Utazni, menni, csavarogni. Istenem! De jó is az!
Egy-egy útról annyi élménnyel jövök haza, hogy ha ezt is súlykorlátozás alá tennék, már az elején rámenne a gatyám is.
Mindegy hogy kis utazás, vagy nagyutazás, az ismeretlen még a szomszédban is ismeretlen, az élmény meg itthon is hatalmas tud lenni.
Egy idő után – akármennyire is begubózom – csak kíváncsi vagyok még a közvetlen szomszédokra is, hát még a távoli tájakra, távoli kultúrákra, távoli emberekre.
Űz, hajt a megismerés vágya, s mindaddig megyek, míg tehetem, míg azt nem mondom;
„Na, ennyi elég volt.”
Annyira viszont ismerem magamat, hogy soha az életben nem fogom kiejteni a számon, ezeket a szavakat. 110 évesen is (remélem) talán a járókerettel húzom majd a strigulákat, és már a legközelebbi lehetőségre fogok koncentrálni.
Számomra nem azt jelenti az utazás, hogy kipipálhatok egyet a sorból. Sosem voltam híve annak, hogy csak azért tegyek meg súlyos kilométereket, hogy utána eldicsekedhessek másoknak, én már jártam ott. Hideglelést kapok azoktól az emberektől, akik voltak németbeee, vagy mennek olaszbaaa. Menjenek. Érezzék jól magukat, elsősorban a hotelszobákban, vagy a plázákban. Én legfeljebb csak Németországot járom körbe, vagy Olaszországot fedezem fel.
Ha én egyszer elutazom, szeretek minél többet látni, minél többet megismerni abból a környezetből, ahová épp elvet a jó sorsom. Ha megtehetném, akkor sem költenék milliókat csak azért, hogy édes semmittevéssel töltsek el egy hetet például Ausztrália kedvelt strandján, anélkül, hogy fel ne fedezzem a körülötte lévő világot. Az összetett pihenés híve vagyok, szeretem a kellemest a hasznossal ötvözni.
Ha én egyszer elutazom, általában előre felkészülök. Helyes megfogalmazás az „általában”szó, mert néha azért előfordulnak becsúszó szerelések. Amikor a kitűzött a cél már az orrom előtt áll, elérhető közelségbe kerül a hőn áhított utazás, akkor már szólni sem lehet hozzám, annyira sok a tennivalóm. Ilyenkor már minden háttérbe szorul, még az ebéd helyett is a térképet, vagy az útikönyvet teszem az asztalra. És ha mégsem válik be az útiterv? Ha már úton vagyok, kit érdekel?
Ha én egyszer elutazom, általában igyekszem okosan csomagolni. Na, itt álljunk meg egy pillanatra, mert ebben az esetben nagyon is helyénvaló az „általában” kifejezés. Valóban igyekszem okosan csomagolni, bár az még a büdös életben soha nem fordult elő, hogy valóban így is történt volna! Az igyekezetem valóban fennáll, s talán még okosnak is látszom, de a kettő ötvözetét még soha nem sikerült összehoznom. Mármint a csomagolás terén. „Általában” az a jellemző, hogy eleve túlsúllyal indulunk, és még nagyobb súlyfelesleggel érünk haza. Ezen a parányi dolgon még finomítanom kell.
Ha én egyszer elutazom, már olyan dolgokra is felkészülök, amire más a legszebb álmában sem gondol. Ami más fejében meg sem fordul. Pár hasonló szituációval a hátam mögött, kellő tapasztalatom van abban, hogy ami lehetetlen, vagy éppen alig lehetséges az, velem minden bizonnyal meg is fog történni. Tudom, hogy a lehetetlenre nem lehet felkészülni, de én már az út kezdetén tisztában vagyok azzal, hogy valami, aminek a létezéséről még halvány fogalmam sincs, számomra be fog következni. Hogy mikor és hol? Ki tudja? Meglepődni viszont nem lesz okom, csak bólogatni. De azt sűrűn.
Ha én egyszer elutazom, nem foglalkozom az éppen becsúszott, nem számított dolgokkal.
Nem érdekel, ha leszakadt a bőrönd füle, nem rontja el a kedvemet, ha elveszett egy csomagunk. Akkor is találok új programot, ha leszakadt a monszun és elmosta az utakat, de a hőbörgő, háborgó honfitársak sem rontják el a kedvemet. Mert én nyaralni jöttem erre a helyre, elfogadva a hely rossz, vagy éppen kellemetlen adottságait is a jók mellett, nem azért hogy egy vagy két hétig csak a baromságokkal, a be nem váltott ígéretekkel, hiányosságokkal foglalkozzak. Ráérek begorombulni majd akkor, amikor hazaérek.
Ha én egyszer elutazom, már azt is tudom, hogy ott, ahol jártam, utánam kő kövön nem marad. Talán vonzom az ezoterikus hatásokat, vagy magam fertőzök velük, de tapasztaltam, hogy hazautazásom után, az adott helyen természeti katasztrófák pusztítanak, polgárháborúk törnek ki. Talán ez az a különleges ismertetőjel, amit magam után hagyok? Hagyhatnék szebb dolgokat is.
Végezetül; ha én egyszer elutazom, akkor biztosan jól fogom magam érezni, mert így állok hozzá. Mert utazni jó, utazni csodás, utazni nagyon nagy élmény, és talán soha vissza nem térő lehetőség. És én szeretnék még jó sokáig ennek az élménynek a birtokosa lenni!
Van egy mondás. Közzéteszem:
Ha egy utazásod során csak a hotel szobapincérével találkozol, gondolkozz el, jó helyen jársz?
Szendrey Júlia
