Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Tágrazártszemmel

Travel - Szerelmem; Sri Lanka

2013. február 12. - Tágrazártszemmel

Sri lanka

Az első, valóban a Paradicsom környezetét elém táró világ: Sri Lanka, vagy régebbi nevén Ceylon volt.

Aki India felől közelíti meg ezt a könnycsepp formájú szigetet, az szinte elámul a száraz, poros tájak látványa után, belecsöppenve ebbe a gyönyörűséges trópusi buja zöld világba, ahol szinte harsognak a színek, miközben száz ágról süt a nap, gatyarohasztó a hőség, párosulva az óriási páratartalommal.

Első utam alkalmával nem az északi India felől, hanem Zürichen át Európából érkeztem, de bizony az én szám is tátva maradt, mint a kutyának a lihegéstől.

Az utazás menete szinte már a szokásoknak megfelelően kezdődött. Apa hozott egy kis pénzt, és megkérte Anyát, hogy szervezzen valami jó kis nyaralást. Anya naphosszat lógott a neten és a telefonokon, míg Apa természetesen éhezett, mert napokig nem volt se ebéd, se vacsora. Ámde egyszer ennek is vége szakadt, mert Anya előállt a kész tervvel; Sri Lankára utazunk, és jó lesz, ha csipkeded magad a dolgaid rendezésével, mert pár nap múlva indulunk is!

Apa addig csak Ceylont ismerte, így csak halvány fogalma volt, hogy kedves párjaari lanka 01 milyen helyet talált a világban az újabb nyaralás helyszínéül, amiről hallott is meg nem is.

A startpisztoly ismét eldördült, kapkodó sietséggel rendeztük a dolgainkat, hogy pár nap múlva egy számunkra ismeretlen helyszínnel kezdjünk el ismerkedni, barátkozni, ami már első hallásra sem tűnt nehéz feladatnak, hiszen trópusi országról volt szó, meleg tengervízzel, még melegebb napsütéssel. Hmm!

Hogy miért esett éppen Sri Lankára a választás? Nehogy azt gondolják, hogy én többet tudtam róla, mint a párom! Ugyan már. Dehogy! Viszont ide volt egy nagyon kedvezményes repülőjegy egy közeli időpontban. És pont. Ezzel már el is vágtam a további keresgélés lehetőségét. Szállásunkat egy kedves ismerősöm segítségével, egy orosz irodán keresztül foglaltuk le, és bár volt bennünk félelem, de mondhatom egyáltalán nem csalódtunk. Sőt! Sikerült jutányos áron egy 5*-os hotelbe beférkőznünk, amit már csak a helyszínen tudtunk volna igazán elismerő szavakkal megköszönni.

Kivételesen nem a hideg télből utaztunk a meleg nyárba, mivel július volt, itthon is tombolt a hőség. De mi volt ez, az ottanihoz képest? Az indulásnál erről csak halvány fogalmunk volt, mert azért szokás szerint egy kicsit belevetettem magam az ismeretekbe. Minden lehetséges dolgot felkutattam a szigettel kapcsolatban, így már kész tervem volt a sziget körbejárására is. Ezt ugyan nyugodtan a hátam mögé is dobhattam volna, mert az a személy, aki végül körbevezetett bennünket Sri Lankán, igazán helyzete magaslatán állt.

[caption id="attachment_3320" align="alignleft" width="300"]Colombo Colombo[/caption]

Budapestről nem volt közvetlen járat Colombóba, a sziget fővárosába, így előbb Zürichbe kellett utaznunk, hogy röpke várakozás után felszállhassunk a srilankan légitársaság első osztályú szolgáltatásokat nyújtó gépére. Már a beszállásnál éreztük az egzotikumot, hiszen a stewardessek tradicionális száriban fogadtak bennünket. Az utazás a megtett hatalmas távolság és a hosszú órák ellenére ragyogó volt. Éjfél közeli időpontban szállt le a gépünk, s amint kiléptünk a „hűvös” éjszakába, nyakon vágott bennünket a sziget forró, párás levegője. Uramisten! Ha ez ilyen éjszaka, milyen lehet nappal? Ezt is megtudtuk nemsokára.

