A Hömpölygő Erő, avagy minden, amit a Star Wars 7-ről tudni kell

2015. december 31. - Drabost

sw-the-force-awakens.jpgIdén megérkezett a várva várt űr fantasy folytatása, melynek címe Az ébredő Erő. Nem részletezem, hogy hány rekordot döntött meg eddig és még valószínű mennyit fog a film, de vélhetőleg ebben az évezredben a legnagyobb érdeklődés övezte filmről beszélhetünk. Látva a művet, olvasva a kritikák, hozzászólások tömkelegét rengeteg kérdés ütötte fel a fejét a történettel kapcsolatban. Először is szögezzük le, hogy az ezt követő bekezdés teljes mértékben spoilermentes lesz, majd utána jelezni fogom mettől ne olvassa tovább az, aki még esetleg nem látta a filmet, de szeretne nagyokat nézni közben.

 

Spoilermentes értékelés

 star-wars-the-force-awakens-2.jpg

A film nem lett rossz, sőt. Nézzük mi lehet ennek az oka? Az egyik legfontosabb része mikor egy jó folytatás előkerül, hogy önmagában is értékelhető legyen, vagyis ha valaki eddig egy jurtában élt a mongol sztyeppéken és betéved a mozivászon elé, akkor is egy kerek egész történetet kapjon. Ahogy a trailerekben láthattuk ott vannak a már jól ismert szereplők (Leia, Han Solo, Chewbacca, C3PO, R2D2 és talán Luke keze is), akik a régi rajongóknak sokat mondanak, de az újaknak tökéletes bevezetést nyújtanak. Akik megjelentek a filmben a „veteránok” közül mindenki hozta a formáját. Talán Harrison Fordot tudnám kiemelni, az ő jelenetei különösen erősre sikeredtek. További pozitívum, hogy az új szereplők képesek megkedveltetni magukat az emberrel. A látványvilág szinte tökéletesnek mondható, itt tényleg csak annyi CGI lett bevetve, mint amennyire feltétlenül szükség volt. Az űrcsaták még váratnak magukra, ám a bolygófelszíneken és légterekben eszméletlen mekkora csörtét tekinthetünk meg. Az új Tie vadászok eszméletlenül jól néznek ki! A történetben új számunkra ismeretlen gonosz ütötte fel a fejét, melyről keveset tudhattunk meg, éppen ezért is lehetünk kíváncsiak a folytatásra. A film negatívumai közül csak egyet tudok elárulni úgy, hogy ne kövezzen meg senki a kiszivárogtatásrét, mégpedig van egy jelenet az Ezeréves Sólymon Rey és Finn között. Egy párbeszédben ejtettek hibát Finn nevével kapcsolatban, ami egy félrefordítás eredménye, de reméljük a DVD/Blueray megjelenésre javítva lesz.

 

Spoilereket tartalmazó értékelés (figyelem, a következő sorok írásakor nehezen tudtam féken tartani a gyermeki rajongásomat a Star Wars iránt)

 

A film erősségei:

Han Solo, mint már említettem hajlott kora ellenére remek formában volt a történetben és látvány szempontjából is. Mikor a fiát meglátja vagy csak szóba jön, akkor látszik az arcán, hogy nagyon rossz előérzete van. Fogalmunk sincs, hogy mitől fordult a családjuk ellen, de valami nagy tragédiának kellett történnie, hiszen onnantól hagyta ott Han Leiát és tért vissza a csempészélethez. A halála epikus volt. Mikor kiment a hídra a fiával szemben és próbálta győzködni az akkor még labilis Ben Solot, akkor fentről Rey kinyitotta az ajtót és a pusztuló nap utolsó sugarai világították be azt a részt, ahol Han állt. Kylo hezitálása látszott, válaszút elé került, visszatér a családjához vagy végleg elfordul tőlük, ám mikor a napsugarak teljesen eltűntek, akkor jött már nem volt kérdés és a döntés megszületett. Ettől Kylot minden Han Solo fan megutálta, még talán az is, aki csak most találkozott vele először, másrészt Rey személyében egy örökös ellenségre tett szert. _84138293_84138288.jpgBB8 droid nem volt túl erőltetve, éppen annyit szerepelt, mint amennyit egy ilyen kaliberű karakternek indokolt. Chewie szavaiból semmit nem értünk, mégis mindig pontosan tudjuk mire gondol és mit akar mondani. Ez a fajta érzelemkinyilvánítás egy ilyen figurától mindenféleképpen elismerést érdemel! Rey engem teljesen elvarázsolt. Plakátról, bemutatókról egy tipikus Disney hercegnő ugrott be róla, de eszméletlen mennyire jól kidolgozták a karakterét. Nem tudjuk pontosan kicsoda ő, de sejteti a film, hogy talán Lukehoz lehet köze, egyes teóriák szerint a lánya, minden esetre érdekes rejtély az ő lénye. Poe zseniálisan hozta a halál laza lázadót. Belevaló kalandor, akár csak régen maga Han Solo volt. Finnen keresztül pedig megtudhattuk, hogy az Első Rend úgy sorozza be a katonáit, mint annak idején a törökök a Janicsárokat. Kisgyerekeket rabolnak és képzik ki, amire Kylo tesz is egy megjegyzést, hogy klónokkal jobban járnának. Talán van is ebben valami.

