Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Tágrazártszemmel

Andorra a 6-ik emeleten

2012. december 22. - Tágrazártszemmel

Amikor a szerpentinen lefelé csorogva először megpillantottam a fővárost Andorrala Vella-t, máris a szívembe zártam, ami nem volt nagy kunszt, hiszen látatlanban már előtte is rajongtam érte.

Az ország, Európa legnagyobb miniállama, tulajdonképpen két hatalmas hegygerincre, és a3000 métermagas hegyekkel körülvett völgyekbe épült. A főváros már annyira zsúfolt, hogy egyre magasabbra, a meredek hegyoldalakba épülnek újabban a házak. A fővároson kívüli apró települések valóban annyira kicsik, hogy némelyikben csak pár ház áll, mert vagy nincs több optimális hely az épületek számára, vagy még nem települt be megfelelő számú idegen, aki a fővároson kívül szeretne tanyát verni.

Egy másik történetben már leírtam, hogy az ország lakosságának csak mintegy 28%-a andorrai, a többi mind bevándorló, akik nemcsak Európából érkeztek ebbe a gyönyörű országba, hanem szinte a világ minden tájáról. Az adómentességéről is híres állam, hatalmas turista forgalmat bonyolít le, de ezek nagy százaléka csak egy napos bevásárló körútra érkezik Costa Brava valamely üdülőhelyéről.

A hely természeti szépsége páratlan. A hatalmas hegygerincek, melyek sokszor még jó időben is havasak, számos tengerszemet fognak közre. A kopár hegyvonulat mellet azért találunk zöldellő lejtőket, fás ligeteket, kisebb-nagyobb vízesést, házakkal tarkított hegyoldalakat.

Andorra hőforrásokkal is rendelkezik, a bevásárló turizmus és a téli sportlehetőségek mellett egyre nagyobb mértékben van kínálat a termálvíz kedvelők részére is.

Első utunk alkalmával egy sebes folyású patakot követve értünk be a főváros szívébe. Szállásunk természetesen nem volt, nem foglaltunk előre (szokás szerint). Szállás mindenhol van, csak meg kell találni, így betértem az első üzletbe a parkoló mellett, hogy érdeklődjek.

Eléggé furcsa választ kaptam útbaigazításnak, nem is hittem a fülemnek, de azért megköszöntem, és kioldalogtam a többiekhez az autóba.

Na, merre? – kérdezte a párom. Hát, azt mondták, hogy menjünk föl lifttel a hatodik emeletre, ott a szökőkútnál forduljunk jobbra, és a parkoló mellett találunk egy információs irodát, ahol biztosan tudnak címet adni.

A hatodikon szökőkút, meg parkoló? Anya biztos, hogy jól értettél mindent? – kérdezett vissza a párom. Mivel én sem voltam annyira biztos a dologban, szégyenszemre visszamentem az üzletbe még egyszer megkérdezni a helyes irányt. A hölgy nagyon aranyos volt, mosolyogva elmondta még egyszer ugyanazt, sőt kijött velem az üzlet elé, és rámutatott a mellettünk lévő házra, hogy annak a liftjét kell használnunk.

A hatodikon a szökőkúttól jobbra a parkoló melletti üzletet kell keresnünk – mondtam el újra szinte gépiesen ugyanazt, mint már előzőleg. Láttad, hogy kijött a hölgy és megmutatta, hogy ebben a házban van az a lift, amivel a hatodikra fel kell mennünk. Nekem ugyan nem áll össze az egész, de ha mondta, és ha már meg is mutatta, akkor menjünk, azután majd meglátjuk mi lesz.

Bementünk az épületbe, beszálltunk a panorámaliftbe, és teljesen lenyűgözött bennünket a látvány, ahogy egyre magasabbra és magasabbra emelkedett velünk a szerkezet. Észre sem vettük, hogy megérkeztünk a hatodik emeletre. Már csak mi maradtunk a liftben, a többi utas menet közben kiszállt. Kinyílt az ajtó, és nem hittünk a szemünknek. Egy vadonatúj másik városrészben találtuk magunkat, ahol a lift előtt tényleg ott volt a szökőkút, és attól jobbra az óriási parkoló. Szinte gyökeret vert a lábunk, akkora újdonság volt számunkra ez az ottaniaknak már mindennapos, megszokott dolog.