Első reggel, amint elhúztam a súlyos hőszigetelő függönyöket, gyökeret vert a lábam a terasz előtt. Hatalmas, szinte rikító zöld, dús levelű kókuszpálma susogtatta leveleit az orrom előtt, majd mögötte még egy és még egy, és még sok társa, majd azon túl a hatalmas fehér hullámokkal játszó csodaszép kék tenger látványa fogadott. Istenem! De gyönyörű! Csak ennyire voltam képes, de ezt felváltva mondogattam, még hosszú időn keresztül.

Elsőnek természetesen a szállodát és a közvetlen tengerpartot fedeztük fel, majd csak pár nappal később kerestünk kísérőnek megfelelő személyt, akit meg is találtunk egy vékonyka, alacsonyka, de angoltudásban és helyismeretben magasan kiváló fiatalember személyében.

Amith volt a sofőrünk, a társunk, a kísérőnk, az idegenvezetőnk pár naponSri Lanka - Sigiriya (1) keresztül. Miután megállapodtam vele úgy a programban, mint az árában, máris elindulhattunk. Jópofa volt, értette a viccet és nagyon sokat mesélt a helyiekről, a szigetről, életmódról, vallásról, minden őket érintő dologról. Barátaink nem beszélik a nyelvet, de Amith-al könnyen szót értettek ők is. Sok-sok kilométert tettünk meg az út során, hiszen a tamilok északi területén kívül, szinte az egész szigetet körbejártuk. Amith ott állt meg, ahol mi szerettünk volna időzni, akkor amikor mi akartuk. Egyezményes jel volt a megállásra, ha három ujjunkat felmutattuk. Egy jelentette, hogy pisilhetnékünk van, a második, hogy sört is innánk, a következő, lehetőleg egy whisky társaságában. Ezzel feladtuk Amith-nak a leckét, hogy olyan helyet találjon számunkra, ahol mindhárom kívánság teljesülhet. Mentségére legyen mondva, megoldotta!

Egy következő szemelvényben leírom majd, hogy a szigeten mit érdemes megnézni, hova érdemes eljutni, hiszen annyi helyen jártam, ahova a nagy társaságok utasai nemigen jutnak el, most viszont csak egy-egy dolgot emelek ki.

Számunkra a legelső megdöbbentő élmény a valláshoz kapcsolódik. Elképesztő a valláshoz való kötődésük, de nem fanatikusak. Az életük minden pillanatát átszövi a vallás, de mindezt természetes, nem kirívó és főleg nem hivalkodó módon élik meg. Első utazásunk még megelőzte a nagy cunami rombolását, de már akkor is megállapítottuk, hogy nagyon sok szegény él az országban. A környezeten látható volt a szegénység, de az emberek arcán mégsem látszott sem csalódottság, sem elkeseredettség. Mosolyogtak. Mindig és mindenütt. És különös látvány volt, amint az apró otthonokból vasalt szoknyában, nadrágban, hófehér ingben és hófehér zokniban összesereglett iskolások indultak el az iskolába, vagy tértek haza.

Sri Lanka - Sigiriya (1)Jártunk Anuradhapura, Kandy, Polonnaruva szent városokban, (Buddha fogát sajna nem láthattuk, nem mutatták meg!). Láttuk Sigiriyát , Ádám apánk (vagy Buddha) lába nyomát, Dambullát a sziklakolostort, Pinnawella tüneményes elefántóvodáját és menhelyét, Peradeniya botanikus kertjét, amely a világ egyik legszebb kertje (többek között egy egész falut beborító hatalmas fikusz fával), számos gyönyörű vízesést a sziget belsejében, a folyóparti fákat ellepő repülőkutyákat, halászokat hálóval és a különleges cölöpökről horgászókat a déli részen. Jártunk tea ültetvényen, láttunk kaucsukfa csapolást és láttuk, hogyan nyerik ki a pálmarügyből cseppenként a hajmeresztő magasságban az Arrak nevű italhoz az esszenciát. Jártunk egy eredeti esküvőn és láttunk táncelőadást, parázson járást, rengeteg kisebb-nagyobb és hatalmas buddha szobrot és sztúpát, bepillanthattunk a hétköznapi életbe és láttunk sok-sok mást, amit leírni is szinte lehetetlen. Mindemellett élveztük a hotelt, a tengert, a napfényt, a pihenést, az igazán erős és ehető ételeket, a virágok és illatok orgiáját, az emberek baráti közeledését ebben az igazán egzotikus országban.