poe-ridley-finn-131779.png

A filmben nem kapott nagy szerepet maga Mark Hamil, de mégis köré fonódott az egész cselekménysorozat. Luke remeteségében elbújt a világ elől, az űrnácik hatalomra akarnak törni (ha jól vettem ki a köztársaság szívét Coruscant-t szétbombázták) és mindenki őt akarja előkeresni. Bár alig szerepelt többet 30 másodpercnél mégis tökéletes volt, ahogy ott állt és ránézett Reyre. Ez a film önmagában szórakoztató, látványos, de nagyon látszik rajta, hogy egy nagy egész része, és még temérdek kérdésre kell a folytatásoknak megadniuk a válaszokat. Reméljük meg is fogjuk kapni. A kötelező körök letudva, innentől szabad kezet kapnak a folytatásra és kíváncsian várjuk miként fog végződni az újabb trilógia. star-wars-the-force-awakens-dogfight-620.jpg

Nézzük a negatívumokat:

  1. A legnagyobb felháborodást a régi rajongók között az váltotta ki, hogy ez a film szinte egy az egyben lemásolta a 4-5. rész tartalmát. Ez igaz, ám nem feltétlenül érzem ezt bajnak. Az oka ennek csupán annyi, hogy akik eddig nem látták a régieket, már nem fogják megnézni, ha pedig meg is nézik, akkor gagyinak tűnhet számukra mai szemmel. Így viszont azt kaphatták meg, amit mi annak idején én és a többi rajongótársam első nézésre. Ha ma odajön valaki, hogy melyik filmmel érdemes kezdenie a sorozatot, akkor ezt a részt fogom ajánlani neki. Ha megtetszik neki és beszippantja a Star Wars kultusza, akkor úgyis végig fogja nyálazni a korábbi epizódokat is. Ez persze a régi rajongók egy részének egyáltalán nem nyújt semmiféle vigaszt. Ezzel együtt kell tudni élni.
  2. Túl sok a véletlen a történetben (Poe által elrejtett adatokat szállító BB8 pont Reybe botlik bele a végeláthatatlan sivatagban, Rey pont Han Soloékba botlik bele a végtelen űrben (bár ezt azzal magyarázták, hogy valami jelet bocsátott ki a Millenium Falcon ami alapján rátaláltak), Kylo Ren belebotlik Reybe és így tovább. Ezek is mind igazak, nem tökéletes a film, de a korábbiak sem azok. Aki véresen komolyan akarja venni annak valószínűleg csalódást fog nyújtani.
  3. A sötét lord béna! Kylo Ren, mint ahogy a filmből kiderült Luke tanítványa volt, ám valami miatt félbe maradt a kiképzés és beállt a rosszfiúk közé. Isteníti Vadert, aki nem más, mint a nagyapja! A srác tagadhatatlanul jól bánik az Erővel, de korántsem úgy, mint a nagy elődök. Talán a cím is éppen ezért találó, hiszen mind Kylo, mind Rey is csak most fedezi fel erejének mivoltát. Ami külön tetszett Kyloban, hogy nem fogja vissza a dühét. Mikor valami nem jön össze, akkor elkezd vadul kaszabolni, mindegy mi van a közelében. Az efféle jelenetektől lesz hiteles agresszív, dühöngő sötét jedi. 
  4. Rey túl hamar tanul meg túl sokat magától. Ezzel is nehéz vitába szállni, talán annyit lehet mentségére felhozni a filmnek, hogy az Erő világos oldala háttérbe vonult, szinte teljesen el is tűnt, de az egyensúly ismét helyére akart billenni, így a főhősnőből koncentráltan tör elő. Kylo Ren mikor vallatni szeretné őt, akkor az elméjére próbál hatni, ami nem sikerül, ám a teóriám szerint ezzel nyitotta meg Reynél az Erő csapját, amit utána már nem lehet elzárni. A történet végén lévő összecsapásuknál viszont csak azért sikerült nyernie, mert Kylo egy irgalmatlan lövést kapott a hasába, Rey pedig korábban is jól tudott harcolni a botjával, így nem volt meglepő számomra a fénykardforgatási tudománya sem.
  5. A Halálcsillagnak (ez esetben Starkiller Base – Csillagpusztító Bázis) vesznie kell, de miért építenek újra és újra ilyeneket? Erre talán az első negatív ponthoz írt válaszom tudnám ismételni. Az új közönségnek is kellett egy lehetetlennek tűnő akciót látniuk, de tény, hogy engem is bántott ez a fajta durva ismétlés. Mondjuk annyit felírhatunk a pozitívumok sorába, hogy Tarkin Admirálissal ellentétben az Első Rend vezetői legalább elmenekültek innen. 

