyúlik vissza, az itáliai reneszánsz indította világhódító útjára, a pompa városából, Velencéből. A csipkének két alapvető fajtája van. Itáliából terjedt el a varrott csipke, amelynek anyaga a fehér len fonal. Technikailag az a lényege, hogy a varrónők tűvel a kezükben egyetlen szállal dolgoznak. A vert csipke, az úgynevezett klöpli viszont több szállal készül; a verőpálcának nevezett orsókról a rájuk tekert fonalakat a henger alakú párnára tűzött gombostűk köré fonják, csavarják, szövik a megadott minta szerint. A vert csipke közvetlen elődje a rojt. A szövetdarab végének lelógó szálait kellett a felbomlástól megóvni s ezért összefonták, összecsomózták őket és így egy organikus lezárást kaptak. A brüsszeli csipke a legfinomabb brabanti len fonalból készült. A legkorábbi csipkék kizárólag vetéltek voltak, a 18. századtól kezdve terjedt el a varrott csipke. Manapság a brüsszeli csipkék szinte kizárólag varrottak. A csipke hálóját régebben varrták vagy vetélték, manapság a Bobbinet-géppel előállított tüll szolgál a csipke hálójául. Hazánkba több közvetítőn keresztül már a 19. században eljutott a csipkekészítés művészete és több műhely is kialakult, így a 20. század elejére a csetneki csipke. A leghíresebb a halasi csipke, amelyet Kiskunhalason készítenek.

A csipke a ruházaton mell-, gallér- és kézelő fodorként volt divatos, ma azonban felsőruházatot, estélyit is készítenek belőle. A magyar tervezők között Sármán Nóra az, aki előszeretettel használja a csipkét, legújabb kollekciójában is nagyrészt ez kapott hangsúlyt. A külföldiek közül a Dior, Vera Wang és Betsy Johnson munkáiban is előbukkan.

Szövérffy Szabolcs

divatervező