Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Film -Nine: Kilenc észrevétel egy filmkedvelő, de nem filmértő blogger klaviatúrájából, hogy a Kilenc mitől is kerek.

2012. szeptember 06. - Tágrazártszemmel

1. „Forgatókönyv kerestetik Itália címmel.”

Az olasz filmek mester, Guido Contini visszatérése a szakmába nem történik zökkenőmentesen, pánikrohamai és tehetetlen vergődése a zsúfolt városból vidékre kergeti. Elméje mintha bezárult volna, készülő filmjéből a díszleteken és a jelmezeken kívül semmi sincs még forgatásra kész, az idő szorít, a producer hajszol, a cigaretta leég. Árnyak kavarognak az elméjében, képek, pillanatok, nők, a film viszont nem áll össze.

2. „Imádnának egy olasz filmben élni.”

Mesés lenne egy elképzelt olasz világban élni, remekbe szabott kosztümök, perzselő erotika és musical betétek között. A film ezt nyújtja, egy csipetnyi valósággal egy férfiról, aki próbálja visszahódítani feleségét, feléleszteni a benne rejlő gyermeket és visszatalálni a kamerák mögötti csodálatos s egyben rettentő világába. Rob Marshall, a rendezőről szóló film valódi rendezője olyan könnyedséggel kapcsolja össze a Broadway, a film és az érzelmek kavalkádját, hogy szinte belecsöppenünk az annyira hétköznapi, s mégis valahogy oly régi Itáliába. Belerángat minket a saját fejébe, a kulisszák mögé, s ott hagy minket irányítás nélkül. Nem marad nekünk más, csak a szorongó Contini, akit megmagyarázhatatlan szimpátiával követünk, szeretjük benne a gyermeket, a fiút, az odaadó férfit, a szeretőt, még azt is szeretjük benne, hogy nem hűséges.

 

3. „Te csak puszta kéjvágy vagy. „

Daniel Day- Lewis, mint Contini. Már a következő cigarettára gyűjt, pedig még az előzőt el sem nyomta. Energikus a mélabújában is. Élete asszonyai, a buja szeretője, a tehetséges és gyönyörű múzsája, az elvesztett édesanyja, az őt pótló megértő barátja, a csábító újságíró, a pajzán erotika tiltott képe és az egyetlen szerelme, a felesége. Valamikor mindnyájukba szerelmes volt, egy kicsit még most is. Nem tud elszakadni, ha akarna sem lenne képes, ragaszkodása szinte bájos, nincs benne semmi zavarba ejtő tolakodás.

4. „Pontosan mi is a szexuális forradalom?”

A film lételeme az erotika. A csábítás. A felfokozott szenvedély, a vágy. De nem a puritán szenvedélyé a hangsúly, a film minden erotikus jelenetében ott lapul a szerelem, a nőt egyedivé tevő erő, tulajdonság, ami csodálatot kelt Contini-ben, amiért képzeletében így élnek, mint emlékek, vagy mint fantáziaképek. Erről ő pedig igazán nem tehet, mint egy beteg ember vergődik álomképei között, miközben azért jól bele is mártózik.  Elveszik a két világ között, s nem találja a harmóniát, nem képes megteremteni a tökéletes világot, melyet a filmvászonra álmodott.

5. „Mindig itt voltál, mindig itt vagy.”

Szerető ragaszkodása felesége iránt nem csupán ösztön, mint gyermek az anyja karjába, úgy kapaszkodik belé, közben hűségét bizonygatva hazugságokkal próbálja maga mellett tartani kedvesét. Valami stabil pont, valami nyugalmi állapot amit kereshet Marion Cotillard karakterében, aki viszont végül a könnyei mögött megbúvó határozott erővel letépi házassága hazugság láncait, s ezt az erőt csak maga Contini látja a nőben.

6. „Magának van stílusa. … Egy képkocka felér egy képeslappal.”

A filmjei, a munkája szinten mindenkinek, aki látta, adott valamit, jelentett valamit, s ez a teher, s a tudat, hogy a munkájánál van már, amit jobban szeret, tehetetlenségbe taszítja, a félelem a felismeréstől, a bukástól megrémíti s megköti a kezét. Végül mégis ez marad az egyetlen eszköze, hogy visszaszerezze, amit eldobott magától.

7. „Maguk filmese, biztos úgy tekintik, magukat nem kötik erkölcsi normák”

Contini maga a megtestesült erkölcstelenség, a film ábrázolásában viszont van valamit, ami miatt hiába állapítja meg szinte mindenki ezt a tényt, mégis szimpatikus marad. Látjuk szaladni a benne rejlő kisfiút, látjuk a gondolatait, benne úszunk a tudatában, nem tudunk rá haragudni. Mi is tehetetlenek vagyunk egy szinten.

8. „A főhős, akiről beszélsz, nem tudja, hogyan kell szeretni.”

Ez lehetne a film egy mondatos szinopszisa. Tökéletesen összefoglalja Contini jellemét, s milyen érdekes, a félbe maradt forgatás sztárja, Nicole Kidman Claudiája, a rendező múzsája mondja ki a szavakat miközben a megíratlan forgatókönyv főszereplőjéről beszélnek. A férfiról, akiről maga Contini sem tudja, hogy saját magát írta le.

9. „Mindent elrontottam, mama. „

Sophia Loren, a díva, a mama, az asszony, akihez visszahúz a gyermeki szív. A megtestesült nő. Valahol mindig feltűnik, nem tud útmutatást adni, hiába kérjük, az anyák már csak ilyenek. Nem ítélkeznek, nem adnak tanácsot, csak kinyújtják a karjuk, s felhúznak a porból.
Mindig úgy gondoltam, egy jó film maga mondja el miben áll a lényege, csak meg kell találnunk a megfelelő mondatok. Most kilenc ilyen mondatot találtam, de biztos lett volna még több is.
Ez a film nem csak a musical kedvelőknek készült, nincsenek benne túláradó érzelmek, nem veszik el a történet a kották és a tánckar mögött, a harmóniát itt sikerült megtalálni.