Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hurrá! Még három nap!

2012. augusztus 24. - Tágrazártszemmel

Első Taiföldi utazásunkra készülődtünk. Nagy volt a sürgés-forgás, várakozás. És félelem, hogy fogjuk kibírni egy charter gépen összenyomorodva azt a csekély 15 órát, oda is és vissza is? Odafelé valóban megtörten érkeztünk, mert az azért nem semmi utazás egy charterrel. Visszaúton viszont urak voltunk a Lauda járatán, keleti kényelemben.

Már nagyon régóta szerettem volna megismerni ezt a távoli földrészt, az ottani embereket, az ottani kultúrát, amiről annyit, de annyit olvastam, de még eddig nem jött össze a nagyutazás. Most végre minden klappolt. Végre indulhatunk! Szeretem a látnivalókkal teli és nyüzsgő helyeket, ahol nemcsak az a cél, hogy elnyúljak a tengerparton és süttessem a hasam a napon, hanem láthatok, élhetek, benne lehetek az ottani élet sűrűjében.

3 éjszaka Bangkokban és 7 éjszaka Pattayán. Erre esett a választásunk. Mehettünk volna a Bangkoki program mellett Phuketre, vagy Ko Samuira, de mi most inkább az igazán nyüzsgő helyszínt; Pattayát választottuk. Bár Phuketen és Samuin is bárki megtalálhatja a nyüzsgést, de nem olyan mértékben és nem olyan egyedi módon, mint Pattayán. Sokan lenézik ezt a várost, mert a bűnök, a fertő városa. Lehet. Én annyira fertőnek nem láttam, de ha valóban az a fertő, engem másodszorra sem zavarna, sőt, ha tehetném, máris indulnék egy következő látogatásra. Pattayán az egész városban olyan élet van, amit máshol keresve sem lehet találni. A több kilométer hosszú tengerparton minden éjjel hullámzik a tömeg, és a hasonlóan több kilométer hosszú sétáló utcában nyitott presszók százai kínálnak élőzenés fantasztikus hangulatot annak a több ezer turistának, amit ez a rengeteg szórakozóhely még képes befogadni. Elképesztő a hangulat az utcán a szórakozóhelyeken, elképesztő a nyüzsgés. Nem azzal foglalkoztam, hogy a zsíros, hájpacni német fazont hogy ugrálják körbe a fiatal thai lányok (vagy lady-boyok), mosolyogva a kilátásba helyezett baksisért, hogy etetik, itatják, hatalmas hájas testéről, fejéről hogy törölgetik az izzadságot. Megnéztem, mert a szemem előtt történt. De elég volt egyszer is látni, hogy véleményem legyen a máskülönben rátarti, pökhendi német férfiakról. Képmutatók, gusztustalanok, és némelykor undorítóak. Majd hazaérve megbotránkozva mesélik, hogy micsoda fertő ez a város!

Na, de mint mondtam, engem nem a fertő érdekelt, hanem a hangulat. Márpedig hangulat az van! Olyannyira, hogy a nyugis külső negyedből szinte minden éjjel „benn felejtettük magunkat” a városban. Másnap volt időnk a parton kipihenni az éjszaka fáradalmait. Elnyúltunk az árnyékos nyugágyban, megmártóztunk a 26 fokos hullámzó tengerben, hatalmas tál rákokat ettünk, jéghideg söröket ittunk, egyszóval készültünk az éjszakai bevetésre. Egyszer elmentünk a párommal banánozni. Ketten, mert több vállalkozó szellemű egyén nem volt ébren. Ültek már hullámzó tengeren másodmagukkal banánon? Aki igennel válaszolt, az tudja, hogy miért csak az indulásnál ültünk rajta. Aki nemmel válaszolt, az próbálja ki és megtudja, milyen élmény fél órát birkózni az örökké átforduló banánnal, az alattunk örökké hullámzó tengerrel, milyen nehéz a saját testünk, fenekünk súlyát kiemelni a hullámokból, hogy pár másodperccel később ismét elmerüljünk a fáradtságtól és a folytonos röhögéstől. De végül is isteni szórakozás volt. Volt. Még egyszer nem biztos, hogy lesz.

