Mindig úgy gondoltam, hogy aki elfelejti a múltját, annak nincs jövője. Ha nem tudod, honnan jössz, honnan tudhatnád, hogy valójában merre is tartasz. Az egyik legerősebb, legközvetlenebb és legtisztább kapocs a múlthoz a család. Lehet vitatkozni azon, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa-e, vagy éppen minden előre elrendeltetett, és a génjeinkben van; de az biztos, hogy az életünket jelentősen befolyásolja a származásunk – és most nemcsak a külső tulajdonságokra gondolok, sőt! Állhatatosság, kreativitás, hűség, vagy éppen rosszmájúság, feledékenység, gyávaság. Szerintem csak az előnyére válhat bárkinek, ha tisztában van azzal, hogy a felmenőinek milyen démonai voltak (így próbálhat tenni ellenük), vagy éppen miben emelkedtek az átlag fölé (ami pedig iránymutató lehet). Érdekes belegondolni, hogy évszázadokkal ezelőtt valamelyik ősünk – az adott kor függvényében természetesen – talán hasonló problémákkal küzdhetett, hasonló örömöket élhetett át, mint mi mostanság...

"A kör bezárul" valós történelmi tényekkel megtámogatott fikciós regény, mely éppen ezzel a témával foglalkozik. Ami azt illeti, egy tévéműsor, és benne a szerző, Nagy György recenziója kellett ahhoz, hogy egyáltalán tudomást szerezzek a létezéséről – mintegy két évvel a kiadást követően. Az újságíróként és televíziós szerkesztőként is ismert műsorvezető számomra egyfajta garancia volt a minőséget illetően. Egyrészt, mert alapvetően szimpatikus, intelligens embernek tartom, másrészt, mert olyan, számomra érdekes, színvonalas műsorok fűződnek a nevéhez, mint a HOL-MI, a Szabadság tér 17, a Hogy volt?!, és – ami a regény szempontjából is fontos – a Magyarország története. Kíváncsi voltam, hogy prózaíróként mit tesz le az asztalra.

Ha meg kellene határoznom az alapvetően két cselekményszálon futó regény műfaját, lehet, hogy egy kicsit bajban lennék. Történelmi regény? Részben. Az egyik szál történetek sora, kronologikus rendben, melyek némi túlzással a magyarok ezeregyszáz éves történelméről mesélnek – egyéni drámákon keresztül. Sorsfordító találkozások, embert próbáló feladatok, nehéz döntések, árulás, saját magukat és hitüket újra és újra megkérdőjelező, elbizonytalanodó hősök – és a nagybetűs TÖRTÉNELEM, ami mindig közbeszól... Családregény? Is. A másik szál egyetlen történet, amely napjainkban játszódik. Hősünket, Megyeri Árpádot érdekelni kezdi a családja eredete, és családfakutatásba kezd. Az ő útitársai leszünk vallási felekezeteken, és országhatárokon átívelő vizsgálódásai során; tragikus felismeréseiben, örömeiben egyaránt osztozunk vele. Megfigyelhetjük, hogy az egyre több tudás milyen hatással van rá: minél többet kiderít a felmenőiről, annál inkább megismeri saját magát, és talán egyre tisztábban látja maga előtt formálódó családja jövőjét is...

A regény vége felé van egy pont, ahol a két szál összetalálkozik – igaz, ennek jelentőségét csupán mi, olvasók értjük meg, érezzük át. Csak mi vehetjük észre a különböző kapcsolódási pontokat, összefüggéseket, átfedéseket a történetek között; és a sok darabos kirakó is csak számunkra válik teljes képpé, a főhős számára – bár csak néhány lépést kellene tennie – sajnos nem...

Ahogy olvastam, különös utazást tettem a rég-, majd a nem is annyira régmúltba: mesterségeket ismertem meg, bepillantottam a mindennapi életbe, miközben egy vérvonalat követhettem nyomon – egyenesen Árpád vezértől. A történetek aprólékosan kidolgozott, hiteles korrajzok, ám szerencsére nem túl szárazak, nem túl tudományosak, és ami fontos: nem tartanak távolságot. Van bennük élet. Testközelből figyelhetjük a sokat töprengő, vívódó hősöket. Bár nagy hangsúlyt kap a mindenkori aktuális politika és hatalom, a vallási hovatartozás kérdése, a háborús részvétel; de a középpontban mindvégig az átlagember áll, akit kiválasztottak, tiszteltek, szerettek, elárultak, elhallgattattak, vagy talán meg is öltek; aki élni – túlélni – próbált, és a családját biztonságban tudni a különböző viszontagságok közepette.

Felvetődött bennem a kérdés, hogy a családunk múltja vajon a mi jövőnk is? Talán. De abban biztos vagyok, hogy hatással van rá.

Nagy György: A kör bezárul című, négyszázharminc oldalas regénye kellemes meglepetés volt számomra. Kidolgozott, megfelelően tagolt és fordulatokkal teli írás. És bár bizonyos leírásokat hosszúnak, túl részletesnek találtam, de később (talán háromszáz oldal múlva) aztán rájöttem, miért is volt korábban annyira fontos az a bizonyos helyszín, vagy személy. A történetek közt találunk meghatót, dühítőt, szomorút, és igazságtalant is; a hősök talpig becsületes emberek, akiket az élet, a történelem, az uralkodó, vagy éppen Isten alaposan próbára tett. Küzdöttek, bíztak, hittek, ez vitte őket előre, generációkon keresztül, hogy aztán ezeregyszáz év történelme végül egyetlen, vízszínű szempárban egyesüljön...

Nekem nagyon tetszett a könyv, olvassátok el, ha tehetitek! :)

A_Rézi