Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Konyhamalac Hírek - Mindent bele lekvár, palacsintához

2012. augusztus 25. - Tágrazártszemmel

Az utóbbi hetek alatt többször vettem elő a hűtőtáskát, mint az elmúlt évek során bármikor.

Nem kempingezni járok ilyen sűrűséggel, hanem befőzök! Ehhez viszont óriási segítség a hűtőtáska. Tulajdonképpen a szárazdunsztot helyettesíti, így nem kell a lakás egyetlen helységében sem kerülgetni a napokra több pokrócba csavart télire eltett üvegeket, hanem csak egyszerűen bepakolom a ládába, még rátekerek egy meleg pulóvert, lezárom a tetejét és kész. (Maximum csak egy ládán esek át, ha figyelmetlen vagyok.)

Ebből is látszik, hogy nem mázsaszámra veszem a gyümölcsöt, hanem éppen csak annyit, ahány üveggel a ládában még kényelmesen elfér. Így elvagyok vele egész nyáron, mert szinte (majdnem!) minden napra jut valami.

Már sok-sok üveg sorakozik a polcokon, van köztük mindenféle befőtt, lekvár, savanyúság.

Az idén újítottam a szilvalekváron is, hát mit ne mondjak, isteni lett!

Ma körtét tettem el pár üveggel, ebből még nem tudom, hogy mi sikeredik. Lehet, hogy finom lesz, de az is lehet, hogy megy a kukába. A recept borzasztóan egyszerű – mert ezeket szeretem!

Jó alaposan letisztítottam a kemény körtéket, negyedeltem és kiszedtem a magházát a száráig felfutó fás résszel együtt, majd üvegekbe raktam. Csak úgy héjastul. Nem vesződök azzal, hogy lehámozom, mert az nekem macerás. Különben is héjában a vitamin!

Közben feltettem egy nagy fazék vizet és csak úgy saccra öntöttem bele a hozzávalókat:

Cukrot (ízlés szerint), egész fahéjat legalább 3 rúddal, vanília eszenciát, rum aromát, vaníliás cukrot, szegfűszeget, egy zacskó puncsízesítőt és egy zacskó befőtt koncentrátumot.

Ugyanezekkel készült a barack és nektarin befőttem is, amit már megkóstoltam. Ha az finom lett, akkor jónak kell lenni a körtéhez is. A különbség csak annyi, hogy a barackba nem tettem rumot.

Szóval ezt az egyveleget szirupnak felfőztem, majd ráöntöttem a körtékre. A tetőket rácsavartam, pár percre fejre állítottam, azután bepakoltam a ládába. Ráér magában kihűlni. Majd a jövő héten beszámolok a sikerről, mert úgysem bírom ki, hogy ne kóstoljam meg.

 

Mindent bele lekvár.

Az idén nem volt valami fényes, pláne nem olcsó a sárgabarack, így más gyümölcsökből készültek a lekvárok. Most elmaradt a répalekvár is, mert tavalyról még mindig van belőle, pedig csak5 kilósárgarépából csináltam. Répa viszont egész évben van kéznél, nem okoz fejfájást az utánpótlást elkészíteni.

Ahogy készült az ebéd, na meg a körtebefőtt, találtam a hűtőben pár, már megfeketedett héjú banánt, egy fél szatyor édes nyári almát, pár őszibarackot, pár szem nektarint. A gyümölcsleves már a könyökömön jön ki, így arra gondoltam lekvárnak főzöm meg a maradékokat. Nem vagyunk nagyon édesszájúak, de kidobni vétek lenne. Jó lesz az még süteménybe, palacsintába.

Természetesen mindent megtisztítottam, de nem hámoztam le semmit! Apróra vágtam, rácsavartam másfél citrom levét, loptam egy kicsit a körte szirupjából, még rászórtam egy kis cukrot, meg egy zacskó vaníliás cukrot, meglöttyintettem egy kis rumaromával, fél fiola vanília eszenciával, beleöntöttem egy zacskó lekvár befőző keveréket, és felraktam főni. Amikor már teljesen elfőtte a levét és csak puffogott a lábosban, akkor jutott eszembe, hogy még van pár kanálra való tavalyi szilvalekvárom, ami már semmihez sem elég. Bele ment az is. Még rottyantottam rajta párat, majd kis üvegekbe töltöttem, és betársítottam őket a befőttek mellé a hűtőládába.

A főzőlábast kétszer mosogattam el. Először fényesre nyaltam az utolsó csepp maradéktól is, majd jöhetett a valódi mosogatás. Melegen már csodás volt az íze és az állaga is. A héjak összepöndörödtek, mint a békebeli szilvalekvárban, a banán pépje jó közeget adott a többi gyümölcsnek, amiket itt-ott még darabokban fel lehet fedezni, de finoman, puhán megpihentek a masszában. Hmm!

Máris kedvet kaptam egy lekváros palacsintához!

A palacsintát én már régóta nem hagyományos módon serpenyőben, hanem tepsiben, a sütőben készítem. Utálom a serpenyős sütögetést. Megfájdul a hátam a lábam a hosszú egy helyben állástól. És unalmas is. Valahol egyszer ráakadtam erre a receptre, és azóta el is felejtettem, hogy van palacsintasütőm. Más a kinézete, vastagabb a tésztája, de mi már így szeretjük. Tulajdonképpen egyfajta tejespite, de mi palacsintaként fogyasztjuk.

Tepsis palacsinta

1 egész tojást habosra keverek fél teáskanál sóval, 1 evőkanál cukorral, majd hozzáöntök

4 dltejet. Megkeverem, beleöntök2 dllisztet, ezzel is jól összekeverem, majd beleöntöm egy hajszál vékonyan kivajazott tepsibe, amit még vékonyabban grízes liszttel megszórtam, és 200 fokon 20-25 perc alatt megsütöm.

Mindenkinek más az ízlése és más a sütője. Ha valaki vékonyabbra szeretné, akkor nagyobb tepsibe öntse bele. A sütőt nyugodtan ki lehet nyitni közben, mert nem esik össze. Így ellenőrizni lehet, hogy mikor készült el. Ha már nagy barna hólyagok vannak a tetején, biztosan jó. (Az alja nem barnul meg!) Egy cseppet hagyom hűlni, majd fa lapáttal fellazítom, elválasztom a tepsitől. Megkenem lekvárral, feltekerem és igény szerinti darabokra vágom.

Ha nem lekvárral, hanem cukros darált dióval, vagy mákkal szórom meg, akkor kisebb darabokra vágom fel és a csigákat még egy picit visszatolom a sütőbe.

Borsodóval, vanília sodóval, vagy egy egyszerű hígabbra készített vaníliás, vagy csokis pudinggal leöntve isteni finom. És ami a lényeg, egyáltalán nem egy macerás étel. Nem tartalmaz semmi zsiradékot, jóval kevesebbet fogyasztunk belőle, mint a hagyományos palacsintából, így a bevitt szénhidrát mértéke sem lehet aggasztó.

 

Próba

Egyszer egy Thaiföldi kalandozásom során ettem kókusztejes palacsintát édes kókuszhabbal és a tetején megszórva chilivel! Isteni finom volt! Először nagyon, de nagyon nem akaródzott megkóstolni, de azután egyiket faltam be a másik után. Érdemes kipróbálni!

 

Szendrey Júlia