A sziklakolostorba nem a főbejáraton, hanem a „hátsó lépcsőn” jutottunk fel, ami a vad majmok területe. Nem is váratott sokáig magára a meglepetés, rajtaütés szerű támadást intéztek ellenünk az állatok. Be is szaladt a sportszelet mindenkinél azon nyomban! A lépcső szűk volt, egyik oldalról a sziklafal, másikon a szakadék, csak három lehetőség maradt a támadás kivédésére. Vagy visszafelé megyünk, vagy tovább, de mindezt nagyon gyorsan.

Ez volt két lehetőség. Párom 190 centi magasságával és közel mázsás testsúlyával a harmadik megoldást választotta. Két kézzel megragadta Amith-ot, maga elé emelte, és közölte vele, na most megbirkózhatsz velük! A csöppnyi, vézna ember először tétova volt, majd addig ordított és csapkodott, amíg tényleg elűzte utunkból a támadókat. Ki se néztem volna belőle, hogy ilyen is tud lenni, viszont, ha nem ilyen haragvó a hozzáállása, tán ott tépnek szét bennünket.

Egyik éjszakát egy festői környezetben lévő kis erdei motelban töltöttük, ahol a Sri Lanka - PInnawela - Elefánt rezervátum nagy terasz hosszan benyúlt az alattunk lévő dzsungel fölé, ahol apróvadak, madarak, majmok, sőt őzek is békésen megfértek egymással. A dzsungel mögött egy nagy tó terült el, annak túlsó partján – már távcsővel – számos vadállat esti ivókörútját nézhettük végig. Kisvadak és nagyvadak (pl. elefántok) a szürkület különböző időpontjában érkeztek a tóhoz, hogy szomjukat oltsák az esti portya, vagy szundikálást megelőzően. Voltam már szafarin, ahol természeti közegben, közvetlen közelről láthattam a szabadon kószáló állatokat, de ez egy olyan különleges élmény volt, amit nem lehet elfelejteni. Itt a dzsungel kifejezés nem az esőerdőt, nem az áthatolhatatlan sűrű levelekkel és fákkal borított erdőt jelenti. Volt ilyen is meg olyan is. Volt zöld sűrű erdő és volt áthatolhatatlan tüskés bozótos. Kicsit meg is ütköztem Amith szaván, amikor bőszen bizonygatta, hogy ez bizony, ahol most elefánt lesre megyünk, ez bizony dzsungel a javából. Akkor nem láttunk elefántot, amit nem is annyira sajnáltam, mert valahogy nem is akaródzott szembenézni egy vadelefánttal a dzsungel mélyén. Helyette egy szelíd elefánt hátán utazva jártuk be másnap a dzsungel egy már kitaposott útvonalát. Először a nagy kosárban ülve himbálóztunk az állat hátán, majd én – a bátor! – csak úgy szőrén ültem meg a hátát, jobban mondva a nyakát. Ültek már elefánton egy szál semmiben? Nem? Pedig nagy élmény! Az állat aprónak mondott 3-6 centis szőre olyan erős, olyan kemény, mintha a súrolókefén ültem volna. Mindezt himbálózva, ide-oda csúszkálva. A következő napokban nem is nagyon kívántam leülni, sőt állandóan a vízben voltam. Ez valamelyest hűsítette a tűpettyekkel tarkított ülepemet.

Sri Lanka vonzó, bájos, egzotikus és eredeti, egy életre szóló élményt nyújtó gyönyörű, barátságos ország. Aki egyszer már járt ott, az bizony visszavágyik. Sőt, nemcsak visszavágyik, de talán oda is költözik. Számos magyarról tudok, aki ezt már megtette. Én is gyakran eljátszom a gondolattal, hogy egyszer, majd, talán….

Sz. Júlia

süti beállítások módosítása