Még jól emlékszek arra, mikor először láttam a Jurassic Parkot. Végignéztem egyedül a szobámban, majd este reszketve vártam a takaróm alatt a T-Rex érkezését, hogy mikor csattog el az ablakom alatt. Aztán megnéztem újra, és újra… most pedig elérkeztünk arra a pontra, amikor nagy buli régi sikerfilmeket 3D-be átkonvertálni, és újból bedobni a moziba.

James Cameron új kezdetet írt a mozi történelemben, mikor 2009-ben bemutatta az Avatar című filmet, olyan lenyűgöző 3D-s élményt nyújtva, hogy az ember saját maga alá csinált. Korábban nem volt más, mint a jól bevált „piros – kék” szemüveg, melytől a film egy-egy jelenete megelevenedett a szemünk előtt, csak ezzel az volt a baj, hogy rengeteg színvesztéssel járt. Na már most, a fejlődés révén, az Avatár teljes színpompában pompázott.

Így indult útra az a mozgalom, miszerint, a régi rekordokat döntögető mozifilmeket, újra mozivászonra nyomják nekünk 3D-ben. 2011-ben szerencsések lehettünk, mert ismét átélhettük a Star Wars – A baljós árnyak baljós árnyait, majd 2012-ben újból, 3 órás ceremónia keretei közözz végignézhettük, a Titanic elsüllyedését, és ezzel együtt elsirathattuk Jack Dawsont, újfent…  Mintha 1997 óta nem minden évben átélhettük volna eme szörnyű tragédiát, de ez most így tényleg más volt, sokkal közelebbi volt az egész, hiszen a 3D hatás révén olyan volt, mintha a szívem is elsüllyedt volna azzal a hatalmas gyémánttal együtt.

Visszatérve, most idén élvezhetjük majd májusban a Jurassic Park első részét, mely szerintem így felhozza bennem és sokakban-másokban is a régi emlékeket, félve izgulhatjuk végig a filmet. Aztán év végén, szeptemberben és októberben követi egymást a Star Wars második, illetőleg harmadik része.

Egy szó, mint száz, rajongók készüljetek, mert Hollywood kezd kifogyni az új filmek gyártásából, így újabb valag pénzt szed be a régi, veterán filmekért. Mindenesetre nem árt meg senkinek sem, ha a nagy kedvencét ily módon élvezi végig a mozi teremben, kivéve, ha hányingert kap a 3D-s szemüvegtől.

gugli