Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Lemaradunk Szingapúrról?

2012. július 14. - Tágrazártszemmel

 

Anya, volt egy külön munkám, szervezz valami jó nyaralást! – mondta a párom és egy köteg pénzt tett az orrom elé.

Atyavilág! Jó kis munkád lehetett! Ebből elmehetünk legalább kétszer Görögországba, vagy…. Vagy mindjárt nézek valamit, - mondtam és máris ráültem a számítógépre, a telefonvonalra. Napok teltek el, hogy nem volt se ebéd, se vacsora, mert megállás nélkül az eszközökön lógtam. Nézelődtem a neten, kérdezősködtem a hazai és külföldi utazásszervezőktől, egyeztettem az indulásokat és csatlakozásokat, mígnem készen állt a terv. Thaiföld. Koh Samui sziget. Igazi földi paradicsom, és egy fapados járattal átugorhatunk Szingapúrba is. Ezt már szeretem nyaralás lesz!

Barátainkkal indultunk útnak, ők még nem jártak a világ e távoli pontján. Bangkokban is megálltunk pár napra. Imádom azt a várost, a nyüzsgését, éghajlatát, a mindig mosolygó lakosait, bazársorait, de még az éjszakai életét is. Pár évvel korábban a párommal már jártunk egyszer itt, most mi voltunk az idegenvezetők, barátaink a turisták. Samui szigetén viszont mi is most jártunk először, így együtt fedeztük fel a szebbnél szebb strandokat és magát a szigetet. Régebbi utunk során Pattaya-n nyaraltunk, ahol az éjszakai életből nincs hiány, így gondoltuk megismertetjük társainkkal ezt a világot is, nem csak a páratlan szépségű építészeti és vallási remekműveket. Egyik éjszakai kalandozásunk során felfedeztünk egy reggae bárt, ahol életre szóló élményt kaptunk a jamaikai zenéből és az éjszakai pillangók, a lady-boyok közeledéséből.

Még Bangkokban a megérkezésünk napján felkerestünk egy utazási irodát, ahol hosszas alkudozások után kiválasztottunk pár napot, amit Szingapúrban töltünk majd el. A repülőjegyeket futár hozta a szállodába, de az éjszakai kiruccanás miatt csak másnap, a szigetre utazás előtt vettem magamhoz. A csomagolás és készülődés közben mindenre volt gondolatom, csak arra nem, hogy belenézzek.

A szigeten fantasztikus üdülőhely fogadott bennünket, csodálatosan felszerelt épületekkel, apartmanokkal. Egy igazi meseváros! Egy volt csak a bökkenő. A tengerben ezen a partszakaszon nem lehet fürödni. Ahhoz, hogy jobb tengerpartot találjunk, egy jó órát kellett utazni. Napjaink abból álltak, hogy reggeli után a napi szükséges csomagot összeállítottuk, buszra szálltunk, és csak este tértünk vissza a bázisra. Szingapúri repülőjegyeink közben a hotelben várták, hogy a meghatározott napon elővegyük őket. Igaz, hogy sok huzavona után, sok-sok dátum megjelölésével, de végül 14-ében határoztuk meg az indulás napját, így 14-ig nem is gondoltam rájuk. Még 2 nappal korábban se vettem elő, amikor iszonyatos monszun szakadt a szigetre és úgy látszott teljesen befellegzett a strandolásnak. Vizes program helyett mással töltöttük el az időt. Szerencsére az adott napra úgy tűnt vége a monszunnak, csak egy-egy rövid ideig tartó, de igen kiadós eső szakította meg az egyre erősödő napsütést. Becsomagoltuk a pár napra szükséges holmikat, indulásra készen álltunk. Buszjáratunk jóval korábban vitt be bennünket a központba, bőven volt még időnk a reptérre kimenni. Egy presszóban múlattuk az időnket, arra pont jó alkalomként, hogy tüzetesen átnézzem a jegyeket.

Belenéztem. Először még nem fogtam fel teljesen, mert azt hittem rosszul látok. De nem, a szememmel semmi hiba nem volt, csak a dátummal. Remegni kezdett a kezemben a papír, ökölbe szorult a gyomrom és éreztem, hogy a vérnyomásom az egekbe szökik. Most fog megütni a lapos guta! Ezt hogy közöljem a többiekkel? Mi a frászt tudok most csinálni? Hogy a francba történhetett? De egy nagy állat voltam, hogy nem néztem meg korábban! Most már tök mindegy, csak szólnom kell, mert lassan indulnánk, nekik is meg kell tudni a rossz hírt.

Remegő hangon kezdtem bele: Tudjátok, egy kis bajság van. – Mi baj van? Miért vagy olyan fehér? Rosszul vagy? – kérdezték a többiek. - Igen, rosszul érzem magam, mert nem akarom elhinni, hogy ekkora állat vagyok! A jegyre indulásként 12-e van feltüntetve, tehát nekünk már tegnapelőtt el kellett volna utaznunk!

-          Ezt nem mondod komolyan! Határozottan14-ére kértük, akkor miért 12-ére állították ki? És most mit csinálunk?

-          Hát azt én is szeretném tudni! Szerintem ne forduljunk vissza, menjünk ki a reptérre, és majd meglátjuk, mit tudunk tenni.

-          Anya, mit gondolsz mi vagy te, mágus? – kérdezte a párom olyan nagyon-nagyon lemondó és egyben lekezelő stílusban.

Leintettünk egy taxit és elindultunk a reptér felé. A gyomrom egy szűkebb és szűkebb lett, majd rövid időn belül elkapott a sírás. Uramisten, nem kis pénz volt ez a jegy sem, hogy fogom kárpótolni a többieket, mert mi még csak-csak lenyeljük, de ők? Közben a taxi megállt egy hatalmas tócsa közepén, egy nádfedeles épületnél. Én a nemzetközi reptérre kértem, nem a helyi járatokhoz! – fordultam szipogva és igen mogorván a taxishoz, mert jó volt valakire továbbhárítani a mérgem. – Ott vagyunk. – mondta ő – ez a nemzetközi reptér.

Ez se semmi, gondoltuk, és kiszálltunk a taxiból. Iszonyatos tömeg volt a reptéren. Lökdösődve futkostam, furakodtam ablaktól ablakig, mondtam a mondókámat, hogy elnézést, de az történt, hogy elnéztük, hogy hülyék voltunk, stb. Mígnem az utolsó ablaknál azt mondták, hogy gyorsan a csomagokat, mert zárnak.

Ilyen gyorsan még nem dobáltuk halomra a bőröndöket. Csak az utolsó pillanatban gondoltam bele, mi van, ha nem is a szingapúri járatra raknak föl bennünket. Nem mindegy? Csak menjünk valahova! Csak el innen, mert már nem bírom tovább a feszültséget.

A tranzitban már kezdtem egy kicsit feloldódni, ehhez ugyan a körbejáró whisky is segített. Nem tudom, hogy sikerült, de mégis a szingapúri gépre szállunk fel. Még volt idő, mert jött egy újabb esőroham, és akkor tudtam meg az utastársaktól, hogy az ő jegyük is 12-re szólt, csak a monszun miatt rostokolnak 2 napja a reptéren.

Drága monszun! Egyem a lelkedet! Imádlak! Soha, de soha jobbkor nem tudtál volna leszakadni. Köszönöm a segítségedet! Nélküled Szingapúr, még ha rövidebb időre is, de nem jött volna létre!

Szendrey Júlia