Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ted, avagy mindenkinek kell egy barát

2012. szeptember 09. - Tágrazártszemmel

Van most ez a film; ez a mackós, ami a Ted címet viseli, és nemrég mutatták be a mozik. Első blikkre az ember azt gondolná, hogy egy kedves kis gyerekfilmről lehet szó. Minden bizonnyal így vélekedett az az anyuka is, aki gyanútlanul elvitte kislányát az egyik vetítésre, azt gondolván: „ez a film éppen jó lesz Zsuzsikának”. Az első 10-15 percben nem is lehetett oka kételkedni, ám később joggal gondolhatta, hogy szar került a palacsintába. A Ted ugyanis egyáltalán nem gyerekeknek való, de nem ám. Hiába kedves, aranyos, plüss, még beszél is – ami azért egy átlagos medvéről nemigen mondható el; ha plüss, ha nem –, véleményem szerint azóta Anyuka veri a fejét a falba, hogy nem tájékozódott a filmről, mielőtt Zsuzsikát beültette a moziba.

Na, mármost: elsőként is vegyük figyelembe azt a tényt, miszerint a Ted-et az a Seth MacFarlane rendezte, akinek a Family Guy című, korszakalkotó – amúgy szintén nem gyerekeknek való – rajzfilmsorozatot köszönhetjük. Csak a tisztánlátás végett. Aki ismeri a Griffin family kalandjait, az a Ted-et nézve kaján vigyorral fedezheti fel ama hasonlóságot, mely Ted és a legifjabb Griffin-ivadék, Stewie között találtatik. Na jó, nem teljesen; de azért mégis.

Nézzük a filmet: a történet elején egy 8 éves, szerencsétlen kiscsákó mackót kap karácsonyra. Nagy dolog ám ez az ő életében, hiszen egy szál barátja sincsen; holott a többieknek van. Ám őt mindig csak kigúnyolják, kiközösítik, így ez a maci felér egy valódi megváltással; eljött a Kánaán, és egy nagy barátság kezdete! A brumi a Teddy nevet kapja a keresztségben, a lúzer srác pedig kívánságának teljesülését. Éjszaka ugyanis egy hullócsillagot megpillantva azt kívánja, hogy bárcsak élne Teddy, és akkor ők ketten véd- és dacszövetséget köthetnének. Másnap reggel aztán meg is lepődik rendesen, amikor a medve elkezdi nyomatni a sódert; még a szülőkre is ráhozza a frászt. Így történt, hogy John és Teddy öribarik lettek… Eddig oké.

27 évvel később az egykori 8 éves balfék gyerek 35 éves balfék férfi lett. A macija is megvan még – együtt nőtt a cimborájával –, ám most már Tednek hívják. Hiába, egy felnőtt medvét nem lehet „le-Teddy-zni”. Az első képkockákon a két elválaszthatatlan jó barát a kanapén üldögélve sört vedel és marihuánát szív. Holott John-nak már rég a munkahelyén kellene húznia az igát. Bizony, a felnőtt élet nehéz, és felelősséggel jár. Ráadásul itt lenne az ideje dűlőre jutnia szépséges barátnőjével, Lorival is, akivel évek óta együtt jár. (Vagyis: nősüljön vagy ne nősüljön?) Ám úgy tűnik, John leragadt valami infantilis álomvilágban; és bár szereti Lorit, Ted nélkül egy tapodtat se. Hiszen ő a legjobb barátja. A lány egy nap megelégeli ezt, és választás elé állítja élete párját: vagy ő, vagy Ted. Húúú, váratlan fordulat; most mi lesz??? John vergődik, mint hal a szatyorban, ám végül úgy dönt, kiadja Ted útját. A mackó néz ki a fejéből: „Mi van veled, cimbi, beszívtál?” Ám végül lelép a párostól, munkát vállal, és kibérel egy lakást. Úgy tűnik, mindenki boldog… de mégsem. (A történetben közben feltűnik egy – gyermekkorában lelkileg megnyomorított – apuka, illetve debil kisfia, akik Tedre pályáznak. Kell nekik és kész, nincs mese.)

A két jó barát képtelen elszakadni egymástól, és ez okoz még jó pár kalamajkát. John egy alkalommal hivatalos barátnője céges összejövetelére, ám Ted unszolására lelép onnan. A trágár, és igencsak szoknyapecér medve ugyanis házibulit tart, ahova nem kisebb hírességet sikerül meginvitálnia, mint a nagy Flash Gordont! Hovatovább mondanom sem kell, hogy a dolog kiderül, és Lori azonnal kirúgja Johnt. A férfi a medvét hibáztatja, aki viszont felhívja a figyelmét arra, hogy hozott egy döntést, hát vállalja is érte a felelősséget. Hiszen mégiscsak felnőtt ember; ő pedig csupán egy plüssjáték. Na, véleményem szerint itt helyezték el a film legbriliánsabb, erkölcsi mondanivalóját. A lumpen, iszákos, „füvesmackó” mondja meg a frankót! Ekkor döbbenünk rá, hogy több gógyija van, mint eddig hittük.

Úgy tűnik, a szerelmespár kapcsolatának vége van, mint a botnak, ám ekkor feltűnik a színen a lelki nyomorék apuka és a debil kisfiú, és elrabolják Tedet. A páros együtt indul a kiszabadítására, ám  az akció következtében Ted „meghal”. (Izé… na most, egy plüssmackó képes meghalni?) A teljesen szétszakadt macit próbálgatják összevarrni, majd Lori éjjel, egy hullócsillagot látván – húú, de ismerős – azt kívánja, legyen minden olyan, mint régen. (Tudtam én, hogy Ted neki is a szíve csücske!) Nagy ám a meglepetés, amikor másnap John épen és egészségesen találja az ő Ted-jét. Itt a heppiend! A film vége a hagyományos hálivúdi klisét követi: a főhős feleségül veszi imádott asszonyát! (Talán hálából, amiért megmentette a legjobb barátja életét? X-DDD)

A filmben a vicces, néhol a jó ízlés határait súroló beszólogatások, gúnyos ironizálások adják a történet igazi savát-borsát. Könnyed, szórakoztató kis mozi; Family Guy-fanoknak kötelező
http://youtu.be/qG4NTx97bpo

Penny Wise