Beérett!: Bring Me The Horizon - That's The Spirit (2015)

2015. november 30. - Jam01

A helyzet az, hogy már a Sempiternal-t is rongyosra hallgattam, hiszen ez az elektronikával bőszen átitatott stadionrock annyira élvezhető ezekkel az epikus refrénekkel, hogy megelégedtem volna egy második résszel is. Ez a lemez viszont sokkal másabb és újabb értékeket is rejteget!

Tovább

AktuálMozi: Macbeth

Sokan sokféleképpen próbálták már filmesen feldolgozni Shakespeare műveit – több-kevesebb sikerrel. A Macbeth-et inkább kevesebb sikerrel. Egyik sem lett olyan emlékezetes, mint például – a teljesség igénye nélkül – Franco Zeffirelli Rómeo és Júliája (1968), vagy Kenneth Branagh Sok hűhó semmiértje (1993). Próbálkozott Orson Welles 1948-ban, Roman Polanski 1971-ben, van tévéfilmváltozat, mai korba átírt ausztrál verzió, és akad még néhány, melyeket talán nem véletlenül nem ismerünk… Aztán az utóbbi időben, mintha megint előkerül volna a fiókokból, mivel több filmterv is készült belőle. Ezek közül az első – és talán legnagyobb durranásnak a most, október végén bemutatott Macbeth ígérkezett. Nem is annyira a rendező Justin Kurzel személye, mint inkább a két főszerepet játszó színész miatt. A Piaffal nyolc éve minden rangosabb díjat bezsebelő Marion Cotillard, és a zseniális, ám egyelőre nívós díjakkal még nem igazán jutalmazott Michael Fassbender neve bizonyos garanciát jelenthet a moziba betérő közönségnek. A film előzetesét remekül összerakták, még a történetet nem ismerők számára is azt sugallja, érdemes megnézni.

Az alábbiakban a spoilerektől sem mentes beszámoló következik.

macbeth-trailer.jpg

Tovább

Imét hódít a mozikban a Vissza a jövőbe!

Idén harminc éve annak, hogy bemutatták Robert Zemeckis nagy sikerű sci-fi trilógiája, a Vissza a jövőbe első részét. Amerikában. Hiszen a nyolcvanas években ugyebár még az volt a menetrend, hogy pár éves késéssel (tehát nem két nappal!) érkeztek meg a honi filmszínházakba a Nyugatról származó alkotások. Így történt ez a Back to the future esetében is, így aztán a magyar nézőközönség 1987-ben ismerkedhetett meg a középiskolás Marty McFly-jal, és kissé szórakozott, ám zseniális tudós barátjával, Dokival, alias Dr. Emmett L. Brown-nal.

back_to_the_future.jpg

Tovább

Üres illúziók

Mire vágyik egy nő? A kérdés teljes mértékben profán és sablonos, hiszen a nők ugyan nagyon bonyolultnak és szeszélyesnek vannak beállítva, ám a kérdésre ősidők óta pofonegyszerű a válasz: a nő szeretetre, szerelemre, biztonságra vágyik. Arra, hogy megbecsüljék, hogy foglalkozzanak vele, hogy dédelgessék. Ja, és hogy ő legyen az egyetlen a választott férfi életében. Ez ösztönös, vagyis evolúciós okai vannak.
A gyakorlat persze gyakorta teljesen mást mutat. Bár a nők pontosan tudják, mit akarnak, mégis megszámlálhatatlanul sokan vannak, akik valódi érzéseiknek, vágyaiknak szembemenve, üres illúziókat kergetve olyan kapcsolatokba mennek/bonyolódnak bele, amiknek semmi értelmük. Kiszolgáltatják, megalázzák vele magukat, és máris oda a híres női önbecsülésük. Ha volt egyáltalán.
Azért azt tegyük hozzá, hogy a férfiak sem piskóták, mivel talán még jobban ismerik a nők eme oldalát, mint a nők saját maguk, ezért aztán ügyesen vissza is tudnak vele élni. Ígérgetnek fűt-fát, a csillagokat is lehazudják az égről a szent cél érdekében. Ez pedig nem más, mint a nők megfektetése. Aminek szintén evolúciós okai vannak: szórni kell ám azokat a magvakat a szélrózsa minden irányába. A férfi tehát látszólag azt adja a nőnek, amire a nő vágyik, a nő meg bekajálja.
Ne felejtsük viszont, hogy emberek vagyunk, nem csupán ösztönlények; ha pedig már igen fejlett aggyal vagyunk megáldva, és gondolkozni is tudunk, nem ártana használni is ezt a csodálatos képességünket. Nem fér ugyanis a fejembe, hogy nőtársaim jó része miért alkuszik meg a kapcsolataiban? Ezt sosem értettem. Mit keresnek például egy foglalt – kapcsolatban/házasságban (családban) élő férfi –„oldalán”?szerelmi_haromszog.jpg

