A zakuszka nem más, mint padlizsánkrém lecsóval.
Reggelizzünk, vacsorázzunk egy kicsit másképp, ne együk mindig csak a hagyományos szendvicseket. Vacsorára egy zakuszkás pirítós egy jó pohár sörrel, hmm, igazán isteni!
Közeledik a padlizsánszezon. Sokan most készülődnek több kilónyi padlizsánt lesütni, hogy folyamatosan legyen télire, kenyérre való kencefice reggelire, vacsorára.
Az én mélyhűtőm kapacitása sajnos véges, így inkább csak 1-2 padlizsánból szoktam készíteni, amikor kedvet kapok rá, na meg persze, ahogy a pénztárcám időnként engedi.
A padlizsánkrém készítésének is többféle módja módja van. A nagyüzemi gyártók a szabadban vastárcsán, vagy parázson sütik meg a padlizsánokat, majd a héját lehúzva kicsit megtörik, és úgy fagyasztják le, vagy rögtön feldolgozva üvegekben teszik el télire. Az időhiányban szenvedők, vagy éppen az egyszerűbb formát választók (mint én is) nyersen lehámozzák a zöldséget, felkarikázzák, és úgy sütik meg. Időnként a hosszabb változatát is készítem, a sütőben sütöm alufóliára téve, sokszor megforgatva addig, míg teljesen át nem sül, a héja megfeketedik, könnyedén le lehet húzni róla és a belsejét magostól könnyen össze lehet törni, pépesíteni.
A szabad tűzön sütés már eleve rejt magában egy különleges ízt, de az egyszerűbb változatban sem utolsó étel. Ahány ház, annyi szokás ennek az elkészítésénél is. Van aki, csak a sima krémet készíti el minden egyéb adalék anyag nélkül, van aki majonézzel keveri ki még egy kicsit, van aki cukkinival párosítva készíti, és van aki a lecsós változatára esküszik.
Nagyon sokan úgy ismerik a padlizsánt, mint egy kifejezetten erdélyi ételt (vineta), pedig ennél jóval messzebbről, Dél-Kelet Ázsiából származik, és arab közvetítéssel jutott el Európába. A padlizsán neve az arab badinjan szóból származik. Országonként változik az elnevezése, van ahol szerelem almának, tojásgyümölcsnek, tojáscsucsornak, törökparadicsomnak, kék paradicsomnak, tyúktojásnak (thai) is nevezik. Mi csak úgy egyszerűen padlizsánnak.
Régebben az emberek tartózkodtak a padlizsántól, mert azt tartották, hogy fogyasztása elmeháborodást és leprát okoz. A XX. század óta tudjuk, hogy a nemcsak hogy nem ártalmas, hanem kifejezetten előnyös hatású. A padlizsán remek rostforrás, karbantartja az emésztő-, és a keringési rendszert. Amellett, hogy igen sok vitamint (B1, B6, folsav, C, és K) és ásványi anyagot (magnézium, kálium, réz, mangán, foszfor és mész) tartalmaz, a padlizsánban megtalálhatóak egyes antioxidáns anyagok is.
Kedvezően befolyásolja a vérnyomást. Szerepe lehet egyes szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében. Az agytevékenységre nyugtató, kiegyensúlyozó hatással bír.
Gyulladásgátló hatását az emésztőrendszerben fejti ki. Az indiai gyógyászat hurut és asztma oldására alkalmazza. Vérképző és vizelethajtó hatása miatt fogyasztása máj- és vesebetegeknél különösen ajánlott.
A környezet óra után kanyarodjunk vissza a zakuszkához. Mint mondtam számtalan elkészítési formája van, én a már bevált, saját receptemet adom közre. Tulajdonképpen nem lehet elrontani, de az éppen megfelelő összetétel miatt folyamatosan ízlelgetni kell. Mindig mindenből csak egy kicsivel kezdjünk, mint a tatárbifszteknél.
Zakuszka:
1-2 közepes méretű nem túl kemény padlizsánt meghámozok, karikára vágom ( kb1 cmvastag) és vastagfalú serpenyőbe téve egy kis olajon teljesen átsütöm. Nagyon szereti az olajat, szinte mindet felszívja sütés közben, így időnként egy keveset hozzápótolok. Ha jól átsült, tök barna és szinte már szétesik, kiszedem az edényből. A padlizsánt nem sózom, nem fűszerezem, mert erre a végén kerül majd sor. A megmaradt olajon (kicsit pótolva) a hagyományos módon lecsót készítek, de csak kb. annyit, amennyi teljesen kész állapotában a sült padlizsánnal lesz egyenlő. Ha marad a lecsóból, azt hagyományosan pusztítjuk el. A lecsót (már a párolódó hagymát is) kicsit megsózom. Mintha tényleg csak lecsót főznék.
A lecsót addig sütöm, míg teljesen össze nem sül, egészen a pépes állapotáig. A végén hozzáadom a sült padlizsánt és kicsit még tovább sütöm, folytonosan kavargatva és a fakanállal örökösen pépesítve. Ha elkészül, már így ilyen állapotában is megfelelő, de én még egy kicsit átforgatom turmixban. A turmixal nem töröm össze teljesen, de homogénné teszi az olajjal. Így van benne egész krémes állag és egy kicsit darabosabb is.
Majd következik az ízesítés:
Összezúzok legalább 3 gerezd fokhagymát, lereszelek még egy kisfej vöröshagymát, belecsavarom egy kisebb citrom levét, teszek bele paprikakrémet, pirosat és csípőset, sózom, borsozom, majd 1-2 kávéskanál mustárral fejezem be. Az ízeknek jól össze kell érni, így ha már kellőképpen átkevertem, letakarva a hűtőbe teszem pihenni.
A fokhagymát és paprikakrémeket már a lecsókészítésnél beletehetjük, jobban átjárja az íze.
Az elkészült zakuszkát üvegekbe, vagy mennyiségétől függően csak egy kisebb tálba teszem, és mehet a hűtőbe, ahol napokig eláll. Arról nem tudok beszámolni, hogy a napokon túl hetekig is eláll-e, mert közben mindig elfogy.
Legfinomabb fokhagymával bedörzsölt pirítóssal, de friss kenyérrel sem utolsó. A jó fokhagymás változatát lehetőleg ne akkor fogyasszuk, ha társaságba, vagy valami hivatalos helyre készülünk!
A nemtudomilyennéven említhető krémet kipróbáltam cukkiniból is, de mivel a cukkini teljesen semleges ízű, inkább a lecsót lehetett kiérezni belőle, és sokkal erőteljesebb fűszerezést igényelt. Nyugodtan lehet ebből is készíteni, mert ez is finom, és téli viszonylatban sokkal olcsóbb, mint a padlizsános változata.
Ezt a receptet elsősorban azoknak ajánlom, akiknek hozzám hasonlóan már elege van a felvágottakból.
Szendrey Júlia