 2b41a8ec00000578-3192828-image-m-56_1439242234500.jpg

Talán ezek voltak a legnegatívabb és csalódást keltő vádpontok, amelyek közül engem tényleg csak az 5. pont érintett rosszul. El tudtam volna viselni, ha inkább két nagy űrflotta csap össze, akár egy újabb Szuper Csillagrombolóval az Első rend élén, és ott aratnak ennek ellenére győzelmet az immáron ellenállókká avanzsálódott lázadók. Ezt a filmet mindenféleképpen érdemes megnéznie annak is aki régi rajongó és annak is, aki még csak most barátkozik az Erővel. Utóbbiak talán jobban is fogják élvezni.

 

Értékelés:

Látvány: 10/10

Történet: 4/10 (csak azért ennyi, mert javarészt lenyúlta a 4-5. részt)

Karakterek: 9/10

Hangeffektek: 10/10

Összesen: 8,25/10

 

Drabost

Blessthefall - To Those Left Behind (kritika)

Azt hiszem, ha a srácok folytatják ezt a "kétévente hozzuk a következőt és a lécet is átugráljuk"-dolgot, akkor nem hiába hangoztatom mindig, hogy az egyik favorit bandámról van szó. Nem a változatosság a banda szlogenje, de a bulit bármikor megcsinálják profin, keményen, dallamosan.

Tovább

Ki nevel a végén?

 

Mint a nők többsége, én is sokszor elképzelem, milyen lesz, ha saját gyerekem születik. Hogy fog kinézni, kire hasonlít majd, fiú lesz-e vagy lány stb. Ezt természetesen nem tudhatom előre, egy dologban azonban biztos vagyok: az én drágám előbb-utóbbi „utálni” fog engem, az fix. Jó, nyilván, ez kissé erős túlzás, de talán van némi alapja.

Persze előfordulhat, hogy addigra változik valamelyest a világ, és a hagyományosabb gyereknevelési módszerek ismét visszatérnek, ám ezt egy cseppet sem tartom valószínűnek. Amit ugyanis manapság látni, az az én szememben meglehetősen katasztrofális. Sajnos már a gyereknevelés területén is túlságosan előtérbe került a liberalizmus. Én pedig ezt, ha a fene fenét eszik, sem vagyok képes elfogadni. Bár nem vagyok szülő, de értelemszerűen vannak szüleim, így láttam egy mintát, ami alapján engem neveltek. Noha még felnőtt fejjel sem mondom azt, hogy mindig mindenben tökéletesen egyetértettem velük, ám összességében azt kell mondjam, hogy alapvetően normális értékrendet sikerült átadniuk, és tisztességesen felnevelniük. Erre pedig annál többször eszmélek rá, minél idősebb vagyok.

Ma azonban totális káoszt lehet tapasztalni a gyereknevelés terén. A túlzott engedékenység minden bizonnyal egyik vonzata lehet annak, hogy a napjainkban a szülők a belüket kihajtják, hogy a családnak mindene meglegyen, emellett sokszor nem jut elég idő a gyerekre. Van, ahol azonban mégis jut, de az az idő is elcseszett. A széles körben elterjedté vált gyakorlat szerint ugyanis a gyerekekkel úgy bánnak, mint a hímes tojással. Szinte mindent szabad nekik, nincsenek normálisan megfegyelmezve, rájuk szólva mégúgyse; hiszen nem sérülhet a kicsi lelke. Vagyis „a gyerek mindenek előtt”, akinek mindent szabad, mindent lehet, aztán meg pislognak a szülők, hogy csak úgy nő a gyerek, mint a gaz. Az, aki esetleg rácsap a kisgyerek kezére, az már rögvest gyerekbántalmazónak van kikiáltva, és maga az ördög. Egyre több ilyen példát látni, hallani.

gyerekneveles2.jpg

Tovább

AktuálMozi: Legújabb testamentum

Amikor első alkalommal láttam a Legújabb testamentum előzetesét, kikerekedtek a szemeim. Először nem hittem el, hogy valaki képes volt ekkora fába vágni a fejszéjét – mivel a vallási alapvetések kifigurázása mindig merész vállalkozás, és nemcsak a téma komolysága miatt. Elég néhány rossz poén, és máris nevetségesen gagyi lesz az egész, a mondanivaló pedig maximum kínosan röhejes… Másodszor viszont rájöttem, ha valakik képesek egy ilyen történetet jól megragadni, alaposan kidolgozni, hogy egy kerek egész legyen a végeredmény, azok a franciák – ezesetben belga-luxemburgi koprodukcióban. Tehát: érdekes téma, újszerű megvilágításban. Ide vele!