Tovább

3 klip a hétre - 42. hét

Végre ismételten itt vagyunk és szállíthatom Nektek a jobbnál jobb (néha kevésbé jobb, viva la uborkaszezon) videókat, hétről hétre. Kapásból a visszatéréshez egy elég erős trió válogattam össze, amelyben a lnagyi rocktól a kőkemény metalcorig igyekeztem szemezgetni, hogy még véletlenül se szenvedjen senki hiányt a kedvencében.

Tovább

AktuálMozi: Crimson Peak – Bíborhegy

Szökőévente nagyjából egyszer döntök úgy, hogy moziban horrort nézek meg, és akkor is alapos meggondolás után. Bevallom, felnőtt fejjel is voltak álmatlan éjszakáim rémfilmek miatt, de akadt persze olyan is, amin inkább nevettem, mint megijedtem. Olyan sajnos kevesebb, ami igazán tetszett. A Bíborhegy trailere már hónapokkal ezelőtt magával ragadott. Úgy éreztem, muszáj megnéznem, még ha rémisztő lesz is… Ránézésre régivágású, kicsit gót történetnek tűnt, amilyenek manapság vagy nincsenek, vagy nem igazán jók – kevés az igényes darab, na! A szereposztás kiválónak ígérkezett, és reménykedtem benne, hogy lesz olyan mozi, ami feliratosan (is) műsorra tűzi a filmet: a férfi főszereplők brit akcentusa és hangja már az előzetesben megtette a hatását… A rendező, Guillermo del Toro, bár már látott szebb napokat is (pl. A faun labirintusa), azért bíztam benne, hogy egy érdekes, természetfelettivel operáló történetet; egy összetett karaktereket felvonultató, csavaros históriát kerekít az izgalmas alapból…

Az alábbiakban a spoilerektől sem mentes beszámoló következik.

crimson-peak-vint-poster-header1.jpg

Tovább

2015, avagy a nagy klasszikusok újjáéledése I.

Miről is fog szólni ez a cikksorozat?

 

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy a régi idők nagy kasszasikerei, zseniális alkotásai sokunkban szép emlékként tárolódtak el. Ezek olyan kedves emlékek, amelyeket életünk egy-egy korábbi szakaszához tudunk fűzni. Mindenkinek megvan a maga kedvenc filmje, sorozata, rajzfilmje. Igen ám, de ezzel nem csak mi magunk vagyunk tisztában, hanem a nagy filmipari szereplők is. Mit is jelent ez ránk nézve? Korábban jóval kevesebb téma került megfilmesítésre, animálásra, így kocsonyás szemekkel néztük, ahogy az első sárkányok, robotok, repülő emberek megjelentek előttünk egy olyan világot tárva elénk, amiről előtte még csak álmodni sem mertünk. Ma már egy bizonyos kor fölött az ember elég sok történettel, látványossággal találkozott az évek során, így nehéz valami ütős produkcióval lenyűgözni a közönséget, ugyanakkor a bevételeket meg elvárják a filmes csapatoktól. 53-movie-remake-draft.jpegItt jön a képbe az egyik leghatékonyabb eszköze a forgatókönyvíróknak. Mi lenne, ha egy régi sikertörténetet dolgoznának fel a mai kornak megfelelő eszközökkel? Így születtek meg a remakek. Ez a jelenség jelen van a zenei és filmes világban is, de már a sorozatok és rajzfilmek sem kivételek ez alól. A célja egy ilyen remakenek, hogy bevonzza a régi rajongókat a nosztalgiafaktorral, ezen felül az aktuális kor eszközeivel, látványvilágával új nézőközönséget verbuváljon magának. Ha különösebben nem rontják el, akkor ezzel a taktikával nagyot bukni nem lehet. Idén kimagasló a régi idők nagyjainak feldolgozása, folytatása 15-30 év szünet után. A cikksorozatom következő részeiben sorra veszem a jelentősebb 2015-ös feldolgozásokat, több szemszögből fogom vizsgálni a ránk, azaz fogyasztókra gyakorolt hatását és, utána nézünk, hogy érdemes-e ezt az irányt folytatni.