 

Mielőtt Pattayára értünk 4 napot és 3 éjszakát Bangkokban, ebben az őrületes nyüzsgő városban töltöttünk. Nem volt ismeretlen a város előttem, hiszen annyit olvastam már róla, hogy kívülről fújtam a látnivalók listáját, mégis óriási segítség volt az idegenvezető, aki nem hagyta, hogy elnyomjon bennünket az utazás fáradtsága, egyből bevezetett minket a város rejtelmeibe. Már az első éjjel megismerhettük a vietnami háború óta fennmaradt kétes hírű szórakozó negyedeket, a fantasztikus színekben pompázó virágpiacot, és az őrületes nyüzsgéssel teli éjszakai nagy zabálások helyszínét, a városi nagypiacot. Itt ért utol életem egyik nagy élménye, leküzdve a fel-feltörő undoromat, életemben először sült szöcskét ettem. Kár volt annyira ódzkodnom tőle, mert igazán finom ropogtatnivaló. (Csak lábai ne lennének!) Afrikában ettem már pirított hangyát és hangyatojást, az is finom volt, de ez a mogyoróra emlékeztető pörkölt állatka, igazán elnyerte a tetszésemet. Érdekes, hogy a csoportból másét nem. És az is érdekes, hogy a párom három lépéssel, vagy előttem, vagy mögöttem közlekedett. Szokásától eltérően nem bújt hozzám, még az esti puszitól is tartózkodott. Vajon miért?

Nagyszerű volt a Bangkoki tartózkodásunk, igazán sok mindent láttunk, sok mindennek voltunk részesei, de 4 nap alatt nem lehet megváltani a világot, így sok minden kimaradt az élménytárból. Végtelenül sajnáltuk, amikor letelt az időnk, de mentünk tovább Pattayára, ahol a 8 nap alatt úgyszintén felejthetetlen élményekben volt részünk. Borzasztó rövid volt az itt töltött idő, és még az a kevés is gyorsan elszállt.

Már a hazainduláshoz tolongtunk a Bangkoki nemzetközi reptér tranzitjában, amikor kiderült, hogy a kelleténél kisebb ülésszámú gép érkezett a csoportért. Önkéntes jelentkezőket kértek, kerestek, akik hajlandóak még további három napot eltölteni a városban, természetesen a szállást a reggelivel ők fizetik. Ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni! Akármilyen munka, munkahely, vagy kedves család vár ránk otthon, akármilyen kevés pénzből kell ezt a három napot megoldanunk (mert már szinte mindent elköltöttünk!), de ezt ki kell használni! –mondtam a páromnak, és elsők között jelentkeztünk a pótnyaralásra. Óriási lehetőséget kaptunk. Ami nem jött össze az első 4 nap alatt, azt most bepótolhattuk ezzel a nyeremény három nappal. Így került sor Ayuttayára a régi királyi székhelyre, így jutottunk el a Kwai folyó hídjához, így láthattunk szebbnél szebb vízeséseket útközben, így csatangolhattunk a gyönyörű nyári királyi palotában, a királyné skanzenjében és még sok helyen, ráadásul élvezhettük tovább Bangkok nappali és éjszakai nyüzsgő életét. Az utolsó este ismét felmentünk Bangkok egyik felhőkarcolójának tetejére, a 83-ik emeleten lévő nyitott és körbeforgó kilátóba. Meseszép volt az alattunk elterülő, millió fényponttal szikrázó hatalmas város. Gyönyörű megkoronázása volt az itt töltött napoknak ez a felejthetetlen látvány. Már az első 4 napon is szívembe zártam et a várost, ezt az egzotikus országot, de ez a plusz lehetőség még inkább megerősített abban, hogy ide mindenképpen vissza kell még jönni, mert még ennyi sem elég! Még, még, még! Ennyi nem elég!

Na, majd legközelebb.

Szendrey Júlia