Az alábbiakban spoilerveszély!

lut_alap.jpg

Tovább

Beérett!: Bring Me The Horizon - That's The Spirit (2015)

A helyzet az, hogy már a Sempiternal-t is rongyosra hallgattam, hiszen ez az elektronikával bőszen átitatott stadionrock annyira élvezhető ezekkel az epikus refrénekkel, hogy megelégedtem volna egy második résszel is. Ez a lemez viszont sokkal másabb és újabb értékeket is rejteget!

Tovább

AktuálMozi: Macbeth

Sokan sokféleképpen próbálták már filmesen feldolgozni Shakespeare műveit – több-kevesebb sikerrel. A Macbeth-et inkább kevesebb sikerrel. Egyik sem lett olyan emlékezetes, mint például – a teljesség igénye nélkül – Franco Zeffirelli Rómeo és Júliája (1968), vagy Kenneth Branagh Sok hűhó semmiértje (1993). Próbálkozott Orson Welles 1948-ban, Roman Polanski 1971-ben, van tévéfilmváltozat, mai korba átírt ausztrál verzió, és akad még néhány, melyeket talán nem véletlenül nem ismerünk… Aztán az utóbbi időben, mintha megint előkerül volna a fiókokból, mivel több filmterv is készült belőle. Ezek közül az első – és talán legnagyobb durranásnak a most, október végén bemutatott Macbeth ígérkezett. Nem is annyira a rendező Justin Kurzel személye, mint inkább a két főszerepet játszó színész miatt. A Piaffal nyolc éve minden rangosabb díjat bezsebelő Marion Cotillard, és a zseniális, ám egyelőre nívós díjakkal még nem igazán jutalmazott Michael Fassbender neve bizonyos garanciát jelenthet a moziba betérő közönségnek. A film előzetesét remekül összerakták, még a történetet nem ismerők számára is azt sugallja, érdemes megnézni.

Az alábbiakban a spoilerektől sem mentes beszámoló következik.

macbeth-trailer.jpg

Tovább

Imét hódít a mozikban a Vissza a jövőbe!

Idén harminc éve annak, hogy bemutatták Robert Zemeckis nagy sikerű sci-fi trilógiája, a Vissza a jövőbe első részét. Amerikában. Hiszen a nyolcvanas években ugyebár még az volt a menetrend, hogy pár éves késéssel (tehát nem két nappal!) érkeztek meg a honi filmszínházakba a Nyugatról származó alkotások. Így történt ez a Back to the future esetében is, így aztán a magyar nézőközönség 1987-ben ismerkedhetett meg a középiskolás Marty McFly-jal, és kissé szórakozott, ám zseniális tudós barátjával, Dokival, alias Dr. Emmett L. Brown-nal.

back_to_the_future.jpg

Tovább

3 klip a hétre - 42. hét

Végre ismételten itt vagyunk és szállíthatom Nektek a jobbnál jobb (néha kevésbé jobb, viva la uborkaszezon) videókat, hétről hétre. Kapásból a visszatéréshez egy elég erős trió válogattam össze, amelyben a lnagyi rocktól a kőkemény metalcorig igyekeztem szemezgetni, hogy még véletlenül se szenvedjen senki hiányt a kedvencében.

Tovább

AktuálMozi: Crimson Peak – Bíborhegy

Szökőévente nagyjából egyszer döntök úgy, hogy moziban horrort nézek meg, és akkor is alapos meggondolás után. Bevallom, felnőtt fejjel is voltak álmatlan éjszakáim rémfilmek miatt, de akadt persze olyan is, amin inkább nevettem, mint megijedtem. Olyan sajnos kevesebb, ami igazán tetszett. A Bíborhegy trailere már hónapokkal ezelőtt magával ragadott. Úgy éreztem, muszáj megnéznem, még ha rémisztő lesz is… Ránézésre régivágású, kicsit gót történetnek tűnt, amilyenek manapság vagy nincsenek, vagy nem igazán jók – kevés az igényes darab, na! A szereposztás kiválónak ígérkezett, és reménykedtem benne, hogy lesz olyan mozi, ami feliratosan (is) műsorra tűzi a filmet: a férfi főszereplők brit akcentusa és hangja már az előzetesben megtette a hatását… A rendező, Guillermo del Toro, bár már látott szebb napokat is (pl. A faun labirintusa), azért bíztam benne, hogy egy érdekes, természetfelettivel operáló történetet; egy összetett karaktereket felvonultató, csavaros históriát kerekít az izgalmas alapból…

Az alábbiakban a spoilerektől sem mentes beszámoló következik.

crimson-peak-vint-poster-header1.jpg

Tovább