 

Az első elemzésemhez a nyáron bemutatott Mad Max – A harag útja című filmet választottam.

 mad-max-a-harag-utja-3.jpg

A Mad Max trilógia utolsó része pont harminc évvel ezelőtt érkezett a vásznakra és ennyi idő kellett ahhoz, hogy leporolják ezt a klasszikust. Az új alkotásban Maxet Mel Gibson helyett Tom Hardy alakította benne, és bár ő volt a főszereplő, kis túlzással egy kezemen meg tudom számolni, hogy mennyiszer szólalt meg a filmben. Ennek ellenére mégsem mondható ki, hogy ettől rossz lett volna az alakítása, sőt! Továbbá említésre méltó tény, ritka az, amikor a rendező pontosan tudja, miként kell az izgalmat hosszútávon fenntartani és egyre csak fokozni. A történet nem szól semmiről, csak egy „bazi” nagy autós üldözésről, de milyen autós üldözésről!? Én még ilyet nem láttam. Valószínűnek tartom, hogy otthon megnézve nem hozza azt az élményt, mint egy mozi teremben dübörögő hangeffektekkel, de mindenkinek ajánlom a megnézését! A látványvilág csillagos ötös, minden pont ott van és olyan, mint egy apokalipszis utáni Földön lennie kell. A színészek nagyon jól játszanak, ezt tényleg ki kell emelni.

fury-road-guitar-680x388.jpg

Mit lehet még elmondani erről a filmről? A legfontosabbat: az egész egy nagy őrület! Tényleg méltó a nevéhez, még ha egy kicsit el is térnek az eredeti szálaktól. A véget nem érő hajsza, közben a különböző összeeszkábált járgányok kinézete, hangja mind jól megalapozzák a hangulatot. Majd megsüketültem a teremben, annyira berregtek a motorok, durrogtak a fegyverek, és mind ezt megkoronázták egy száguldó kocsi tetejére láncolt lángszórós gitárossal. Egy szóval megérte elkészíteni ezt a filmet. Azt nem állítom, hogy a régi rajongók meg voltak vele elégedve, talán úgy jobban el lehetett volna adni, ha nem kötik a Mad Maxhez, de ettől függetlenül egyszer meg kell nézni.

 

Értékelés

Látvány: 10/10

Történet: 5/10

Karakterek: 8/10

Színészi játék: 9/10

Nosztalgiafaktor: 5/10

 

Összesen: 7,5/10

 

Drabost

Jól vigyázz, mit nézel! – a Werther-hatás és következményei

a-media-hatalma.jpgInformációtól túlterhelt világban élünk, ma már a televízióműsorok, a rádióadások és az internet tölti ki a napjainkat, amelyek hatására gondolkodásbéli torzulások alakulhatnak ki az elménkben, sőt a személyes kapcsolatok is meggyengülhetnek, átalakulhatnak. A média befolyásolja az embereket, ugyanakkor igyekszünk elkerülni azt az érzést, hogy védtelenek vagyunk a tömegkommunikáció hatásaival szemben. Egy egészséges, öntudatos ember jobbnak tartja magát az átlagnál, többnyire meggyőződése, hogy észreveszi, ha egy műsor vagy egy cikk hat rá, ám ezzel egyetemben úgy is véli, hogy másokra ez kevésbé jellemző. Ezt nevezik harmadikszemély-hatásnak, ami azzal is járhat, hogy önmagunkat sebezhetetlennek hisszük a tömegkommunikáció hatásával szemben, úgy gondoljuk, hogy ami mással megtörténhet, az velünk sosem. Ez rengeteg veszélyt rejthet magában. A másik veszélyforrás a kisgyermekek befolyásolhatósága, mert még a valóságot a fikciótól megkülönböztetni képtelen, ezért védtelen gyermekek többek között könnyen és gyorsan megtanulják a pozitív megerősítéssel kísért agressziót. A gyermek hajlamos a környezetében folyó társas folyamatok figyelésére és utánzására, főképp, ha a modell és a saját viselkedését pozitív érzelmek és környezetében megerősítő reakció kíséri.

Tovább

$z@rból várat! - Falling in Reverse - Just Like You (kritika)

Van nekünk egy egoista, ripacs, visszataszító, nagyképű, mindemellett remek adottságokkal megáldott énekesünk és egy biodíszletként funkcionáló, olykor érdemi munkára is képes bandánk. Mindezt harmadszor. Van ebben annyi, hogy érdemes legyen akár egy percet is szentelni rá a drága időnkből?

Tovább