Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Tágrazártszemmel

Christopher Nolan mellényúlt – Avagy a Csillagok között kritika

2014. november 11. - Drabost

Az idei év legvártabb Sci-Fi filmjének ígéretével kecsegtetett a Csillagok között (Interstellar) című film. Az előzetesek nem voltak túl beszédesek, de engem valamiért mégis felcsigázott. Ismerjük korunk egyik legjobb filmrendezőjének munkásságát, így amikor meglátom egy mozifilm kapcsán a Christopher Nolan nevet, akkor szinte garantálva érzem az igényes, átgondolt, realisztikus és érdekes történetet, remek színészekkel, valamint nem utolsó sorban zenével fűszerezve. Úgy tűnik, hogy manapság már semmit sem vehetünk készpénznek.  

A film értékelése (ez a bekezdés még nem tartalmazza a film konkrétumait, így aki nem látta nyugodtan elolvashatja).

Nagyon vegyes kritikákat kapott a Csillagok között. Elsősorban a külföldi kritikusok bombázták meg az alkotást, de a nemzetközi legnívósabb filmes értékelő honlapon (IMDB) 9,2-es pontszámot kapta a tízes skálán. Ezen előzmények után ültem be a moziterembe.  Az elején kapunk egy elég erős háttértörténetet a haldokló bolygónkról, majd egy volt NASA pilóta hétköznapi szenvedéseinek lehetünk tanúi, ahogy a családjával próbálják fenntartani magukat és a gazdaságukat. Az apa tudós révén büntetésként éli meg a farmgazdálkodásba kényszerült életét. Később a sors újabb fordulatot tálal az emberiség számára. Egy rejtélyes okból megjelenő féreglyukra lesznek figyelmesek a Jupiterünk mellett, amin keresztül elindulunk új otthont keresni magunknak. 

A színészek remek alakítást nyújtottak, Hans Zimmer zenei aláfestésével sem volt gond, a látványvilág gyönyörű, de ez kevés. Sajnos a film számomra így is csalódás volt. A történet logikátlan és nem viccelek, lehetetlen! Találkozott már mindenki alapvető hibás logikával rendelkező filmekkel, de itt kijelenthető, hogy nem hibáról van szó, hanem a sztori vége konkrétan így nem valósulhatott volna meg. Ezt lentebb még kifejtem. Ezen felül több apróság is megjelent, ami szintén nem nyerte el a tetszésemet, helyenként unalomba torkollik, nagyon rossz a ritmus, klisék itt is vannak és sajnos nem a jó fajtából. Nem ezt vártam.

 6a00d8341bfb1653ef01a511ba63de970c-christopher-nolan-s-interstellar-scientific-vision-makes-revolutionary-movie.jpeg

Jöjjenek a bajos konkrétumok! (Figyelem, ez a bekezdés a film cselekményeit mutatja be, így olvasása által olyan dolgok derülhetnek ki, amelyek felfedhetik a történeti szálakat!)

Az egyik legbénább apokalipszist tekinthettem meg, a végzetes POR! Ez most komoly? Az egész emberiséget a por fogja elpusztítani, nincs menekvés. Építenek egy rakat űrhajót ahelyett, hogy egy gigantikus porszívót gyártottak volna. (Tudom, nevetséges megoldás, de ilyen kaliberű probléma láttán ez ugrott be).

Ami kiakasztott még, az a hihetetlenül zseniális kislány. Az egész univerzumnak nincs annyi esze, mint Murph-nek. Elég csak ránéznie egy egész NASA által 40 éve készülő képletre és már látja is a megoldást benne. Persze csak a földi felét, mert kell némi információ egy fekete lyukról, de hohhóóóó! Itt jön az igazi nagy csavar! Ettől dobta el az agyát mindenki a moziteremben: a főhősünk, aki a lány apja, beleugrik egy fekete lyukba és ahelyett, hogy szétcincálná a sejtjeit egy tér idő kontinuum, ő a kislánya szobájában találja magát. Gondoltam biztos hallucinál még egyet a halála előtt, hiszen láttam az űrhajóját darabokra robbanni a fényes tűzesőtől a hatalmas gravitációval rendelkező halott csillag belsejében, de nem. Azt akarták lenyomni a torkunkon, hogy egy fekete lyuk közepén a hatalmas gravitáció (ismét meg kell jegyeznem, már ennek is rég meg kellett volna ölnie a főszereplőt) az idő fölött áll, tehát minden időben jelen van. Emberkénk ott lebegve az irdatlan nagy gravitációs mező közepén felfedezi, hogy van egy eddig még tudományosan nem kimutatható elem, amivel tudunk az időben utazni és jeleket küldeni az ottaniaknak. Ez az erő a szeretet! A bitang gravitációval vegyítjük a szeretetünket, akkor gyakorlatilag bármelyik ismerősünkhöz, családtagunkhoz tudunk szólni, jelzéseket hagyni. Mint említettem, az űrhajót kiskanalakkal lehetett összeszedni a rengeteg fényes "izé" miatt, de persze emberkénk és az ő mókás robotja karcolások nélkül megúszták. A robot szépen morzézni kezdte a fekete lyukból nyert adatokat a kislány 30 éve kapott órájára, amiből rögtön megfejtette a hiányzó adatokat a képletéhez és bumm happy end. 

Nem volt érthető az írásom? Egyáltalán nem a véletlen műve! A film maga is pont ilyen és ettől már csak a finálé volt parádésabb. Ugye fentebb említettem, hogy a történet vége lehetetlen, amit itt szó szerint kell venni. Az alapkoncepció az volt, hogy valakik rakták oda a féreglyukat a Jupiterünk mellé, ezzel segítve minket a túlélésben. Bár hagytak volna ezzel a tudattal meghalni szépen, nyugodtan, de nem! Azt jelenti ki Cooper (a főszereplő), hogy nem idegenek rakták oda a féreglyukat, hanem az emberiség, de nem most, hanem később, amikor már eljut oda a technológia. Hogy micsoda? Ezt értelmezzük kicsit. Tehát azt mondja, hogy az emberiség úgy menekül meg, hogy a jövőbeli emberkék segítenek rajtuk. Kik a jövőbeli emberek? Ha ez az egész nem történik meg a fekete és féreglyukkal, akkor kihal az egész bolygó és nem jut el senki addig, hogy segítsen a múltbéli... na jól van. Nem ragozom tovább, mert ennek aztán tényleg semmi értelme. A film egy hatalmas őskáosz, ahol a szeretet legyőzi a gravitációt. Nolantől nem ezt a színvonalat szoktuk meg, de azért van ebben jó is, mert innen valószínű csak felfelé vezet az út. A következő filmje majd csak jobb lesz.

süti beállítások módosítása