Később, ahogy bolyongtunk a városban, magunk is tapasztalhattuk, hogy a meredek hegyoldalba csak ilyen módon épülhettek újabb épületek, létrehozva magasabban egy másik, egy újabb városrészt. Hogy meddig, milyen magasságig épülhetnek még újabb házak? Ki tudja? Határ a csillagos ég, na meg a hegyoldal teteje.

A parkoló mellett természetesen megtaláltuk az irodát, ahol a kocsinkhoz legközelebb eső hotel címét is kiadták, információs térképpel együtt. Először kicsit bonyolultnak tűnt a megközelítés, pedig semmi csűrcsavar nem volt benne. Simán megtaláltuk. Hotelünk az alsó városban, a sebes folyású patak partján volt, csodás kilátással a szemközti hegygerincre épült városrészre. Egy későbbi utunk során már a harmadik felső városrészben vettünk ki szobát, ahonnan elképesztő panoráma tárult elénk.

Sajnos csak egy éjszakát töltöttünk a városban, időnk nagy részét jó magyar szokás szerint a bevásárlásra fordítottuk.

Akkoriban már jó néhányszor megfordultunk az osztrák plázákban, amelyek területe és kínálata a hazai kis üzletekhez, vagy a legnagyobb Corvinhoz, Skálához viszonyítva is óriásinak tűntek, de ezek a bejárhatatlan nagyságú üzletek, még azokat is lepipálták.

Órákat bolyongtunk például a sajtos modulsorok között, ahol ráadásul ingyen kóstolótálakat is elhelyeztek. Erre vágytam! Hogy egyszer jól telezabáljam magam olyan sajtokkal, amikről azt sem tudtam eddig, hogy eszik-e vagy isszák. Eddig se a nevével, se az állagával nem találkoztam, de isteni finomak voltak!

Párom legnagyobb bánatára a whiskys moduloknál nem volt kínáló tálca. Viszont elképesztő mennyiségű volt a választék, a kis kétcentes üvegektől kezdve a 3-5 literes kiszerelésig.

Az áruházban innen-onnan azért magyar hangok is eljutottak hozzánk. Mellettem egy magyar férfi, a tőle jó 10 méterre válogató feleségének kiabálta pl, hogy Anyukám, ez csak 10 dollárba kerül, ötöt vegyek, vagy tízet? A feleség visszakiabálta: Nem tudom mi az apukám, de inkább tízet vegyél, jó lesz az otthon!

Miből vesznek tízet? – kérdezte a párom. Mit tudom én, de szerintem ők sem tudják. – adtam rá a feleletet.

Hát mi tízet nem vettünk semmiből, de azért jól bevásároltunk. Annyira, hogy tényleg alig lehetett már mozdulni a sok csomagtól az autóban. A legnagyobb fogásunk a videó kamera volt, amit a hazaihoz képest valóban nagyon jó áron vettünk. Egy gond volt vele csupán, hogy kétszer húzták le az árát a kártyánkról, amit ugyan később, kb. két hét múlva jóváírtak, de az már jóval a hazaérkezésünk után történt. Ott, és a nyaralás alatt az elkövetkezendő napokban bizony komoly fejtörést okozott a hiánya, amit először nem is tudtunk mivel magyarázni, ezért hatalmas telefonszámlát hoztunk össze, míg sikerült az ismerősök révén információhoz, és később némi pénzhez jutnunk.

Ez az egy éjszaka és egy egész nap édeskevés volt ahhoz, hogy képünk legyen Andorráról, de a vásárlást egy ilyen adómentes, óriási kínálatot nyújtó helyen csak nem hagyhattuk ki, ezért elhatároztuk, hogy visszafelé is megállunk egy éjszakára, és majd egyszer később hosszabb időre is ellátogatunk.

Visszafelé sajnos pénz hiányában nem tudtuk összehozni a kitérőt, de egy másik alkalommal sikerült 2 éjszakát ott tölteni, amikor már nem csak a bevásárló helyeket és a fővárost néztük meg, hanem kijjebb merészkedve megcsodálhattuk az ember alkotta és a természeti szépségeket is. Egy lakatlannak és emberektől szinte teljesen mentes helyen éppen egy gyönyörű vízesés előtt álltunk, amikor nem tudtuk megoldani, hogy mindannyian rajta legyünk a képen, mit gondoltok milyen hangot hallottunk? Egy ott élő magyar nő sietett a segítségünkre, ő fotózott le minket, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot, mert ki tudja, mikor vethet el a jó sors még egyszer Andorrába.

Szendrey Júlia

süti beállítások módosítása